BORBÁLA(FŰ) - növény (leány keresztnév)
(Fotó: közönséges borbálafű)
A Borbála a Barbara magyaros módosulata.
Névnapok: december 4.
Gyakorisága: a Borbála 16-18. században rendkívül gyakori név volt, 1967-ben 150-en kapták ezt a nevet. Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években már ritkán fordult elő. A 2000-es években a 67-88., a 2010-es években az 59-68. helyen állt a 100 leggyakrabban adott női név között.
A teljes népességre vonatkozóan a Borbála a 2000-es években az 51-60., a 2010-es években a 60-65. volt a 100 leggyakrabban viselt női név között.
Tudományos, nemzetközi név: Barbarea vulgaris
Termesztésből is ismert, de vadon is növő, finom saláta- és főzeléknövény, aminek levelei egész évben megtalálhatók és gyűjthetők. Legfinomabb persze virágzás előtti levele, mint szinte minden vadnövény esetében, aminek a levelét gyűjtjük. Enyhén csípős tőlevelei akár egész télen is szedhetők, ha nincs hó.
A téli gyűjthetőség és a csípős levelek miatt máshol téli tormának vagy téli zsázsának is nevezik. Borbálafűnek is azért hívják – utalva Szent Borbálára
– mert a bajban, mint Borbála, az éhezőnek minden évszakban “segített”. Vadon tápdús, nedvesebb helyeken, pl. erdőszéleken, cserjések szélén, füves udvarokban, zavartabb réteken, kerítések melletti gyepsávokban fordul elő.
Leírása: A keresztes virágúak családjába tartozó, 30-100 cm magasra növő, évelő, élénk kénsárga virágú, hosszú becőtermésű, szórt állású szárlevelekkel
rendelkező növény. Amit gyűjtünk, a tőlevei tőlevélrózsát alkotnak, szárnyasan hasogatottak, sokszor teljesen a középső levélérig behasítottak. A levélszárnyak
lekerekítettek, a levélvégeken szinte teljesen kerekdedek. A tőlevél legutolsó, csúcs-levélszárnya legtöbbször jóval nagyobb, mint a többi. Levelei tehát
igen jellegzetes alakúak, és fontos, hogy szőrtelenek. Levélszínük inkább sötétzöld és fényes zöld.
Mivel téveszthető össze a faj: Családjában több hasonló, sárga virágú, és némileg hasonló levélzetű faj van. pl. zsombor (Sisymbrium) fajok, repcsény (Erysimum) fajok. Tőlevelei a vízpartokon növő, bár nem sárga, hanem fehér virágú kakukktormák (Cardamine) leveleire is hasonlítanak. A családjában több, más, ehető is van, de vannak mérgezők is, pl. a violás repcsény.
Gyűjthető, ehető növényi részek: fiatal levelek, fiatal virág
Gyűjtése: Virágzás előtt kell gyűjteni leveleit a tőrózsából. Ősztől, télen át, áprilisig. Ha a virághajtást nem hagyjuk kifejlődni, akkor még tovább gyűjthetünk jó ízű leveleket egy tőről.
Virágzása: április-május, termésérlelés: május vége június.
Felhasználás: Nyersen salátákba, fűszervajba, hideg túrós és tojásos ételekbe tehető. Virágzás után, ill. az idősebb levelek kesernyések és keményebbek,
ezeket előfőzve, a főzőlevet leöntve használhatjuk. Ehető a virághajtás is, bimbósan vagy kinyílva is; szép dísz egy salátában, szendvicsen is. Csak frissen
érdemes használni, megszárítva sokat veszít értékeiből.
Táplálkozási értéke, hatásai: Jellegzetes csípős ízét mustárolaj-glikozidja adja, ami fertőtlenítő hatású, baktériumok, gombák és vírusok ellen is ható
anyag. Régen U-vitaminnak is nevezték, de nem igazi vitamin. Ez az anyag más káposztafélékben is megvan, és a növények egyéb vegyületeivel együtt (flavonoid, vitaminok) hatva fontos a betegségek megelőzésében. Ellenjavallat: Nagy mennyiségben nem ajánlott fogyasztani, vesebetegek kerüljék fogyasztását.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Molnár Borbála.
Zene: Kacsó Hanga Borbála – Tokos zenekar