BÚZA - növény (családnév)
(Fotó: alakor)
A búza (Triticum) a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó növénynemzetség, mely a búzafajok és fajták változatos éghajlati igénye és jó alkalmazkodóképessége miatt széles körben elterjedt.
A Föld egyik legnagyobb területen előforduló gabonája, a sivatagok és a sarkvidékek kivételével szinte mindenütt termesztik. A népélelmezésben elfoglalt szerepével kiemelkedik a többiek közül. Kenyérgabona szerepén túl sokrétű felhasználás jellemzi, hiszen gazdag abraktakarmány, szalmája értékes alomanyag, és különböző részei ipari alapanyagként is felhasználhatóak.
Története:
A nemzetség egyedei a legrégibb termesztett növények közé tartoznak. A termesztés első ismert előfordulási helye a civilizáció bölcsőjének tekinthető termékeny félhold területére esik. A régészeti kutatások Egyiptom legrégibb emlékei között említik a búzát. A genetikai kapcsolat a természetes vad alakor (Triticum boeoticum) és a domesztikálódott alakor (Triticum monococcum, egyszemű búza) és a tönke búza (Triticum dicoccum) egyedei között azt mutatja, hogy i. e. 6000-5000-ben Törökország mai területén lévő Diyarbakır város környékéről terjedhetett el.
A hagyományosan legnagyobb búzatermelő Kínában az i. e. 2700-ban már termesztették és az ókori világ szinte, minden vidékéről találhatunk említést termeléséről vagy használatáról.
Kapcsolata a magyarokkal:
A nomád életmódot folytató magyarság honfoglalását követően a Halimba és Kovácsi területén feltárt sírok régészeti leletei alapján, bizonyítottan használták a honfoglalók a búzát. Az Árpád-kori Endrőd, Nagyfarkasdomb, Ártánd temetők feltárása alapján további számos búza lelet került elő. Az akkori fajták a kétsoros tönke búza (Triticum dicoccon), majd a közönséges búza (vagy kenyérbúza, Triticum aestivum) volt, de ismerték ennek alfajait a csupasz vetési búzát (Triticum aestivum subsp. vulgare), illetve a csupasz törpebúzát (Triticum aestivum subsp. compactum) és a tönkölyt vagy tönkölybúzát (Triticum aestivum subsp. spelta).
Magyarországon az évszázados múltra visszatekintő magyar búzafajtákat, köztük a legnevesebbet, a „tiszavidéki”-t, az 1863. évi szörnyű aszály elpusztította és helyére lengyelországi búzafajták kerültek. A katasztrófának is köszönhetően az 1870-es években elkezdődött a mai napig tartó nagyobb hozamú magyar fajták sikeres nemesítése.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: szólások, közmondások:
Árpatörek, búzatörek, összeveszett a két öreg; mondják, ha két kisgyerek hajbakap.
Atyafi: kas búza, teli erszény pénz
[Testvér az erszény, atyafi a bugyelláris];
a) nem a rokonokra, hanem csak a saját anyagi értékeire számíthat igazán az ember
b(szólásszerű használatban olyan ember jellemzésére, akinek mindene a pénz, a vagyon, rokonaival pedig nem törődik).
Bor, amennyit én akarom, búza, amennyit az Isten ad; a bort föl lehet vízzel hígítani, de a búzát nem tudjuk szaporítani.
Bor, búza, szalonna égnek fő adománya; nagy érték a kenyér, a bor és a szalonna.
Majd ha a tiszta búza vízzé válik; sohasem.
Nem mind tiszta búza, (a)mi az ő földjén terem [Nem földje ő a tiszta búzának); nem megbízható, nem feddhetetlen ember.
Más búzájába vágja [veti] sarlóját; a más feleségének vagy kedvesének udvarol.
Nem oda, kanca, a búzába! [Ne(m) arra, kurta, a búzába!); hohó, megálljunk csak!
Búzában már a nyúl, farka sem látszik ki; sikerült valakinek elmenekülnie, biztonságba jutnia.
Egy szem búzáért nem oldjuk meg a zsákot; nem egykézünk, több gyermeket szeretnénk egynél.
Búsul, mint kinek búzáját elverte a jég; nagyon szomorú arcot vág.
Búzát vetett, konkolyt aratott; jóságáért gonoszsággal fizettek.
Fázik, mikor búzát arat; melegben is fázik.
Nem mos [ver] belőle (tiszta) búzát; nem árt annak az eső, nem olvad el esőben sem.
Örül, mint ki búzáját eladta [Eladta búzáját]; sugárzik róla az öröm.
Aki tiszta búzát akar aratni, háromszor kell annak ugart szántani: első szántás, második a keverés, a harmadik az igazi elvetés; a tiszta búza alá háromszor kell megszántani a földet.
Ha a búzát korán veted, hamar virít[: Későn vetett búza későbbre csírázik); ha hamar akarunk eredményt, hamar hozzá kell látnunk a dologhoz.