CSER(CINCÉR) – állat (családnév)
(Fotó: csőszcincér)
Család: CINCÉREK – Cerambycidae
A bogarak, sőt az egész rovarvilág látványos, nagyon dekoratív képviselői. Legtöbb fajuk a fás növényekhez kötődik és ennek megfelelően tipikus erdei rovarok. A cincérek többnyire karcsú testű, hosszú csápú, élénk mozgású bogarak. Fejük rézsutosan előre áll (Prioninae és Cerambycinae alcsaládok), vagy függőlegesen lefelé irányul (Lamiinae alcsalád). Csápjaik hosszúak, nagyon gyakran a test hosszát is meghaladó méretűek, fonál alakúak, 11–12 ízűek, ritkán fűrészesek vagy fogasak. Petéiket tojókészülék segítségével a fák kérgére, kéreghasadékokba rakják. A legtöbb cincérálca xilofág, a fás növények kérge alatt él a fában. Tápnövényeikhez általában nem ragaszkodnak, sok fajuk polifág. Ugyanazon az élőhelyen a legkülönbözőbb növényfajok szolgálhatnak táplálékul. Álcáik háti-hasi irányban lapítottak, csontszínűek. Lábaik vagy nincsenek, vagy a 3 pár tori láb erősen csökevényes. Bábjaik szabad bábok A kibújási nyílás ovális, sok esetben a kifejlett álca készíti el a nemző számára. A legtöbb cincérfaj ciripelő hangot képes adni – innen a család magyar elnevezése. Az egész világon elterjedtek, közel 2000 fajuk ismert. Faunaterületünkön 257 faj fordul elő (Kaszab 1971).
Csőszcincér
Prionus coriarius Linné
Társneve: Hegedülő csercincér
Leírás: Feketésbarna, 24–40 mm nagyságú zömök bogár. A nyakpajzs oldalai élesek. Csápja fűrészes. Az előtor oldalain 3 éles fog található, a középső a legnagyobb. Lábai rövidek, erősek.
Elterjedés, életmód: Egész Európában előfordul. Magyarországon főleg a hegy- és dombvidéki lomberdőkben gyakori. Soktápnövényű faj. Álcája a tölgy, bükk, fűz, kőris, nyír, szil, valamint a fenyők gyökerei között és öreg törzsek, rönkök fájában él. 3 évig fejlődik. Általában csak idős, beteg fákat támad meg. A bogár júliustól szeptemberig repül.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Cser Kiadó.
Zene: Cser Ádám (Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti kar).