CSOLLÁN – növény (családnév)
(Fotó: csalán)
csalán J: szőreivel csípős fájdalmat okozó, fűrészes levelű gyomnövény; Urtica.
Növénynévként 1395 körül már felbukkan a magyar írásbeliségben: „vrtica: chalan” (BesztSzj.), majd 1560 körül chalany (GyöngySzt.). Melius Juhász Péternél 1578-ban szintén szerepel: „A Caliyphe, id est, Vrtica, Égetö czalán, az eggyic nagy, az másic kiczin. Az harmadic Holt czalan meg nem eget.” Verancsics Faustus Dictionariumában 1595-ben: chalan ’Urtica’. 1651-ben Zrínyi Miklós Fantasia poetica című művében chalán. Benkő Józsefnél 1783-ban tsalyán, tsalán, tsilyán (NclB.), Diószegi Sámuelnél 1813-ban tsalán (OrvF.).
Alakváltozatai a népnyelvben: csalány, csanál, csollán, csihány, csuján. Az erdélyi Magyarózdon az apró csalán neve árvacsuján.
Ótörök eredetű, csagatáj, altáji megfelelői a al- ’csap’ ige származékai. A tatár ke etkan ’csalán’ szó a ’viszketést okoz, csíp’ jelentésű ke et- igéből jött létre. A csalánfélék, az Urticaceae nemzetség tudományos nevét égeő (lurere) csalánszőreiről kapta. A héber srp és chr szótő szintén ’éget, csíp’ jelentésű, így a csalán charul, illetve sirpád sir neve ilyen növényt jelöl.
A disznócsalán (R. 1893: Pallas) elnevezésnél a disznó előtag könnyen érthető. A csalánszőrök csípése Magyarországon kellemetlen, de ártalmatlan, a trópusi fajoké azonban életveszélyesen mérgező is lehet. Legveszedelmesebb a Timor szigetén élő Urtica urentissima, mert marása évekig, sőt élethossziglan is tarthat. Nedves időben szörnyű fájdalmakat okoz, ezért a bennszülöttek ördöglevélnek nevezik.
A csalán kovásodott falú mirigyszőrének csúcsa oldalra hajló fejecskében végződik, amely érintésre ferde fallal könnyen letörik, így a kovaberakódástól
merev falú csalánszőr injekciós tűként hatol a bőrbe, miközben a benne felhalmozott acetil-kolin, hisztamin és szerotomin, valamint szerves savak a sebbe áramolva égő érzést okoznak. Égető csípéséről a németben is Brennessel a neve. A tudományos Urtica elnevezés a latin uro, azaz ’égni’ szóból származik.
A hiedelemvilágban is jelentős helyet kapott a csalán bőrégést okozó hatásáról. Az a hit, hogy „csalánba nem üt a ménkű”, Tirolban is elterjedt, ahol égiháború alkalmával csalánt tesznek a tűzbe, hogy a háztól a villámot elhárítsák.
Népi szólásokban is előfordul, például a „csalánra peselt” azt jelenti, hogy az illető rosszkedvű. A sövények tövében gyakorta növő „átokverte gaz” a megszólás, rágalmazás jelképe lett. A másikat becsületében megsebezni olyan, mint a csalán csípése: kellemetlen és hosszantartó fájdalmat okoz.
A csalánszőrökben lévő ingerlő mérget az ókor óta nemi serkentőszerként használták. Addig verik a szexuális partner szeméremtájékát friss csalánnal, amíg be nem áll az erekció, illetve a vulva vagy a végbél környékén a kéjes érzés.
A csalán kellemetlen csípése közismert, ezzel szemben sokrétű gyógyhatása csak alig. Pedig számos betegség ellen javallható. Már az ókori görögök fölismerték jó hatását, és a középkori füveskönyvek is dicsérik. Rendszerint kesztyűvel gyűjtik fiatal állapotban.
A spenótéhoz hasonló főzeléket készítenek belőle. Később, amikor már megöregedett, az ún. véncsihányt sertésnek és baromfinak forrázva adják. Darával vagy korpával hintik meg.
Az erdélyi Szováta-Szakadáton „a csihámból teját főzünk, ami jó az aszma ellen, mekkönyitti a lélegzést”. Gyógyító hatást tulajdonítanak a növénynek, a reumás végtagokat csapkodják vele. Német vizsgálatok kimutatták, hogy a csalánlé és a csalántea enyhíti a köszvényes fájdalmakat. Drogot szolgáltat a levele, a növény föld feletti része, amely kora tavasztól késő őszig gyűjthető, továbbá a gyökere is. Vizelethajtó, hashajtó hatással bír. Teája roboráló, reumaellenes, vér- és vesetisztító hatású.
A gyökérdrog több gyógyszer alkotórésze, csökkenti a vér koleszterinszintjét és a prosztatatúltengés okozta panaszokat. Fiatal hajtásai salátaként és főzelékként fogyaszthatók; hajszeszt és sampont is állítanak elő belőle.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: És mégis mozog a Föld! – Csollán Berti
Zene: -