CSAJKÓ – állat (családnév)
(Fotó: nagyfejű csajkó)
A hatodik hazai álganéjtúró, a röpképtelen nagyfejű csajkó (Lethrus apterus) pedig feltűnően nagy feje és előtora, fénytelen fekete színe, illetve a többi fajtól merőben eltérő viselkedése miatt nem téveszthető össze a tavaszi álganéjtúróval.
A tavaszi álganéjtúró rokonsági köre:
Az álganéjtúrófélék eddig leírt fajainak száma nem éri el a 300-at. A Geotrupinae alcsalád 150 faja az északi mérsékelt övben honos (Eurázsiában és Észak-Amerikában egyaránt); néhány fajuk a Himalája déli és keleti előterében is előfordul, illetve egy fajt betelepítettek Ausztráliába. A Lethrinae alcsalád (a csajkóformák) 80–120 faja (a fajok önállósága sok esetben kétséges, ezért a bizonytalanság a fajszámot illetően) zömmel Közép-Ázsiában él, néhány faj eléri Kelet-Európát. A Taurocerastinae alcsalád 3 faja Dél-Amerika déli részéről ismert.
Brehm:
A ganajtúró bogarak rokonságába tartoznak a csajkók, melyek hazája Közép-Ázsia, egyik képviselőjük azonban hazánk jól ismert szőlőkárosítója, a nagyfejű csajkó (Lethrus apterus Laxm.). Csápbunkójának utolsó két íze bemélyed a harmadik ízbe, akárcsak a hagyma levelei egymásba. Felsőállkapcsai nagyok és alul a nőstényeken apró, a hímeken nagy sarlóalakú foggal bírnak. A bogár fekete, tora széles, szárnyfedői rövidek és gömbölyödők. Hazánkon kívül a Balkán-félszigeten keresztül Dél-Oroszországig és Kis-Ázsiáig fordul elő. A csajkó rokonaitól eltérően, nem elégszik meg trágya behordásával, hanem fiatal növényi hajtásokat szállít ivadéka ellátására és így elsősorban a szőlő levelét kedveli, amiért hazánkban és Oroszországban a szőlők károsítójaként ismerik. Ezt a tulajdonságát hazánkban a budai hegyek szőlőiben Koy Tóbiás már 1802-ben állapította meg. A szőlőn kívül mindenféle más fű és növény is tartozik éléstárához, így Erichson fűféléket és gyujtoványt, Mocsáry fűféléket, Horváth kendert, Tarnani repcét, lent, lucernát, takarmányrépát, kendert, búzát, fiatal gyümölcscsemetét, kerti és mezei virágokat látott behordani.
Életmódját nálunk Emich és Oroszországban Tarnani tanulmányozta. A hím erős rágójával lemetszi a szőlő vagy más növény zsenge hajtását és zsákmányával megrakottan, hátrálva behúzza azt földi lakásába, ahol a nőstény azt begyömöszöli. Küzdelmes harccal szerzi meg a hím párját, majd a párosodás után hozzálátnak földi lakásuk építéséhez. Először a kötött talajba mintegy 25–30 cm hosszú rézsutos folyosót fúrnak, mely azután hirtelen függőlegessé válik és 50–60 cm-nyire mélyed a földbe. A függőleges akna végén 6–8 galambtojásnagyságú kamra ágazik el, amelyekbe a behordott növényi részeket gyömöszölik be. A bevermelt anyag hamarosan elhervad és megfülled. Ennek tetejére rakja a nőstény petéjét, minden kamrába egyet-egyet. A hím ezalatt a bejáratnál őrködik, távoltartja a közeledő bogárságot és bemerészkedő társaival heves, ádáz harcot vív. Minden kamarában egy-egy lárva kel ki, amely a rothadt növényi táplálékot fogyasztja és körülbelül három hónap alatt eléri teljes kifejlődését, majd bábbá alakul és rövid elfekvés után már kész a bogár, amely azonban csak a jövő tavasszal mutatkozik.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -