CSABA(FŰ) - növény (családnév, fiú keresztnév)
(Fotó: csaba íre)
A Csabatörök-magyar eredetű; jelentése: pásztor, kóborló.
Névnapok: április 12., július 6., október 6., december 5.
Gyakorisága: A Csaba a középkorban nem volt gyakori név, amikor már majdnem feledésbe merült, akkor újította fel Vörösmarty az 1824-ben megjelent Csaba szerelme című versében, de ennek hatására sem terjedt el. Népszerű csak a 20. század második felében lett, 1967-ben 2690-en kapták ezt a nevet, amivel a 12. leggyakrabban adott férfinévvé vált, az 1980-as években a 14. volt.
Az 1990-es években a Csaba igen gyakori név, a Csobád szórványosan fordult elő, a 2000-es években a Csaba 34-40. leggyakoribb férfinév, a Csobád nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között.
A Csabaíre vérfű (Sangiusorba minor) a vérfű (Sangiusorba) nemzetség faja, ehető, évelő gyógynövény.
Európában, Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában honos. Magyarországon és Erdélyben is gyakori, főleg a száraz gyepekben, domboldalakon, általában meszes talajokon nő. Szárazságtűrő.
A 16. században feljegyzett monda szerint Csaba Hun királyfi a katonáit a „Csaba íre” nevű csodás fűvel gyógyította. A csabaíre a mindenféle vérzést elállító tulajdonságáról a Germán és szláv néphit is tud. Korábban egyes tájakon a hasznos földitömjént (Pimpinella saxifraga) is nevezték csabaírének.
30–70 cm magasra nő. Szára kopasz. Levele 9—17 levélkével szárnyas. Virágzata gombos vagy hengeres, zöldes, napos törzse oldalán bíborral befuttatva. Felső virágai termők; a középsők gyakran kétcsúcsúak, az alsók porcosak. A porcos virágok sok porzójuk, sárga portokjaik hosszan kilógnak. A termő virágnak két bibeszála van, bibéje ecsetszerű. Termése 4–5 mm. átmérőjű: négy hártyás éle van, lapjai erősen ráncoltak. Terem napos, szikár helyeken, főleg hazánk déli felében.
Hatóanyagai. Triterpéneket (urzolsav, tormentinsav, tormentozid), fenolkarbonsavakat, cserzőanyagokat, flavonoidokat, illóolajokat tartalmaz.
Felhasználása. A fűnek levelei, gyökere a legrégibb idők óta vérhasnál, véres vizeletnél, hasmenésnél, vérhányásnál, külső vérzéseknél hatásosan és eredményesen használnak. Vérhasnál a fűnek leveleit vörös borban főzik. (2 gr. levél egy deci borban.) Ugyanígy használandó hasmenésnél. Reggel, este kortyonként! egy csészével.
Vérhányásnál a gyökér porát mézzel vegyítve használják. Négy kávés kanállal a mézes porból, egy napra elegendő. Külső vérzéseknél vagy a leveleket rakjuk, vagy a gyökér porát hintjük rá, a sebes helyre. Borok ízesítéséhez is felhasználják. Az állatgyógyászatban is hasznosítják.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Károlyi Csaba.
Zene: Boros Csaba - Republic