CSALÁN - növény (családnév)
(Fotó: nagy csalán)
A nagy csalán (Urtica dioica) az egyik legismertebb gyom- és gyógynövény.
A „csalán” (csolyán) elnevezést valójában több faj gyűjtőneveként használjuk. Ezek azonban az ajakos virágú árvacsalánoktól virágszerkezetükben alapvetően különböznek. A növény pollenszórása június elejétől október végéig tart.
Elterjedése:
Egész Európában elterjedt, Magyarországon mindenütt közönséges.
Élőhelye:
Üde, nedves erdők, vágások, szurdokerdők, gyomtársulások, mocsarak. Talajigénye nitrogéngazdag, ideális számára például az ültetett akácos.
A talaj nitrogéntartalmának indikátora. Kedveli a nitrogénben gazdag romtalajokat is.
Jellemzői:
Magas termetű (kb. 50–150 cm magas), csalánszőrökkel borított, szögletes hajtású, indás évelő növény. Minden szervén megtalálható csalánszőrök, érintése fájdalmas, égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. Ennek oka, hogy a csalánszőrök hangyasavat tartalmaznak. A csalánszőrrel a bőrszövet alá kerül a hangyasav, mely maró hatású, szúrós szagú, színtelen folyadék. Függőleges gyöktörzse szerteágazó gyökérben folytatódik, melyhez oldalra messze kúszó tarackokat is hajt. A levelek szíves-tojásdadok vagy lándzsásak, hosszan hegyesedők, durván fűrészes szélűek. A szár csoportosan nő, felálló vagy felemelkedő, üreges, négyszögletű.
A porzós virágok lecsüngő füzéreket, a termősek kis csomókat alkotnak. A növény kétlaki, a porzós és a termős virágok külön-külön egyedeken fejlődnek. Termése a makkocska, mely fénytelen szürke színű tojásdad és oldalról lapított alakú.
Szaporodása:
Kúszó gyöktörzzsel és maggal. A bimbóban ívben meghajlott porzók kinyílásakor rugalmasan felpattannak, és kis felhőként szórják szét Allergén pollenjét.
Hasznosítása, jelentősége:
A csalánszőr hangyasavat, acetilkolint, szerotonint és hisztamint tartalmaz, ezért fájdalmas és égető a csaláncsípés. Fontos gyógynövény, de számos hazai lepkefaj tápnövénye is. Régebben a növény friss hajtásával ütögették a reumásokat. Teáját évszázadok óta fogyasztják ízületi betegségek ellen. Erősítő, vizelethajtó, vértisztító, tejelválasztást serkentő teakeverékek alkotórésze.
Gyökerének alkoholos kivonatát samponokba, tonikokba, egyéb hajápoló termékekbe teszik hajhullást csökkentő, hajerősítő hatása miatt.
A konyhában is használatos gyógynövény: leveleit főzelékként, zsenge hajtásait tavaszi levesekben és salátákban fogyasztják, sőt néha sörhöz is használják
fűszerként. Gyökere és levelei vizelethajtó és gyulladáscsökkentő hatásúak. Leveleit gyakran alkalmazzák epe- és májbántalmakra is. Az egész növényből
kisajtolt nedv kitűnő tavaszi tisztítókúrákhoz, az egész kiválasztó szervrendszert felpezsdíti.
A Középkorban háborús időkben a kendert helyettesítették vele, belőle készítettek fonalat és szövetet. Levelének gyűjtési ideje március-április, gyökérzetét pedig ősszel vagy tavasszal szokás gyűjteni.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Kosztolányi Dezső – Zsivalygó természet:
CSALÁN.
- De most már, kedves Kosztolányi, végezzen a virágokkal és a szóvirágokkal, mert hosszura nyulik. Ne vegye rossznéven csipős megjegyzéseimet. Távol a
világtól a szatira müfaját müvelem. Ezért senki sem szeret engem. Csak a szamár.
Szólások, közmondások:
Árvacsalán jobban csíp; veszélyesebb a gonosz ember, ha jóindulatúnak, szelídnek álcázza magát.
Árvacsalánba nem üt a mennykő; a hitvány emberrel nem szokott nagy baj történni vagy ne féltsetek engem!
Csalán kezébe, nem liliom; nem szűzlány az már!
Olyan, mint a magos csalán; ugyancsak nagyra nőtt.
Azt gondolod, csalánba hagyom az orrom verni?; nem hagyom én magam megcsalni!
Olyan, mint aki csalánra vizelt; feltűnően komor, mérges.
Ami csalán, csíp az korán; hamar megmutatkozik az, hogy valakiből hitvány, gonosz ember válik-e.
Csalánba nem üt a mennykő; hitvány emberrel nem szokott nagy szerencsétlenség történni vagy ne féltsetek engem, illetve ne féltsétek őt!
Csalán és bürök jó pajtások; hitvány embernek hitvány a barátja.
Ócska csalánzsákból vadonatúj ujjast; rossz anyagból nem lehet finom holmit készíteni.
Zene: Gryllus Vilmos – Csalán és bogáncs.