BONDOR – növény (családnév)
(Fotó: ördögszekér)
ördögszekér J: ernyős virágzatú, szúrós gyomnövény; Eryngium campestre. iringó J: tüskés gyomnövény; Eryngium. mezei iringó: ördögszekér. Ördögmotolla J: ördögszekér.
Az ördögszekér 1775-ben bukkan fel a magyar írásbeliségben: „Ördögkeringő: …ördög-rakollya, ördögszekér” (MNy. 6). Összetett szó, birtokos jelzős szókapcsolatból forrt össze.
A névadás szemléleti alapja az, hogy ennek elszáradt kóróját a szél kitépi, és sebesen görgeti. Az ördög előtag nyomatékosítja a gyors mozgás képzetét.
Az Eryngium campestrének az ördögszekér mellett használatos hasonnevei [ördögbordája, ördögnadrág, ördögrokolya (R. 1578: eordegrakolya Melius), ördögcsokor] és számtalan társneve a növény rendkívüli ismertségét bizonyítja. Plinius centum capita neve alapján kapta százfejűfű, százfőfű, százfű nevét. A különböző nyelvjárások az alakja miatt a bócérkata, bondor néven ismerik, az élettani hatása motiválta a böfögtető nevét, végül a pusztán görgetett száraz kórója alapján a forgófű, boszorkánykerék, keringő, mezei iringó, motolla, ördögbocskor, ördögkeringő, ördöglova, ördögmotolla, szélhajtigóré nevet kapta. A terméságazatok neve a nyelvjárásokban futóbogáncs vagy pusztai boszorkány.
Szúróssága alapján az istenátkozta-tüske, kampóc, lajtorjástüske, mezei töviseslapu, tüskésballangó nevei terjedtek el. Német neve is Kratzdistel, azaz
’karcolótövis’. Szintén a növény szúrósságára utal a farkastüske Komárom megyében, a macskatüske Kecskeméten és a szamárkóró neve Kiskunfélegyháza környékén.
Hívják továbbá szamártövisnek is [a Magyar Fűvész Könyvben (1807: MFűvK.) átkozott szamár-töviss az’Eryngium campestre’] Jánoshida, Borsa, Gyergyó, Kalotaszeg és Torda környékén. Nevezik szamárkórónak is az ördögszekeret. Idegen nyelvi megfelelője a francia chardon aux ânes ’ua.’ A szamárköhögési-tövis az Eryngium planumnak Erdélyben (Péntek–Szabó: a kalotaszegi Bábonyban) használatos nyelvjárási elnevezése. A névadás indítéka a növény tapasztalt (vagy vélt) gyógyító
hatása. Az összetétel előtagja a betegséget jelöli, amelyet vele gyógyítani lehet. A virágzatot vagy a herbát főzik meg teának, mely köptető; szamárköhögés
kezelésére használják.
Az iringó a „deákból vett” nemi név, a latin szó pedig a görögből való. Az iringó nyelvújítási szó, Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály szóalkotása (1807:
MFűvK.). Diószegi Sámuel Orvosi Fűvész Könyvében ugyanígy szerepel (1813: OrvF.). Az iringó az „Új nemi nevek laistroma” fejezetben azoknak a neveknek sorában olvasható, „meljek Deákból lágyítódtak”. Az antik növénynév már Pliniusnál szerepel, a latin eryngion, erynge Theophrasztosz görög erüggion, erügge, erüggosz terminusának átvétele. Olasz neve ugyancsak eringio. A latin Eryngium nemzetségnév a ’takács’ jelentésű görög éruggon szóból való görög növénynév folytatója, megvan az olasz népnyelvben is a cardone ’takács’ jelentés a cardone, cardo stellato, cardone delle vigne, cardone a cento capi nevekben. Hívják az olasz népnyelvben salate del diavollo, azaz ’ördögsaláta’ (ME.) néven is.
Nevezték régen sátánlőtte fű néven is. Gróf Eötvös Miklós 1705-ben gróf Károlyi László gyógyítására ezt küldött erdélyi katonák tanácsára. A Magyar Tájszótár szerint ezt a nevet a székelyföldi nyelvjárásokban használják.
Igen régi neve a szúnyogtövis (1604: Szenczi, 1762: PPB., 1775: Csapó, 1832:Kresznerics, 1835: Kassai, 1873: Ballagi), ma nyelvjárási név Kalotaszegen. A dúsan ágas, szúrós tő alapján kapta a növény ezt a nevét. Mint Csapó József leírta a növényt: „tüskés fejei vagynak nékie”. A szúnyogtövis először Szenczi Molnár Albert szótárában bukkan föl, talán a német Mückendistel ’szúnyogbogáncs’ mintájára.
A Hortobágyon pinalajtorja a neve. „Míg fiatal, mindig áll. Ha megvénül, szaladgál” – mondja a hortobágyi rigmus az őszi széltől hengergetett ördögszekérre.
Az erdélyi Magyarózdon vénasszansegg a neve.
Hasonló nevet adtak egy gombafajunknak, a ’Clitocybe Eryngii’ a szaknyelvben az ördögszekér gomba terminussal ismeretes. A névadás indoka az, hogy ez a
legelőkön, mezőkön és réteken élő gomba elsősorban az ördögszekér gyökerével él együtt. Sajátságos növénytársulásban találhatjuk meg ezt a kellemes szagú
és ízű gombát, mely nyersen, szárítva és főzve is jól felhasználható.
Az ördögszekér virágai gömbszerű tömött ernyőkben állnak. A levelek szúrós tövisesek. Az ernyő gallérja is tüskés, gyakran hamvasan futtatott. Száraz,
félszáraz gyepek, legelők, pusztai gyepek, útszegélyek növénye. Kedveli a sík, gyakran köves, mésztartalmú talajokat. A száraz élőhelyekhez nemcsak bőrnemű leveleivel alkalmazkodik, hanem olyan gyökerei is vannak, amelyek 2 méter mélységig hatolnak le.
Régóta gyógynövény, szaponinokat tartalmaz. Diószegi (1813: OrvF.) azt írja, hogy „nyers gyökerének főtt vize, a’ belső részekbenn megnyúlosodott és megtsipősödött nedvességeket felolvasztja, és lassanként a’ testből kitakarítja; a’ honnan, a’ sínlődő betegek hasznosan élhetnek vele.” Vértisztító, görcsoldó hatású. A népi gyógyászat menstruációs zavaroknál eredménnyel használta.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: Alba Regia Szimfónikus zenekar - Bondor Erika hegedűművész