BÜRÖK - növény (családnév)
(Fotó: foltos bürök.)
A foltos bürök vagy egyszerűen bürök (Conium maculatum) a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó egy- vagy kétnyári növényfaj. Erősen mérgező, szervezetbe kerülése bénulásos halálhoz vezet.
Leírása:
Magassága 50–200 cm. Erőteljes, felálló, dúsan elágazó szárú növény. Levele kettő-négyszeresen szárnyalt, háromszög alakú, a levélkék hosszúkás, tojásdad-hosszúkás formájúak, puhák, lágyak. Elmorzsolva kellemetlen illatúak. Szára hengeres, gyengén barázdált, kopasz, deresen hamvas színű, alsó részén halvány vörösbarna foltok láthatók. Virágzata 8–20 cm sugarú összetett ernyő. Az egyes virágok 2 mm-esek, fehérek, ötszirmúak, a szirmok enyhén kicsípett csúcsúak. Az ernyő alatti gallérlevelek szálasak, hasogatott csúcsúak. A virág alól a gallérkalevelek hiányoznak. Termése két részre tagolt ikerkaszat, magjai barnák.
Élőhelye:
A foltos bürök a Mediterráneumból származik, de ma már a világon mindenütt előfordul mint mezei gyomnövény. Nedves, tápanyagdús talajt kedvel. Elterjedése Európa nagy része, észak kivételével. Magyarországon erdőszélek, gyomtársulások, útszélek, árok- és patakpartok gyakori növénye.
Felhasználása:
Fő hatóanyaga a koniin, mely a növény minden részében megtalálható (friss termésben 2-3%, a mennyiség a száradás során csökken). Hatására először az alsó végtagok bénulnak meg, majd ez felfelé halad, végül teljes öntudat mellett légzésbénulás miatt beáll a halál. Kisebb mennyiségben más piridinvázas alkaloidokat is tartalmaz: konhidrint, pszeudokonhidrint, γ-koniceint és N-metilkoniint.
A foltos bürök nedvét az orvosi tisztesfű (Stachys officinalis) és az édeskömény (Foeniculum vulgare) magjaival keverték össze, s ezt alkalmazták például a sztrichnin és más mérgek ellenanyagaként. A 15–16. században a gyökereket köszvényes fájdalmak csillapítására használták, az 1760-as évektől rákos daganatok kezelését is végezték bürökkel.
Az ókori athéni (görög) törvénykönyvekben a „bürökpohár” a kiszabható halálbüntetés egyik nemeként szerepelt. Szókratészt is ilyen módon végezték ki, azaz a foltos bürök mérgével teli poharat kellett kiinnia, miután istenkáromlásban, valamint az ifjúság tévútra vezetésében találták bűnösnek. Platón – elsőként – ekkor írta le a mérgezési tüneteket.
Ezt a mérgező gyomnövényt napjainkban gyógyászati célra már nem alkalmazzák, mivel kicsi a hatásszélessége (a hatásos és a halálos dózisa nagyon közel van egymáshoz).
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: szólások, közmondások:
Nini,) hogy megnőtt a bürök!; hogy hetvenkedik ez az ember!
Talán bürköt ettél?; elment az eszed? megbolondultál?
A büröktől a bodzáig; (keveset tapasztalt, szűk látókörű emberre mondták).
A bürök is nagyobbra nő, mint a lóhere; a hitvány szaporább a jóravalónál.
Csalán és bürök jó pajtások; hitvány embernek hitvány a barátja.