CIROK - növény (családnév)
(Fotó: tarka cirok)
A cirok más néven cil, csil vagy cirköles, Erdélyben tatárka (Sorghum), a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó növénynemzetség
mintegy kétszáz fajjal. Mivel ezek közül több keresztezhető, a nemzetség rendszertani felosztása messze nem egyértelmű: amit egyes szerzők önálló fajnak tekintenek, az másoknál csak változat stb. Különböző célokra több faját termesztik.
Elterjedése:
A nemzetség Etiópia és Szudán sztyepp-Szavanna területein őshonos, de ma már a meleg mérsékelt égövig mindenfelé termesztik. Hazánk a cirok termesztésére alkalmas övezet északi határán van; a Magyarországon termesztett fajokat Olaszországból hozták be.
Európában – így hazánkban is – először csak a seprőcirkot
honosították meg; a takarmánycirkokat Európában csak később kezdték nagyobb területen termeszteni.
Megjelenése, felépítése:
A cirok magas, széles levelű pázsitkóró.
Életmódja, termőhelye:
A cirok a meleg tartományok növénye.
Fontosabb, termesztett fajok, illetve gyomnövények:
• seprőcirok
(Sorghum vulgare Pers.),
• cukorcirok
(Sorghum saccharatum),
• fenyércirok
(Sorghum halapense)
• durra
(Sorghum durah, Sorghum durra),
• tarka cirok
(Sorghum bicolor),
• szudáni fű
(Sorghum sudanese).
Művelése:
A seprőcirok erőteljes talajt kíván, gazdag talajon azonban durva szakállt nevel. Művelése megegyezik a tengeriével. Érés idején, október elején a cirokszárat tőből levágják, kévékbe kötik, behordás után pedig a cirokszakállt a nyak alatt 20–25 cm-re levágják, és nagyüzemi termelésnél mesterségesen, különben pedig csak szellős helyre felaggatva megszárítják, végül fakardokkal lesimítják róla a magot.
Magyarországon kicsinyben hagyományosan a kukoricaföldek
Szélén művelték. Nagyban, egész táblákon viszont csak Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, a 19. század végén termesztették. Katasztrális holdanként általában 4–10 mázsa cirokszakáll és 7–15 mázsa mag termett.
A fenyércirok évelő növény, amit ha egyszer sikerrel vetnek valamely területen, onnan igen nehezen irtható, mert gyöktörzsei minden irányban átnövik a talajt. A 19. században egy ideig nálunk is nagyon ajánlották a termesztését, de később felhagytak vele.
Felhasználása:
• A seprőcirkot virágboga, a cirokszakáll végett termelik, hogy abból seprőt és egyéb ipari cikkeket készítsenek.
• A cukorcirkot és a seprőcirkot többször ajánlották takarmánynak, mivel kedvező időjárásnál kétszer is kaszálható, azonban igen gyorsan megkeményedik, így nem ér annyit, mint a tengeri-csalamádé (vágott, erjesztett kukoricaszár).
• A cukorcirokból már a 19. században többször is megpróbáltak cukrot előállítani (különösen Amerikában), de sokáig nem tudták kikristályosítani a
cukrot, így az eljárás Magyarországon csak 1936 után, Surányi János
kezdeményezésére terjedt el.
A második világháború után nagy táblákban, főleg Békés és Csongrád megyében termesztették.
A tarka cirok termése és hajtása nemcsak takarmány, de sokfelé élelmiszernövény. Fogyasztásával azonban vigyázni kell, mert fajtájától és a korától függően mérgező. Ciánglikozidot tartalmazhat. Hasonlóképpen (lisztté őrölve) a seprőcirkot is használják élelmezésre.
• Kínában és más ázsiai országokban cirokmagból égetett szeszes italokat készítenek, mint például a kínai baijiu és a tajvani kaoliang.
Magyarországon:
Hazánkban az 1920–1930-as években kezdtek takarmánycirkokat termeszteni, de nagyobb területen csak a második világháború után. Vetésterületük azóta is
hullámzó.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Cirok Szabó István (költő).