CSENGŐ – növény (családnév)



kakascímer
(Fotó: kakascímer)




kakascímer J: négyszögletes szárú, sárga virágú, füvek gyökerein élősködő gyomnövény; Rhinanthus.

Melius Juhász Péternél 1578-ban bukkan föl legelőször az elnevezés, majd számos más munkában szerepel (1706: Pápai, 1775: Csapó, 1783: NclB., 1798: Veszelszki, 1807: MFűvK., 1813: OrvF., 1834: Kassai, 1865: CzF., 1895: Pallas, 1902: TermTudKözl. 34;
N. Nyárády: kakascimer Marosvásárhelyen). A név szlovák megfelelője a štrká kuhítik ’Rhinanthus alectorolophus’.
A Rhinantus grandiflorus csörgő kakascímer növényt száraz toktermésében zörgő magvai miatt csörgőfűnek, csengőnek, csengőkórónakis hívják.
Mint Kassai József írja 1834-ben: Hegyalján tsörgő fű, tsengő fű. „Midőn ez megtsördül, üdeje van a’ rét kaszállásnak.” A németben is Klappertopf, azaz zörgőfazéka neve. A növénynek Radványban csörgősfű, a Hegyközben csörgőszerű fű, sőt kaszaalámegérőfű a neve: „mikor csörög, akkor munkához lehet fogni”. Erdélyben csërgő, zörgővirág, a románban cingău, cincău, ceangău a neve: „zörög, amint kaszálják”, innen a neve.
A kakascímerek egész nemzetségére az erősen felfújt, oldalról összenyomott és csaknem csupasz csésze jellemző. 1833-ban farkas-fog (Noszvaj vidéke) a ’tsörgő-fű’ Kassai szótárában. A címer utótag a ’tollbokrétán’ [R. 1490: „Quedam corrigia ad cassides pertinentia in quibus ponuntur criste czimer” (OklSz.)] kívül több más jelentéssel is bírt.
Magyarázatánál a régi ’bugás vagy füzéres, porzós virágzat (nádé, kukoricáé, rizsé)’ jelentésből lehetne kiindulnunk (R. 1760: Molnár J.; N. MTsz.:
czimber, Nyatl.: kukorica-címer: cimbëre). Valószínűbb azonban, hogy ennél a növénynévnél is a kakas taréjára történik utalás, ugyanis a címer szónak volt
ilyen jelentése is a régiségben: 1533: tzimer ’madár bóbitája; taraj’ (Murmelius), mely a magyarban – külső hasonlóság alapján – az ófrancia eredetű címer
[R. 1326: „cristam inferius descriptam, que vulgo Cymer dicitur” ’megkülönböztető ábrás jelvény’, 1395 k.: ua. ’tollbokréta a sisakon’ (BesztSzj.)] vándorszóból fejlődött ki.
A Rhinanthus nemzetségnevet Linné adta, egyesek szerint az ’orr’ jelentésű görög rhisz, genitivus rhinosz, mások szerint a ’reszelő, ráspoly’ jelentésű görög rhine szó az összetétel előtagja. Mindenképpen metaforikus elnevezés; az utótag a görög anthosz, azaz ’virág’ szó.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: csengő.