CSIKÓ(HAL) - állat (családnév)
(Fotó: zsiráfcsikóhal)
A csikóhalak (Hippocampus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pikóalakúak (Gasterosteiformes) rendjébe, ezen belül a tűhalfélék (Syngnathidae) családjába tartozó nem.
Régies nevükön, csikócák.
A tengeri csikók Indonézia partjai mentén egészen Ausztráliáig, Európa, Afrika és Észak-Amerika atlanti-óceáni partjainál megtalálhatók. Egyes fajok Amerika csendes-óceáni partvidékének vizeiben élnek. A tengeri csikóállományról keveset tudunk, de a rákászok teliholdnál ezrével fogják ki a párzásra összegyűlt példányokat. A rákászok sok kárt okoznak a tengerfenék vegetációjában, ahol a tengeri csikó fajok is élnek. Keresett akváriumhalak, bár fogságban keveset élnek, és ritkán szaporodnak.
Méretük változatos, a legkisebb csikóhal faj 17 milliméteres (Hippocampus denise), a legnagyobb 35 centiméteres. A tengeri csikók másodpercenként mintegy harmincötöt csapó hátuszonyuk segítségével lebegnek a vízben.
A barna és sárga összes árnyalatában előfordul, nem ritka foltos változata sem. Ha megrettennek, éheznek vagy fájdalmat éreznek, színük elhalványodik, bőséges táplálkozás mellett, a jóllét következtében színezetük élénkebbé válik, sőt nász idején, vagy pedig olyankor, amikor zsákmányoló kedvük támad, fémfény ömlik el rajtuk. Színváltoztató tulajdonságukat arra is felhasználják, hogy beleolvadjanak a környezet összhangjába, elrejtőzzenek ragadozóik elől.
Törzsük oldalt lapított, hasuk nagy, kidomborodó, nincsen farokúszójuk, hanem farkuk fogószervvé alakul át, ami aláhajló, pörgén csavarodó. Rájuk nézve jellemző a fej állása. Amíg a többi hal feje egyenes folytatása a törzs tengelyének, addig a csikóhalaké szöget alkot vele. Erősen görbülő nyakán ül és a lóéhoz hasonlít, innen kapta nevét is. Szemüket nagy látószögben tudják mozgatni, így testük mozgatása nélkül tudják szemmel követni a ragadozókat és
kiszemelt áldozataikat. Bőrüknek pikkelyein többé-kevésbé kiemelkedő tüskék és dudorok vannak. Kopoltyúik bojt formájúak, hasi úszói hiányoznak.
A jelenleg ismert legapróbb csikóhal a Csendes-óceán
nyugati, trópusi vizeiben él, a vízfelszín alatti 13-90 méteres mélységben. A latinul Hippocampus denise névre keresztelt faj átlagosan mindössze 16 milliméter hosszúságúra nő - kisebb, mint egy felnőtt ember körme -, de találtak csupán 13 milliméteres egyedeket is.
A csikóhalak hosszú farkukkal átkulcsolva az angolnafű vagy a hínár szárán naphosszat lengedeznek, és megvárják, amíg valamilyen táplálékállat kerül a közelükbe. A mozgásuk igen sajátos, többnyire függőleges helyzetben lebegnek. Mozgásuk iránya a csavar gyanánt működő úszó beállításától függ, s e szerint
függőlegesen emelkednek a felszín felé, vagy pedig hasoldalukkal előre vízszintesen haladnak. Úszáskor a hátuszonya – és nem a farka – segítségével jellegzetes hullámmozgást felvéve galoppozik tova. Amint zsákmányát kiszemeli, szájüregéből előbb minden vizet eltávolít – kopoltyúfödelét és száját is becsukva vákuumot képez –, végül szájába szippantja a betóduló vízzel együtt az áldozatot. Az így keletkező örvény olyan erős, hogy nagyobb termetű garnélákat is magával ragad, s ezek a szájon keresztbe akadva, kettétörnek. Az apró rákok és a különféle lárvák kiemelt helyet foglalnak el menüjében, de ínséges időkben az is elég, ha kiszemelt áldozat elég apró ahhoz, hogy lenyelhesse.
A legtöbb csikóhal monogámiában él párjával (de van ellenpélda is, például a Hippocampus abdominalis), rendszeresen udvarlással erősítik párkapcsolatukat.
A párzási időszak a trópusi vizekben egész évben, hidegebb vizekben tavasszal és nyáron van, és egybeesik a teliholddal.
A családban azonban nem a nőstény, hanem a hím hordja magában a petéket a farka tövén található zacskóban. A legújabb kutatások szerint a hím a környező vízbe ereszti ondóját a megtermékenyítés során, és nem közvetlenül a zacskóba, ahogy azt korábban gondolták. A párzás során a Nőstény a hím hasoldali költőerszényébe préseli az ikrákat.
Az utódok kikeléséhez a vízhőmérséklettől függően 14-28 nap kell. Az utódok száma fajtól függően változó, de körülbelül 50 lehet. A legtöbb csikóhal fajnál
két-három hetet vesz igénybe az ikrák fejlődése. A kikelő ivadékok kicsiben ugyanolyanok, mint a szülők, akik kikelés után már nem gondozzák őket. A költőtáska az ivadék kirajzása után visszafejlődik.
Rendszerezés. A nembe az alábbi 57 faj tartozik:
• nagyhasú csikóhal
(Hippocampus abdominalis) Lesson, 1827
• Hippocampus alatus
Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus spinosissimusszal
• Hippocampus algiricus
Kaup, 1856
• nyugat-ausztráliai csikóhal
(Hippocampus angustus) Günther, 1870
• Hippocampus barbouri
Jordan & Richardson, 1908
• törpe csikóhal
(Hippocampus bargibanti) Whitley, 1970
• Hippocampus biocellatus
Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus planifronsszal
• Hippocampus borboniensis
Duméril, 1870 - egyesek szerint azonos a Hippocampus kudával
• rövidfejű csikóhal
(Hippocampus breviceps) Peters, 1869
• zsiráfcsikóhal
(Hippocampus camelopardalis) Bianconi, 1854
• Knysna-csikóhal
(Hippocampus capensis) Boulenger, 1900
• Hippocampus casscsio
Zhang, Qin, Wang & Lin, 2016
• Hippocampus colemani
Kuiter, 2003
• Hippocampus comes
Cantor, 1849
• koronás csikóhal
(Hippocampus coronatus) Temminck & Schlegel, 1850
• Hippocampus curvicuspis
Fricke, 2004 - egyesek szerint azonos a Hippocampus histrixszel
• Hippocampus debelius
Gomon & Kuiter, 2009
• Hippocampus denise
Lourie & Randall, 2003
• egyenes csikóhal
(Hippocampus erectus) Perry, 1810
• Hippocampus fisheri
Jordan & Evermann, 1903
• Hippocampus fuscus
Rüppell, 1838 - egyesek szerint azonos a Hippocampus kudával
• Hippocampus grandiceps
Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus angustusszal
• pettyes csikóhal
(Hippocampus guttulatus) Cuvier, 1829 - korábban Hippocampus ramulosus
• Hippocampus haema
Han, Kim, Kai & Senou, 2017
• Hippocampus hendriki
Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus angustusszal
• rövidorrú csikóhal
(Hippocampus hippocampus) (Linnaeus, 1758)
• tüskés csikóhal
(Hippocampus histrix) Kaup, 1856
• óriáscsikóhal
(Hippocampus ingens) Girard, 1858
• Hippocampus japapigu
hort, Smith, Motomura, Harasti & Hamilton, 2018
• Hippocampus jayakari
Boulenger, 1900
• Hippocampus jugumus
Kuiter, 2001
• Hippocampus kelloggi
Jordan & Snyder, 1901
• sárga csikóhal
(Hippocampus kuda) Bleeker, 1852
• Hippocampus lichtensteinii
Kaup, 1856
• bikanyakú csikóhal
(Hippocampus minotaur) Gomon, 1997
• Hippocampus mohnikei
Bleeker, 1853
• Hippocampus montebelloensis
Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus zebrával
• Hippocampus multispinus
Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus angustusszal
• Hippocampus paradoxus
Foster & Gomon, 2010
• Hippocampus patagonicus
Piacentino & Luzzatto, 2004
• Hippocampus pontohi
Lourie & Kuiter, 2008
• Hippocampus procerus
Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus whiteivel
• Hippocampus pusillus
Fricke, 2004
• Hippocampus queenslandicus
Horne, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus spinosissimusszal
• karcsú csikóhal
(Hippocampus reidi) Ginsburg, 1933
• Hippocampus satomiae
Lourie & Kuiter, 2008
• Hippocampus semispinosus
Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus spinosissimusszal
• Hippocampus sindonis
Jordan & Snyder, 1901
• sün-csikóhal
(Hippocampus spinosissimus) Weber, 1913
• Hippocampus subelongatus
Castelnau, 1873
• Hippocampus suezensis
Duncker, 1940 - egyesek szerint azonos a Hippocampus kelloggival
• háromfoltos csikóhal
(Hippocampus trimaculatus) Leach, 1814
• Hippocampus tyro
Randall & Lourie, 2009
• Hippocampus waleananus
Gomon & Kuiter, 2009 - egyesek szerint azonos a Hippocampus satomiaeval
• White-csikóhal
(Hippocampus whitei) Bleeker, 1855
• Hippocampus zebra
Whitley, 1964
• Hippocampus zosterae
Jordan & Gilbert, 1882
Névrokonok. A szárnyas csikóhalak (Pegasidae) testét szintén csontpajzsok borítják, arc-orruk is megnyúlt, kis szájuk azonban fogatlan, és nem végső állású, hanem a hasoldalra nyílik. Erre a családra az ejtőernyőszerű, széles mellúszó a jellemző, amelyben – az összes többi halcsaládtól eltérően – 5 kemény sugár van. Kopoltyúik fésűsek; úszóhólyagjuk
nincs. Kevés számú, kis termetű faj tartozik ide, amelyek az Indiai- és Csendes-óceán melegégalji részeit lakják.
A repülő csikóhal, Pegasus volitans L., 10 cm-esre nő meg. Hátúszóját 5, mellúszóját 11, hasúszóját 3, az alsót pedig 5 sugár alkotja. Orra hosszú, lapos,
kard alakú nyúlvánnyá alakult át, amelyet oldalra irányuló fogak szegnek be. Farkát 12 páncélgyűrű vértezi fel. Testét barna pettyek tarkítják.
Felhasználása. Hiedelmek szerint csontja segít a kopaszság, az oldalfájás, az asztma, az érelmeszesedés és a szexuális problémák leküzdésében, a tradicionális kínai gyógyászatban is előszeretettel alkalmazzák. Ezért a Fülöp-szigetek környékén található - híresen nagy - állománya 1985 és 1995 között 70%-kal csökkent. Minden évben csikóhalak ezreit halásszák ki és exportálják Európába, Japánba és az Egyesült Államokba. Ázsiában csontvázából évente 45 tonnát adnak el - ez körülbelül 16 millió példányt jelent.
Az akváriumoknak is kedvelt díszhala, illetve szuvenírként
is rengetegen vásárolják csontvázát, és dísztárgyak készítésére is felhasználják.
A túlzott halászat miatt veszélyeztetett fajok, halászatuk ma már tilos.
Akvarisztika. Sok akvarista díszhalként tartja a csikóhalakat, de a vadon befogott csikóhalak rosszul viselik az akváriumi fogságot: csak élő zsákmányt fogyasztanak, illetve akváriumban az immunrendszerük legyengülése miatt hajlamosabbak betegségekre. Az utóbbi időkben tenyésztettek ki speciális akváriumba való csikóhalakat is, amik jobban bírják a fogságot. Akváriumban együtt tartható más fajokkal, de azokat gondosan kell megválogatni. A csikóhal lassú evő, így ha agresszív gyors evő fajokkal kerül egy akváriumba, akkor alul fog maradni az élelemért vívott küzdelemben, ami miatt legyengülhet és elpusztulhat. A lassú mozgása miatt gyors ragadozó halakkal sem szabad összezárni.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Póli Matilda – A csikó, aki tűzben született
Zene: Sárga csikó…