CUKOR(BOGÁR) – állat (családnév)
(Fotó: észak-amerikai cukorbogár)
A cukorbogárfélék (Passalidae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Közel 500, általában nagytestű fajuk zöme a trópusokon honos, de mintegy 90 fajuk a nearktikus faunatartományban (Kanadától Mexikóig) él. Megnyúlt testük jellemzően 20–43 mm hosszú, általában egyöntetű vörös, barna vagy fekete színű. Fejük keskenyebb az előtornál, sok fajnál szarvacskát figyelhetünk meg rajta. 10 ízű csápjuk van, amely egy 3 ízből álló legyezőben végződik. Szárnyfedőjük szélei párhuzamosak, felületük gyakran bordázott.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Észak-amerikai cukorbogár (Odontotaenius disjunctus)
A cukorbogarak (Passalidae) nem azért kapták a nevüket, mert édes ízűek vagy szeretik a cukrot – hanem mert a Negró cukorkára emlékeztetnek. A palearktikus faunabirodalomban (tehát Eurázsia mérsékelt övében) csupán 4 fajuk honos (Kínában, Japánban és Koreában). Észak-Amerikában csak 3 fajuk él bizonyítottan; Európában pedig egy sem. A trópusi-szubtrópusi vidékeken azonban annál gyakoribbak.
Nagytestűek, és mindig csapatosan fordulnak elő, így aztán vezető szerepet játszanak az elhalt fatörzsek lebontásában.
Bárhová megyünk a világban, a cukorbogarak mindenütt meglehetősen hasonlóan néznek ki: testük megnyúlt, hengeres vagy félhengeres, szárnyfedőik hosszanti barázdásak – valóban negróra hasonlítanak. Az egyes fajokat leginkább a fejük szerkezete alapján lehet elkülöníteni.
A cukorbogarak sajátos családi élete szinte egyedülálló a bogarak körében. A kifejlett egyedek (az imágók) nagy mennyiségű korhadt fát fogyasztanak, de az emésztésük igen kevéssé hatékony: a táplálékuk nagy részét szinte emésztetlenül ürítik ki. A bélcsatornájukban azonban a felaprított fához mikroorganizmusok társulnak, melyek odakint folytatják a lebontást. Ezt az anyagot a lárvák és az imágók is újra megeszik (a jelenség hasonló a nyulaknál vagy a tengerimalacoknál ismert "álkérődzéshez"), így végül hozzájutnak a felszívható tápanyagokhoz. A lárvák (melyek a rokon szarvasbogarak, cserebogarak C-alakú pajorjaihoz képest sokkal mozgékonyabbak és egyenesebb testűek) így szerzik be a szükséges mikroflórát.
Ám ez még nem minden. A felnőtt cukorbogarak elő is készítik a táplálékot a lárváknak, és a bábozódáshoz szükséges kamrájuk kialakításában is segédkeznek. Ezt elsősorban a fiatal bogarak végzik, melyek a mélyfekete idősebbekkel ellentétben még hetekig vöröses színűek. Ráadásul "beszélgetnek" is a lárvákkal: 14 különböző hang kibocsátására képesek, amivel számos gerinces állatot is felülmúlnak!
Zene: Auróra – Keserű cukor