gólya J. fehér és fekete tollazatú, hosszú csőrű és lábú vonuló gázlómadár; Ciconia ciconia.
• A név 1585-ben fordul elő először az Eztrag-golia összetételben (Calepinus), 1753-ban gollya (Lippay: Posoni kert), 1766-ban góllya (Mátyus), 1787-ben
gója (uo.). Alakváltozatai a nyelvjárásokban MTsz.: gâlya | ÚMTsz.: góla | Nyatl.: gólla, goja. A TESz. szerint bizonytalan eredetű, talán hangutánzó szó.
Esetleg összekapcsolható a hangutánzó tájnyelvi gagó, gagólya, gógó, góga ’gólya’ szavakkal (lásd alább).
A régi etimologizálás olvasható Miskolczi Gáspárnál, 1702-ben megjelent művének kilencedik fejezetében: „Ez a Madár az, amellyről egy tréfás Poéta régen igy versificált vólt: Glottorat immenso de turre Ciconia rostro (azaz: kelepel a tornyon piros orru Gólya tavasszal). Ezzel az ő kelepelésével a Tavasznak elérkezését jelenti, az ő párját örömmel köszönti és az időket bölcsen forgató Istent áldja. … A Magyarok az ő Deák nevezetiről, a Ciconiáról Cakónak, a maga szava járásáról pedig Gólyának nevezik, mivelhogy szólása közben mind csak galya-galyát láttatik zengeni.”
A gólya társneve a tájnyelvi cakó, 1565 óta adatolható: czakő, czákó, ciko ’gólya’. Ismeretlen eredetű szó, nem túl valószínű feltevés szerint a madár
kelepelését utánzó hangfestő szó. A keleti nyelvjárásokból adatolt. Összefügghet a cankó madárnévvel. A gólya társneve még a hangutánzó gagó (Madh.), N.
gagólya (MTsz.); R. 1833: gagó gólya (Kassai); N. Nyr. 20: ua. | TESz.: góga, gógó.A székely nyelvjárási koszta (uo.) első előfordulása 1708 (PP.), majd
1833: koszta gólya (Kassai), 1838: ua. (Tsz.); N. Nyr. 8 és 14 és 15, NyK. 3: ua. Összefügg vele a N. koztorat ’ua.’ (TESz.). A bárza társnév elterjedt
tájszó a moldvai csángóban, a ro. barză’ua.’ átvétele, ugyanitt használatos a kokosztirk, szintén jövevényszó, a ro. cocostîrc ’ua.’ (KissMad.) került
át a magyarba. A népnyelvben használatos még MTsz.: bockó | Nyr. 10: bockó gólya | uo. 4: bocog elnevezése.
A fehér gólya (R. fejérgólya) állattani szakszó, idegen nyelvi megfelelője többek közt azang. white stork, fr. cigogne blanche, ném. Weißstorch, ol. cicogna
bianca, or.белый аист(EL.). A fi. kattohaikara (NA.) ’háztetőgólya’ jelentésű. Herman Ottó közli tarka gólya és emeletesveréb nevét (Herman 1914), előbbi
színezetére utal, illetve az utóbbi „Azért, mert a kéményre rakott fészke oldalaiban a veréb fészkel – tehát földszint.” A népnyelvben használatos még
papmadara elnevezése (ÚMTsz.) is.
Tudományos latin nevében tautonímia fordul elő, a gólya lat. ciconia nevéből alkotott terminus. Idegen nyelvi elnevezései között közös etimológiai csoportba
tartozik ennek alapján a fr., fri. cicogne, port. cegonha, ol. cicogna, sp. cigüeña (W.).
♦ A gólyák a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjén belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó egyes fajok elnevezése. Hosszú és egyenes csőrű, hosszú lábú gázlómadarak, amelyek többnyire édesvizek és mocsarak közelében költenek. Több fajuk hatalmas távolságot bejáró vándormadár. Miskolczi Gáspár 1702-ben megjelent művének kilencedik fejezetében írt a gólyáról: „I. A Gólya az ő gyenge fiait felette igen szereti és mindenek felett azon vagyon, hogy azoknak rendes eledeleket fogyatkozás nélkül kiszolgáltathassa. II. Mikor a Gólya fiak jól megtollasodnak, akkor az annyaik az ő repüléseket megpróbálják, és magok
kalauzképpen előttök mennek, gyengeségekben őket segétik, mikor elsőben magokat repülésre adják. III. Ellenben a Gólya fiak is az ő apjokat s annyokat,
minekutánna megvénhednek, csudálatos kegyességgel segétik, szorgalmatoson táplálják, könnyen meg sem engedik nékiek, hogy eledelt keresni fészkekből kifáradjanak, hanem ők járnak-kelnek és valamelly megöregedett szüléiknek szükséges, magok béhordják … V. Ez a Madár igen tiszta életben gyönyörködő. Amelly nősténnyel a hím közösködött, soha azt el nem bocsátja, ha pedig a nőstény más hímmel közösül, az ő párja több hímeket vévén maga mellé, azok előtt hegyes orrával keményen megbünteti és magától elűzi.”
Vándormadarunk a gólya, ősszel egy napon szárnyat bont a sereg, és akkor Petőfi szavaival:
Jön az ősz, megy a gólya már
Hideg neki ez a határ.
De tavasszal visszajön. Tompa Mihály A gólyához című versét 1850-ben, a szabadságharcot követő gyászos idők legszomorúbb évében írta. A költő ezért a verséért üldözést is szenvedett. Pedig idilli képpel kezdődik:
Megenyhült a lég, vidul a határ,
S te újra itt vagy, jó gólyamadár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.
Az ókor bölcs mesemondója, Phaedrus XXVI. meséje szerint a ravasz róka lakomára hívta a gólyát. Hogy azonban a gólya ételhez ne juthasson, a róka csupa híg eledellel, lapos tálakon rakta meg az asztalt. A gólya azzal törlesztett, hogy ő is meghívta róka komáját, és minden eledelt szűk, hosszú nyakú bokályban, az italt pedig szűk nyakú flaskóban tálalta. Így hosszú csőrével és nyakával hozzá is fért ételhez, italhoz. A református Szepsi Csombor Márton Udvari schola című művében érvel a szülői szeretet mellett a gólyák képével. Szentmártoni Bodó János versbe foglalja a szülőket tisztelő madarakat. Arany János A rab gólya című versében a rabsággal járó kiszolgáltatottság, boldogtalanság képe. A születés és az újjászületés jelképe, mivel vándormadár, s visszatérte egybeesik a természet újjászületésével. A kereszténységben az óvatosság, az éberség, a jámborság, a kegyesség, a szüzesség és a tisztaság madara. Az angyali üdvözlethez kapcsolódik, mert ahogy a gólya a tavasz, a születés hírnöke, úgy jelezte az angyal Krisztus jövetelét Szűz Máriának.
Pósa Lajos is emlegeti a gólyamadarat Anyám intése című versében:
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig,
Gólya madár kelepelget.
Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni.
Rád nevet, mint hajdanába
A cseresznye, piros alma,
Gyermek leszel újra fiam,
S belefogsz egy régi dalba.
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig,
Gólya madár kelepelget.
A fehér gólya és a gyermekszületés sok nép kultúrájában összefonódott egymással. A népi hiedelemvilágban a gólyát szerencsemadárnak, Isten madarának is tartják. Ha egy házon fészket rak, az védve van a tűztől és a villámoktól. Ha leverik a gólya fészkét, az szerencsétlenséget hoz a házra. Ha egy fiatal lány látja meg először a hazatérő gólyát, még ab- ban az évben férjhez megy. Az egyetemeken az elsőéveseket, a leendő hallgatókat is gólyának nevezik, ráadásul nemcsak az utóbbi időben, hanem már a XVIII. században is használták ezt a kifejezést (évente a diák-gólya a kollégiumi szobában vagy albérletben „rak fészket”).
Szász Károly Két rozmarin című székely regéjének egy részlete háromszéki, Kovászna és Zabola közötti faluról szól:
