CSIRKE – állat (családnév)
(Fotó: parti lile)
lile J. mocsaras vagy szikes helyen élő, rövid csőrű kisebb madár; Charadrius.
• 1786-tól adatolható a magyarban: lilli (Nyr. 44). 1800-ban „lile: Charadrius, der Regenpfeifer”. A nyelvjárásokban ÚMTsz.: lili. 1801-ben Földinél már
nemi névként szerepel.
Ugyancsak hangutánzó eredetű madárnév, a madár hangját utánzó hangsor vált főnévvé. A latin szaknyelvi Charadrius genusnév ókori eredetű, egy ’sárga, éjjeli
vízimadár’ jelentésű gör. charadriósz név folytatója.
Élőhelyéről kapta a parti lile ’Charadrius hiaticula’ nevét, ahogy R. 1801: vízi lile (Földi), 1904: homoki lile (Petényi), 1898: N. sármadár (Nom.), 1899:
gyöpi madár, fövényfutó (Chernel) társneveit is; vö. ném. Strandpfeiffer (Brehm) ’parti fütyülő’, Sandregenpfeifer ’homoki esőfütyülő’, Seeregenpfeifer,
azaz ’tavi esőfütyülő’, észt randtill, sp. pluvial de las costas ’parti lile’ (KissMad.), afr. ringnekstrandkiewiet, sv. större strandpipare (EL.). Dallamos
hangjáról, igen gyakori fütyüléséről nevezték így el, továbbá csöröcsirr, juhászka lile, nagy juhászka, juhászkamadár nevén (KissMad.) is. Mivel hasonlít
a cankóra, de annál jóval kisebb, hívták a Kunságban cankócsirke néven (Chernel) is.
Szintén a madár előfordulási helyére utal a havasilile ’Eudromias morinellus’ és a széki lile ’Charadrius alexandrinus’ faj szaknyelvi, valamint az utóbbi R. 1793: gyöpi-tsirke (Grossinger), 1898: mocsári lile (Nom.), 1904: N. gyepi csirke, gyöpi madár, úti sneff (Petényi), sármadár (VNAE.) társneve is. A
széki lile jelzője a ’szikes talajú föld, mocsaras hely’ jelentésű szik, szék főnév. aláló guruló neve arra utal, hogy „futtában lába sokszor nem is látszik;
olyan mintha gurulna” (EM.). A széki lile (ang. kentish plover) társneve a népnyelvben – az előbbieken kívül – a fütyülő, a németben is Regenpfeiffer (WbZ.), azaz ’esőfütyülő’ a neve.
Nagy, sárga szélű szeme volt a névadási szemlélet háttere N. bagolysneff elnevezése (Petényi), fehér hasa és melle molnársneff (uo.) neve esetében. A feketelábú lile, feketelábú juhászka (Nom.) terminus a láb színére utal; vö. sv. svartbent strandpipare, fi. mustajalkatylli ’ua.’ (NA.). Vízi egér tréfás társneve
(VNAE.) víz közeli élőhelye és kis termete miatt született. Ugyancsak színre utaló nevet kapott az aranylile ’Pluvialis aprcicaria’ (R. 1841: ua. és fr.
pluvier doré, ném. Goldregenpfeifer /Vajda/) és az ezüstlile ’Plivialis squatarola’ (R. 1899: Chernel) faj. A vörösfejű lile nevének idegen nyelvi megfelelője
az ang. red-capped plover, holl. roodkopplevier, fr. pluvier à tête rousse, ném. Rotkopf-regenpfeifer (EL.). A kis lile ’Charadrius dubius’ társneve a
sármadár, juhászka, csöröcsir.
♦ A parti lile az Atlanti-óceán északi partjain, a Keleti-tenger mellékén és az eurázsiai tundrákon él. Kanadában egyes helyeken együtt fészkel a vele
rokon örvös lilével. Afrikában telel, s már ott, áprilisban megkezdi a nászrepülését. Májusban és szeptember–október hónapokban fordul elő az alföldi szikeseken.
A kis lile kavicsos partrészeken költő, 15–16 centiméter nagyságú lileféle, a nyakörves lilék csoportjában. Egész Eurázsiában előfordul, sőt felbukkan
az Atlasz-hegységben és Új-Guineában is. Nagyon hasonlít a parti lilére. Nálunk is vannak kisebb fészektelepei. Vonuló madár. A széki lile a lilefélék
családjának fekete csőrű és lábú faja, a mi szikeseinken viszonylag gyakori. Előfordul az USA sós pusztaságain, az Északi-tenger homokos partjainál, sőt
a melegebb tengerpartokon is. Az aranylile teste felül, a nyak hátulsó éle, a tarkó és a fej egészen a homlokig (a szárnyat is beleértve) pettyezett aranysárga.
Az aranysárga területeket az altest barnájától a szemöldöksávban és a homlokban folytatódó fehér csík választja el.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: Csirke zene – Geco Remix