CSIKÓ(FARK) – növény (családnév)



csikófark
(Fotó: csikófark)




Latin név: Ephedra distachya L.
Magyar név: Csikófark
Familia: Ephedraceae
Család: Csikófarkfélék
Jellemzők:Rendesen 10-20 cm magas, felálló vagy felemelkedő, erősen elágazó, zsúrlóhoz hasonló, lomblevél nélküli kicsiny cserje. Gyöktörzse fás, tarackszerű, hosszú, kúszó. Ágai egyenesek vagy hajlottak, szétterülő, 2-3 mm vastagok, ízeltek, hengeresek, szürkés-zöldek, finoman csíkoltak. Levelei pikkelyszerűek, keresztben átellenesek, 2 mm hosszúak, fehérek, hártyás szegélyűek, középen zöldek, tövükön rendszerint hüvelyszerűen összefüggnek. A hüvely fogai rövidek, háromszögletűek, tompák vagy kihegyezettek. Rendszerint kétlaki. A hímvirágzatok a levélhónaljban, esetleg az ágak végén 4-24 virágból állók, barkaszerű csomókat alkotnak. A virágtakaró kétlevelű hengeres képletté nőtt össze. A porzók messzire kiállók, számuk 2-8 egy virágban, tokjuk ferdén vagy harántul felhasad. A női virágzat kétvirágú. A virágokat pikkelyszerű fellevelek cserépfedélszerűen borítják. Virágtakarójuk csőszerű. Termése piros, húsos, 6-7 mm átmérőjű, gömbölyű tobozbogyó.
Virágzás:Április-június.
Méret:10-20cm
Élőhely: Homok- és löszpusztákon, dolomitsziklagyepekben.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Közönséges csikófark – A csikófarkot a hagyományos kínai orvoslás már több mint 5000 év óta használja, elsősorban az asztma kezelésére. Csak a szárat és az ágakat dolgozzák fel nem a teljes növényt. A Ma Huang készítményt a kínai orvosok a hörghurut, szénanátha, közönséges meghűlés és egyéb megbetegedésekre is alkalmazták.

Zene: Aranykapu zenekar – Sárga csikó