BOLI – állat (családnév)
(Fotó: balin)
balin J. 1. N. ragadozó őn. 2. ezüstös balin: mell- és hasúszója tövén piros színű keszeg; Blicca björkna.
• Ragadozó őn jelentésében Aspius aspius. Igen korai felbukkanású halnevünk a magyar írásbeliségben;R. 1395 k.: balyn hal ’ragadozó őn’ (BesztSzj.), 1405 k.: balin (SchlSzj.), 1435 k.: balen (SoprSzj.), 1570: bwlin (TermtudKözl. 26), 1794: balind (Grossinger), 1833: bajin, bőjin, bójin-hal (Kassai), 1856: baliny ’ua.’ (Bielz). Az egész magyar nyelvterületen használatos a nyelvjárásokban, a név alakváltozatai: ÚMTsz.: balin, balind, bálind, ballin, boli, balinkeszeg, bálintkeszeg, bálló keszék, bál | Hal. 33: balint,bálint, polind,pólind | HalK.: boin, bolyin | SzegSz.: bálinthal, ballin. Némelyik alak, mint pl. a bálint, népetimológiás módosulással jött létre.
A magyar szó valószínűleg különböző forrásokból való, többszörös átvétellel. A legrégibb változat, a balin a szlovákból, esetleg a horvátból származhatott; vö. szlk. bolen, bolin, szbhv. bolen, bolinj ’ragadozó őn’ (Bezlaj), kárpukr. bolin, bolen ’ua.’ (Vladykov.). A szláv szavak az or. belízna ’Aspius aspius’, ukr. bilyna, biljúha ’ua.’, le. bielizna ’ua.’ (RF.) halnevekkel függenek össze. Már a német Peter Simon Pallas (1741–1811) utalt e halnevek felsorolásánál („Inter pisces Petropoli venum portatos eundem sub nomine Bjelaja ryba inveni”) ennek a halnak a színére: „color argento fuscus, vix aureolo passim intermicante, subtus albo subargentus”. A nevek a běl ’fehér’ jelzőhőz tartoznak. Kniezsa (SzlJsz.) Beke ötletét (Hal. 33) ismétli, mely szerint a szláv szó az osztrák-német Wallen ’Silurus glanis, Cyprinus ballerus’ átvétele volna. A német szó helyesen Waller, de az etimológia egyébként sem vehető komolyan. A magyarból valók – viszontkölcsönzéssel – a következő szláv halnevek: szlk. balin, balind, bojin, balyn (Fe.), kárpukr. balind (Vl.), szbhv. balin,bain (RszK.). Számos idegen nyelvi elnevezése a latin aspius alapján keletkezett.
A balin nagypénteki hal (R. 1887: HalK.; N. MTsz.) neve valószínűleg a böjti előírásokkal függ össze: a hal különösen fontos eledel volt böjti időszakban. A baksa (VNAE.; R. 1819: baksa TudGyűjt. 8, 1868: Ke.; N. ÚMTsz.: baksa ’őnhal’) szűk elterjedtségű tájszó, semmiképpen sem függhet össze az osztják muhsan ’Coregonus muksun’ halnévvel, Munkácsi (ÁKE.) magyarázatával már Asbóth (NyK. 33) szembeszállt. Kapókeszeg (N. ÚMTsz.: kapóhal ’rablóhal’, kapó-hal ’kis halakkal táplálkozó keszeg’ | OrmSz.: kapkodó keszeg) nevére ragadozó volta a magyarázat. Paripakeszeg (K.) a szigetközi neve, azért hívják így, mert „nyargal a víz hátán”, „lovagull a vizen” (uo.). Ez pontosabban azt jelenti, hogy a balin ragadozóként a kis halakat a víztükör felszínén üldözve ejti zsákmányul. Fenekeszeg (R. N. 1887: HalK.) nevét a pontyfélék családjába tartozó hal ragadozó volta alapján kapta, mert zsákmányát üldözve nagy csattanásokkal burjánzik, örvénylik a víz, amerre jár. A villámkeszeg (MoH.) a gyors balin találó népi elnevezése. Vízenjáró hal (uo.), vízikeszeg (Halh.) nevének szemléleti háttere hasonló, a táplálékául szolgáló kis halakat üldöző, a víz felszínén raboló ragadozó hozzáillő neve. Al-dunai tolvajhal (FöldrKözl. 40) elnevezése szintén rablására vonatkozik, akárcsak táncos őn (N. Unger: Balaton) neve, ez a hal zsákmányát üldözve nagy loccsanásokkal rabol a víz színén. Nyílkeszeg nyelvjárási nevére (R. 1887: HalK.) gyorsaságával, szélsebes úszásával szolgált rá. Vadászkeszeg társneve is van (R. 1838: Tsz., 1887: HalK.; N. MTsz., SzegSz.), mert a keszegfélék családjába tartozik, ám mégis ragadozó. A fehérhal N. Ti.: fehérhéjjas (Balatonfüred, Tihany) | Jankó: fejérhal (Siófok, Kiliti) | ÚMTsz.: fehérpénzű (Balatonfőkajár) a balin színére utaló elnevezés. Szélhal neve (N. uo.: szélhajtókeszeg, szellőkeszeg, széltolókeszeg | MTsz.: szélkeszeg, nagy szélhal) onnan ered, hogy rablásakor a vizet felborzolja, mint a hirtelen támadó szél. Torzsáskeszeg nevénél (R. 1884: Nyr. 13; N. MTsz.) a torzsa a levágott nád földben maradt szára, nem világos, hogy miért hívják így. Latyakeszeg (N. Ecsedi, ÚMTsz.) nevénél a latyak ’híg iszap’, erről van elnevezve ez a ’legrosszabb hal’ (uo.). Őnborjú (N. uo.: őn borju ’fiatal ragadozó őn’) a fiatal balin neve a Balatonnál. Hívják csereőn (N. uo.: ua. ’vörhenyes színű ragadozó hal, Aspius rapax’) néven is Keszthelyen. Talán színváltozatra vonatkozik ez a név. Unger Emil utal Vutskits följegyzésére, és a Balatonnál használatosnak tartja a balinnak ezt a nevét. Szintén tájszó a vezérhal, vezérőn (R. 1887: HalK.; N. Ti.: vezérkeszeg ’ragadozó őn’ Fonyódon | Viski: ua. ’aki vezeti a többit’ /Tihany/). Az ország más vizeinél is használatos népnyelvi név, MTsz.: ua. „legelöl jár” | Gyurkó: vezérhal). Ennek az elnevezésnek a magyarázatát a tájszógyűjteményekben adott jelentései alapján következtethetjük ki.
♦ A balin vagy ragadozó őn felfelé nyíló szájával a felső vízrétegekben keresi táplálékát, akár a küsz vagy a garda, elsősorban ezekre vadászik, de néha apró fogasokat is elkap. Villámgyorsan csap zsákmányára izmos, karcsú testével. Közép- és Kelet-Európa vizeiben általánosan elterjedt. Hazánkban is él minden jelentősebb folyó- és állóvízben. Fennáll a túlhalászhatóság veszélye. 1997-ben azt írják egy tanulmány szerzői (Tölg, Specziár és Bíró. In: ÁK. 82), hogy a balin tömegszázalékos aránya nem változott az 1970-es években tapasztaltakhoz képest. Az idősebb korosztályok élőhelye a nyílt víz, a fiataloké inkább a partközeli vízterület. Horgászata rendkívül élvezetes, jól fogható legyező módszerrel, villantós vagy kishalas pergetéssel. A balin a legkisebb értékű az úgynevezett nemeshalak csoportjában. Noha 6-7 kilogrammos egyedsúlyt is elér, és húsának – szakszerűen elkészítve – igen jó az íze, a fogyasztók általában mégsem értékelik sokra szálkássága miatt.TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: Balatoni Endre „Boli” - üstdob