CSETRI – állat (családnév)
(Fotó: fürge cselle)
cselle J. hengeres testű, apró pikkelyű, tompa orrú kis hal; Phoxinus.
• A fürge cselle a Phoxinus phoxinus. A lat. szaknyelvi binómen egy közelebbről meg nem határozott folyami hal – már Arisztotelésznél olvasható – ókori görög phóxinosz, phoxínox nevéből alkotott.
A mi cselle nevünk (R. 1841 k.: ua. ’fehér hal neme’ Gáspár, 1862: ua. ’a székelyeknél fehérhal neve’ CzF.; népnyelvi MTsz., Unger, Gyurkó, SzT.: ua.) ismeretlen eredetű szó, a korábbi forrásokból hiányzik, erdélyi tájszóként bukkan föl először. Herman Ottó alkotott a nyelvjárási halnévből szaknyelvi terminust, lásd fürge cselle (HalK., VNAE.). Mint írja 1887-ben, az Erdővidéken csellé a Phoxinus levis (HalK.). Később a MTsz. is közli a nevet. Beke (Hal. 33) összevetése a csellő ’ingatag, könnyelmű’ szóval szintén ingatag nyelvi talajon áll. Csetri társneve (R. 1879: ’igen apró hal, kisebb, mint 3 centiméter’ /Nyr. 8: Zalából/, 1887: HalK.; N. Unger, EtSz.: Balaton melléke | ÚMTsz.:’egy fajta apró hal’ Tapolcán) összetartozik a csetri ’tömzsi, alacsony növésű ember’ és a csitri ’fiatal legényke, rövidre nyírt hajú kislány’ (uo.) tréfás elnevezéssel.
Bostyán (Halh.) társneve a ro. boisteán ’ua.’ (DA.); N. Gyurkó: boistean, boiste ’ua.’ átvétele, a román halnév a boiste ’ívás’ (DRM.) szóból képzett. Az EtSz. hibásan a szerb bostan ’dinnye’ szóval hozza összefüggésbe. Az egri(hal) (R. 1680: egrihal /SzT./, 1794: egri ’Elritze’ /Grossinger/, 1887: egri, egrihal, egri ponty /HalK./; N. MTsz.: ua.) halnév Toivonen szerint (NyK. 50) az osztj. agerna ’koncér’ és a vog. argeń ’ua.’ elnevezésekkel rokon. Ez az etimológia azonban nem állja meg a helyét. Már Grossinger kapcsolatba hozta a fürge cselle székely nevét az égerfával. Szintén az éger fanévvel veti össze Beke Ödön (Nyr. 62). A hal német neve is alátámasztja ezt a magyarázatot; vö. ném. Elritze (EL.) és alakváltozatai az égerfa Erle nevére vezethetők vissza; vö. még sv. elritsa, dán elritse (< eller ’égerfa’),holl. ellerling, elrits (uo.). És ugyancsak ilyen a lengyel N. olszanka, cseh N. olšovka ’ua.’ (ZfSlaw. 19) az olsza ’éger’ szóból. De idézhetünk finnugor nyelvi példát is: észt lepkalla ’kis hal’, lepikkala ’Leuciscus phoxinus’, lepa-maim ’ua.’ (lepp, genitivus lepa: égerfa), vagy zürj. bad’-kor-tšeri ’Cyprinus idus’ (tulajdonképpen fűzfa-levél-hal /uo./). Ez a kis hal ugyanis a parti égerfák alatt szeret tartózkodni, itt keresi a táplálékát. A pelehal (R. 1794: pelehal /Grossinger/, 1846: ua. /ÁM./) névvel a kis, mókushoz hasonlító rágcsáló állat után nevezték el. A pelle ’mindenféle apró hal összessége, amellyel a fenékhorgot fölcsalizzák’ (MTsz.), azaz a csalihal neve Komáromban. Beke (ÁK. 29) ezt a halnevet a német Pfelle, Pfrelle ’Phoxinus laevis’ halnévvel veti össze. Putri társneve (R. 1794: putra /Grossinger/, 1887: HalK.) a dudorú, nagy hasat jelentő potroh szóval függ össze, esetleg, mivel kis halakról van szó, a putri, vagy putra-hal apró halat jelent, hasonlóképpen, mint a putri ’kis ház’ szó. Tökhal (R. 1865: Hunfalvy, 1887: HalK.; N. MTsz.) társneve is van, a fürge cselle töksárga színéről kapta ezt a nevét.
♦ Áramvonalas testű, legfeljebb 12 centiméter hosszú kis hal, szinte egész Európában elterjedt. Fő élőhelye a patakok és kisebb folyók vize. A tavi populáció jellegzetes példája a tapolcai Malomtó fürge cselleállománya. A fürge cselle „elvétve bekerül a Tapolcából és a tapolcai barlangból a Balatonba is” (Hankó 1945). Előfordulása a Balaton-környék vizeiből a XIX. század derekán vált ismertté Heckel kutatásai révén. Entz Géza és Sebestyén Olga 1942-ben megjelent könyvükben szintén a Tapolca-patakból és a Tapolcai-tóból ismertetik előfordulását. Újabb lelőhelyéről 1960-ban tudósítanak a Séd Veszprém megyei szakaszán. Rövid életű hal, legfeljebb az ötéves kort éri meg.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Csetri Lajos.
Zene: Csetri Lajos.