CSILLE – állat (családnév)
(Fotó: küszvágó csér)
küszvágó csér J. sirályhoz hasonló, víz mellett élő, villás farkú madár; Sterna hirundo.
• A küszvágó csér elnevezés eredetileg nyelvjárási név volt, Herman Ottó jóvoltából vált szaknyelvi terminussá. A név előtagjában a küsz halnevet (lásd
ott) találjuk, ez a kis hal a madár egyik fontos tápláléka. A táplálékszerzés módjára utal az elnevezés. A vízben élő állatokat lecsapva, bukás útján szerzi
meg, hasonneve is halász csér, küszvágó, kiszvágó, halkapó, folyami halászka (Nom.), halászka, halászfecske (Chernel). Idegen nyelvi megfelelők a sv.
fisktërna, fi. kalatiira ’halcsér’, cs. rybák obecnỳ’közönséges halász’ (KissMad.). Mint Chernel írja, „ha a víz színéhez közel jutott halacskát, keszeget, küszt pillantanak meg, hirtelen összecsapják szárnyukat s mint a kő esnek alá, belevágnak a vízbe annyira, hogy félig meg is fürödnek s úgy ragadják ki csőrükkel prédájukat … Kisebb halak, mint a keszeg, sügér, s különösen a küsz … legjobban kielégíti ízlésüket.”
További társneve a csélla, csille, csilling, csérja és a czerkó. Bálint Sándor, a szegedi nagytáj néprajzi leírója szerint „A halász hűséges kísérője,
mindig a falatért kunyorál. Innen kúdúska neve.”
♦ A küszvágó csér a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe és a csérfélék (Sterniidae) családjába tartozó faj. Széles körben elterjedt Eurázsiában, Észak-Afrikában, Észak-Amerika keleti felén és a Karib-tenger mentén. Afrika déli és nyugati partjain, Dél- és Délkelet-Ázsiában, Ausztrália keleti részein, Közép- és Dél-Amerikában telel. Hosszú, villás farkának köszönhetően röpte elegáns. Vonuló madár, telepesen fészkel. Áprilistól októberig tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő. Fészkelés céljából az Alföld és a Dunántúl halas vizei mentén szokott megtelepedni, főleg az állóvizeken, de a folyók zátonyain is. Teste rigó nagyságú, de hosszú szárnyaival és farkával nagyobbnak látszik. A fejtető és tarkó fekete, egyébként főszíne felül halvány kékesszürke, alul fehér. Nyáron melle ezüstszürke, különben az egész alsó test fehér. A küszvágó csér évenként csak egyszer költ. Nincsen ideje másodszor is fiókákat nevelni. Élelmüket a vizek szélén, a folyók fölött lebegve, lassú, egyenletes szárnycsapásokkal, csőrüket egyenesen lehorgasztva kémlelik. Kisebb halak, mint a keszeg, a sügér s különösen a küsz, valamint egyéb halivadékok, ezek mellett azonban némely vízi és mocsári rovar, szöcskék is alkotják táplálékukat.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -