BOKOR(PATTANÓ) – állat (családnév)
(Fotó: bronzos bokorpattanó)
Nothodes parvulus (Panzer, 1799) – bronzos bokorpattanó – Sas-hegy, kopogtatás, 2012.V.19., 2012.VI.12., Merkl O. Pheletes quercus (Olivier, 1790) – barna bokorpattanó – Sas-hegy, 1925.V., Diener H. Prosternon tessellatum
Fényes bokorpattanó (Pheletes aeneoniger), szintén hegyvidéki állat.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: A pattanóbogár-félék (Elateridae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó, család.
Mintegy 9000 fajukból Magyarországon körülbelül 170 él. Fajai (a sarkvidékek kivételével) az egész Földön megtalálhatók.
Testük karcsú. Mélyen a torba süllyedő, lefelé hajló fejüket a mell álladzója betakarja. A felső ajak jól fejlett, a 11 vagy 12 ízes Csápok a szemek előtt erednek.
Lábfejeik ötízűek. Az elülső és a középső lábpár csípői nyitottak, a hátulsókat lemezszerű combfedők takarják. Lábaik olyan rövidek, hogy a hátára eső
bogár, nem, illetve alig éri el velük a földet, ezért pattanókészülékével támaszkodik fel. Ez hirtelen lökéssel a magasba veti a bogár testét, és az megperdülve a talpára esik vissza. Ha ez elsőre nem sikerül, addig próbálkozik, amíg fáradozása sikerrel nem jár. A pattanókészülék miatt a bogár teste meglehetősen különös. A hatalmas izomzat a párnaszerűen domborodó előtorban foglal helyet. Ez a has két oldalán hátul rövid, a mellközép elülső szélén lévő bemélyedésbe szorosan belefekvő tüskével végződik. A készülék működtetéséhez a bogár, torát és testvégét erősen az aljzathoz feszítve, felemeli hátát, a melltő tüskéjét erővel a mellközép gödröcskéjének tövéhez nyomja, majd abba hirtelen becsúsztatja. Eközben szárnyfedőinek tövét erősen odaüti az aljzathoz, hogy az ellenlökés a magasba vesse.
Népiesen drótféregnek nevezett, hosszúra nyúlt, hengeres vagy kissé lapított, erősen kitinizált lárváik kemény sárgás vagy barnás testéből hat rövid láb nő. Felépítésük némileg a lisztbogáréhoz hasonló, de a fejük alakja és állása egészen más: a drótféreg feje lapított, a fejtetőn többnyire homorú, elülső széle fogacskázott. Felső ajka nincsen, alsó állkapcsának külső karéja kétízes, a belső pedig egyszerű. Utolsó potrohgyűrűje vagy kihegyesedik, vagy két tüskével végződik; ez a fajok lárváinak fontos határozó jegye.
A drótférgek mindenevők, de az egyes fajok életmódja, táplálkozása erősen eltérő lehet. Többségük termőföldben vagy fakorhadékban él, és a legkülönbözőbb elhalt vagy élő növényi részekbe befurakodva eszi azokat. Többük a fák magvait, a kalapos gombákat, kerti növények húsos gyökerét vagy gumóját, fák és bokrok gyökérrügyét vagy gyökerét károsítja; a termesztett növényekben és a fiatal fenyőcsemetékben tetemes kárt okozhat. Némelyikük megeszik a tetemeket, felfalja más rovarok lárváit, sőt fajtársait is.
Lárvaállapotuk elég hosszú, némely fajé akár öt évig is eltart. Többnyire élénk bábjuk csak rövid ideig pihen.
A növényevő imágók főként fákon, virágokon élnek. Áttelelnek, és tavasszal rakják le petéiket. Egyes, a trópusi Amerikában élő pattanóbogarak a Szentjánosbogarakhoz hasonlóan világítanak a sötétben.
Ismertebb fajok:
fésűscsápú pattanóbogár (Corymbites pectinicornis) (Linnaeus)
piroshátú pattanóbogár (vérvörös pattanóbogár, Elater sanguineus) (Linnaeus)
zöld pattanóbogár (Corymbites virens) (Schrnk.)
egérszínű pattanóbogár(Brachylacon murinus) (Linnaeus)
vetési pattanóbogár (Agriotes lineatus) (Linnaeus)
mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus) (Linnaeus)
réti pattanóbogár (Agriotes sputator) (Linnaeus)
világító kukuzsó (kukujóbogár, Pyrophorus noctilucus, Pyrophorus noctiluca) (Linnaeus)
szurkos pattanóbogár (Athous haemorhoidalis) (Fabricius)
szerecsen pattanóbogár (Athous niger ) (Linnaeus)
kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus) (Müller, 1821)
Zene: Bokor zenekar.