CSELŐ(PÓK) – állat (családnév)



szongáriai cselőpók
(Fotó: szongáriai cselőpók)




Lycosa singoriensis – szongáriai cselőpók. Legnagyobb hazai pókfajunk, 20-40 mm. Faji bélyeg, hogy a térdek és lábszárak alja fekete. Életmódjában eltér a legtöbb farkaspóktól. Homokos, szikes síkvidéken ássa a talajba 30-40 cm mély, függőleges járatát. A nyitott szájú cső mélyén leselkedik elsősorban sáskákból, szöcskékből álló táplálékára. Az anyapók a hátán felhozza kicsinyeit a felszínre napozni. Marása igen fájdalmas, de nem mérgező.
Közeli rokonával, a nála jóval gyakoribb, szintén száraz gyepekben előforduló pokoli cselőpókkal (Lycosa vultuosa) együtt védett.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Család: Lycosidae – Farkaspókfélék
Erőteljes, hosszú lábú, dúsan szőrözött, gyors futásra képes pókok. Szemeik három sorba rendeződtek. Az első sor négy apró szemből áll, a második sor két szeme a legnagyobb, a harmadik sor két szeme kisebb és hátratolódott a fejtetőre, így fölülről nézve csak a hátsó négy szemből kialakult trapézformát látjuk; ez nagyon jellegzetes a családra. Elsősorban nappal aktívak, lerohanással vadásznak. Számos fajuk a nedvesebb élőhelyeket kedveli (vízpart, tisztások, erdőszélek). Tavasszal gyakran találkozhatunk a petecsomójukat (kokon) utótestükhöz erősítve magukkal cipelő nőstényeikkel. Kikelés után az apróságokat is még sokáig hRendzzák a nőstények.

Zene: -