A bögölyfélék vagy bögölyök a Kétszárnyúak rendjének Légyalkatúak alrendjének egyik családja.
Testfelépítésük:
A bögölyök közepes vagy nagytermetű, zömök, erős, vaskos legyek. A Szudétabögöly, mely hazánkban főképp a hegyvidékeken fordul elő − az egyik legnagyobb európai légyfaj a maga 2,5–3 cm-es hosszával. Nem sokkal marad el mögötte a Marhabögöly, mely ugyancsak nagyobbra is megnőhet, mint 2,5 cm.
A fej:
Fejük nagy, félgömb alakú, olyan széles, mint a tor, sőt egyes esetekben még szélesebb is. A fejen található hatalmas összetett szemeik lehetnek csupaszok, de hosszabb-rövidebb szőröket is viselhetnek. A szemek színe igen változatos. Ritkább esetben egyszínű (sárga, barna, zöld vagy kék), inkább jellemző a több szín, vagyis az alapszínhez képest eltérő színű sávok, foltok, zegzugos vonalak lehetnek. A Hímek szemei a fejtetőn összeérnek, a nőstényekét szélesebb vagy keskenyebb homlokléc választja el egymástól. A fejen foglalnak még helyet a szájszervek is. Szájszervük szúró-szívó típusú. Igen erős, vaskos szívókájuk a tőr alakú felső ajakból, és a páros állkapocsból, illetve a rágókból tevődik össze. Mindezt körülveszi az alsó ajak, amelynek szabad végén két félkör alakú szívópárna ül. A nőstény szájszervének szúrósertéi a vérszíváskor szétroncsolják a hajszálereket, vagy felsértenek más kisebb eret. A kiömlő vér kis tócsák formájában összegyűlik a szövetek között, és innen szívja fel az állat, majd juttatja a belébe (egy szíváskor akár 0,2 cm³ vért is felvehetnek). A szívás közben a sebbe véralvadásgátló anyagot fecskendeznek, hogy ne alvadjon meg a szövetek közé került vér. Így az állat szívása után még hosszú ideig vérezhet a felsértett bőr. A vaskos szívóka bedöfésekor gyakran az idegvégződések és az idegszálak is megsérülnek, ezért olyan fájdalmas a bögölycsípés.
A tor:
A toron találhatók a nagy, erőteljes szárnyak, melyekkel rendkívül gyorsan, biztosan, és elég hangosan, zümmögve repülnek. A lábaik eléggé hosszúak, vele gyors mozgásra képesek a sima, függőleges felületeken is.
Egyedfejlődésük:
A bögölyök rendszerint gúla vagy sapka alakú sűrű csomókba rakják henger vagy orsó alakú petéiket, nedves talaj vagy víz fölé nyúló növények szárára vagy leveleire. A pete színe a lerakáskor még tejfehér, majd sötétedni kezd, fajtól függően a barnásszürkétől a szénfeketéig változhat. Az egy csomóban lévő peték száma igen nagy, kb. 300−500 db. A petékből a lárvák igen hamar kikelnek, 2−4 nap elteltével. Kikelésük után a nedves talajra vagy a vízbe pottyannak. Itt ragadozó életmódot folytatnak, és igen nagyra, 2,5−4 cm hosszúra is megnőhetnek. A lárvaállapot fajoktól függően 1−2 évig is eltart, majd következik a bebábozódás. Bábjuk a lepkék ábjához hasonló múmiabáb. Ennek színe is kezdetben világosabb, majd besötétedik. A bábállapot 10−23 napig tart, ezután a kifejlett bögölyök kirepülnek.
Életmódjuk:
Hazánk egyik legnagyobb legye a marhabögöly, amely elérheti a 2,5 cm-t. Főképp az Alföldön gyakori, ahol a déli, meleg órákban aktív. Főképp a szarvasmarhákat kínozza, de az embernél is próbálkozik a vérszívással. Az embert legtöbbször ez a bögölyfaj támadja meg. A mi éghajlatunk alatt a bögölyök tavasztól őszig aktívak. A korai fajok már április-májusban elbújnak, a legtöbbjük viszont – melegkedvelő állat lévén – csak június−júliusban kezd repülni. Ilyenkor tömegével
találkozhatunk velük. Aktivitásukat a napi hőingadozások is befolyásolják. Reggel még szinte repülni is alig tudnak, a késő-délelőtti, déli és kora-délutáni órákban a legaktívabbak, ilyenkor a mezőkön szinte mindig hallani a hangos zümmögésüket. Azonban esősebb napokon – egy-két faj kivételével – teljesen eltűnnek. Az év folyamán legkésőbb még szeptemberben találkozhatunk velük, de ekkorra már a jelentős hőmérsékletcsökkenés következtében elpusztulnak.
Táplálkozás:
Táplálkozási szokásaik eléggé egységesek. A hím bögölyök soha nem szívnak vért, kivétel nélkül nektár- és virágporfogyasztók, így virágokat látogatnak, esetleg kifolyó növényi nedveket szívogatnak (például
Gyümölcsök nedvei). A nőstények is kedvelik és felkeresik a növényi eredetű táplálékot, azonban a peték érleléséhez szükségük van kiegészítő táplálékként melegvérű állatok vérére, főképp az
Emlősök vérét szívják. Mivel szúrásuk igencsak ingerli a megtámadott állatot, nem képesek egyszerre sok vért felszívni, így amíg jóllaknak, sok állatot végigjárnak – éppen ez az alapja a betegségterjesztésüknek. Gyakran még elhullott állatokról is megkísérlik a vérszívást.
Rendszerezésük:
A bögölyök családja további négy alcsaládra osztható fel, melyeken belül számos nemzetség és faj van. Az egész Földön elterjedtek, fajszámuk mintegy 2300, ebből Közép-Európában 70−75 faj található meg. Hazai fajok száma pedig mintegy 50.
Egészségügyi jelentőségük:
A bögölyök egészségügyi jelentősége igen nagy, mivel sokféle betegség terjesztői. A leghatékonyabb és egyben leginkább környezetbarát védekező módszer ellenük a bögölypeték élősködőinek terjesztése az érintett területeken. Egyes hártyásszárnyúak lárvái ugyanis – mint például a fürkészdarazsak lárvái – a bögölyök által lerakott petékben fejlődnek ki. A kifejlett bögölyök gyakran esnek nagyobb testű ragadozó rovarok, így Szitakötők vagy rablólegyek áldozatául. Természetesen a madarak is nagy számban pusztítják őket.
További információk:
Irodalom: szólások, közmondások:
Megcsípte a bögöly; megugrott a szolgálatból.
