CSÍKOS(PÁFRÁNY) – növény (családnév)
(Fotó: árvalányhaj)
A páfrányok igen népszerű szobanövények már a 19. század eleje óta, de a központi fűtéses lakások levegője túl száraz nekik, ezért előbb-utóbb tönkremennek. Másfajta fűtési módszereknél a lakás hőmérsékletének pár fokkal csökkentése már kedvezően hat a növényekre. A páfrányok nem megfelelő fejlődését többnyire a huzat, a száraz levegő, a tűző napfény, a cserépben pangó víz, a sok kalciumot tartalmazó vezetékes víz, és a tömény tápoldat okozza. Az öntözővíz lehetőleg legyen lágy és szobahőmérsékletű. Locsolni és permetezni rendszeresen kell, tápoldat csak nyáron szükséges.
Néhány páfrányfaj:
Pelyhes vénuszfodorka (Adiantum hispidulum)
Lilanyelű vénuszfodorka (Adiantum raddianum)
Aspidium
Merev fodorka (Asplenium antiquum)
Madárfészekpáfrány (Asplenium nidus)
Púpos bordapáfrány (Blechnum gibbum)
Püspökbotpáfrány (Cibotium)
Serlegpáfrány (Cyathea)
Sarlós babérpáfrány (Cyrtomium falcatum)
Azori nyúlmancs (Davallia bullata)
Kanári nyúlmancs (Davallia canariensis)
Páfrányfa (Dicksonia)
Görög bronzpáfrány (Didymochlanea truncatula)
Őszi pajzsika (Dryopteris erythrosora)
Struccpáfrány (Matteuccia struthiopteris)
Barlangi pajzsospáfrány (Microlepia speluncae)
Szobapáfrány (Nephrolepis exaltata)
Királypáfrány (Osmunda regalis)
Kereklevelű pillepáfrány (Pellaea rotundifolia)
Gímpáfrány (Asplenium scolopendrium)
Kétágú szarvasagancspáfrány (Platycerium bifurcatum)
Nagy szarvasagancspáfrány (Platycerium grande)
Édesgyökerű páfrány (Polypodium)
Krétai szárnyaspáfrány (Pteris cretica)
Keskeny szárnyaspáfrány (Pteris ensiformis)
Díszes szárnyaspáfrány (Pteris tremula)
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: fodorka J: alacsony, apró levelű páfrány; Asplenium.
Bodros, kunkorodó levelű páfrányféle, nevét is csinos lombozatának alakjáról kapta. 1570 körül már előfordul Lencsés György kéziratos orvosbotanikai művében (Ars Medica) különféle növények neveként. 1775-ben Csapó Józsefnél a fodorka a Teucrium. Az egyik nemzetség, az Adiantum Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály elnevezése szerint fodorka (MFűvK.). Alakváltozata a bodorka. Theophrasztosz és Dioszkuridész azért nevezték adiantonnak, mert a víz nem nedvesíti be a leveleket, hanem lepereg róluk. A fajt közelebbről megnevező capillus veneris szintén régibb keletű; az ókori népek, így a rómaiak is szerették az emberi hajhoz hasonló növényeket egy-egy istennő nevéről elnevezni. Így lett a görögök adiantonából ’Vénus haj’.[Szikszai Fabricius Balázsnál 1590-ben árva leány haja a neve. Azóta a magyar füvészek ezt az elnevezést használták a páfrány jelölésére. Csapó József ezen a néven egy másik páfránynemzetség, az Asplenium egyik faját írja le. Diószegi Sámuel (OrvF.) az Adiantum capillus venerist nevezte el Vénus fodorkának. Ma az árvalányhaj a magyar növényszótárakban a kopár, köves helyek szép füve, a Stippa pennata.]
Csapó aranyos paprád néven ismertette 1775-ben, Diószegi 1813-ban a csipkés bordalap elnevezést adta neki, mert termése „a kerekded csipkés levél” alsó
lapján „hosszudad szálas vonásokban bordásan van”. De ismeretes kócsagtoll társnéven is, írott forrásban 1798 óta: kótsog-toll-fü ’Adianthum; ném. abthon,
wiedertodt, steinfeder’ (Veszelszki). 1881-ban kótsag toll ’bojtos fű’ (Nyr. 10), 1895-ben: kócsagtollfű ’árvalányhaj’ (Pallas), és 1911-ben kócsag toll
’Stipa pennata’ (Nsz.). A pusztai árvalányhaj hosszú, pihés szárát hasonlítja a név a kócsag tollaihoz. A növény szép kócsagtollra emlékeztető bokrétája
a magyar kalpag bokrétája. A kócsagtoll és az árvalányhaj lobogója között sajátságos hasonlóság van. Benkő Józsefnél tollúfű. Nevezik még csíkospáfrány
néven is.
Az Aspleniumot már a régi népek is ismerték. Ma is használatos tudományos neve először Dioszkuridész görög orvos gyógyító növényei között bukkan fel. Az ókorban azt tartották, hogy a növény kitűnő a megduzzadt lép apasztására. Görögös neve is erre utal. A mi füvészeink számos gyógyhatását ismertetik, főként a golyva ellen javasolták.
Egy másik faja, az Asplenium ruta muraria Csapónál kőfali ruta néven szerepel, mert szerinte régi kőfalak között terem, levelei pedig a rutáéhoz hasonlítanak. Veszelszki is megjegyezte, hogy sok termett a pécsi, budai és visegrádi régi kőfalak északi oldalán. Sziklakertekben jól érvényesülő, becses faj. Az ültetésnél kissé kényes, ám később szinte kipusztíthatatlan.
A vénuszfodorka az ’Adiantum pedatum’ neve; tudományos nemi elnevezésének régi növénynév az alapja: latin adiantum (Plinius), mely a görög adíanton átvétele.
A növény magyar társnevei, a vénuszhaj, vénuszhajpáfrány, asszonyhajfű, vénuszfürt, leányhajfű latin mintára keletkeztek; vö. középlatin capillus Veneris,
tulajdonképp ’vénuszhaj’. (Fennáll a német közvetítés lehetősége is.) A görögben nevezték a növényt trichomanész to mélannak és trichomanész to leukonnak (Theophrasztosz), azaz ’fekete vagy fehér nőhajnak’. Az Adiantum német nevei is antik mintára alakultak; vö. Frauenhaarfarn, Frauenhaar, Venushaar, azaz ’nőhaj, nőhajpáfrány, vénuszhaj’.
Zene: -