BOGOLY – állat (családnév)
(Fotó: bagolykeszeg)
bagolykeszeg J. szálkás, nagy szemű halfaj; Abramis sapa.
• A bagolykeszeg halnév csak 1882-ben bukkan fel a magyar írásbeliségben: bagoly (Chyzer), 1884: bagolykeszeg (Nyr. 13). A népnyelvben számos alakváltozata használatos: ÚMTsz.: bagókeszeg, bakó keszeg | SzegSz.: bagojkeszég | HalK.: bagókeszeg | K.: bagúkeszég | Chyzer: bogoly | Dankó: bagg keszeg, bagolyszemű keszeg.
Mivel a korábbi forrásokban nem található, valószínűleg Chyzer Kornél Zemplén megyei nyelvjárási halnevét emelte be a tudományos szaknyelvbe 1884-ben Petényi Salamon, az ő névadása. Herman Ottó 1887-ben megjelent nagy munkája nyomán vált hivatalos terminussá a bagolykeszeg. A hal nagy szemére utal összetett nevében a bagoly jelző. A halnevet egy tiszai halász így magyarázta: „valami irtózatos nagy szëmei vannak a fejiben, mint a bagolynak, mert a bagoly is elformálódik a többi szárnyasállattul; ennek a fél feje szëm…” (HungKözl. 21: 1–2. sz.). Az így jelölt keszegfaj szeme nagyobb az átlagosnál, kidülledő, szemének átmérője 26,7–26,9%-a a fej hosszának (l. Berinkey László: „Halak – Pisces”).
A bagókeszeg, bagúkeszeg elnevezést értelmezik másképpen is: „az csak ojjan bagóhal, semmitérő” (K.), „bagó, mer csak olyan semmi hal” (HalK.). A Balaton-felvidéken hívják a baglyot bagónak (Édes). A halnév átkerült szomszédos nyelvekbe is; vö. szlk. bogol ’Abramis sapa’ (Fe.), és kárpukr. bogojszemju keszeg ’Alburnus alburnus’ (Vladykov).
Társneve a száp (R. 1794: száp-keszeg Grossinger, 1801: száp Földi, 1884: szápakeszeg Nyr. 13; N. Ti.: czápkeszeg, szápakeszeg | ÚMTsz.: cápakeszeg, cápkeszeg; másfelé is használatos, pl. MTsz.: szápakeszeg,szápókeszeg). Minden bizonnyal a korábbi latin tudományos Abramis sapa terminus fajnevéből terjedt el a magyarban. Szláv eredetű halnevünk; vö. orosz sopá, sápá, lengyel sapa, cseh sapa ’ua.’, melyet a német is átvett: Zope ’ua.’. A tudományos latin név Peter Simon Pallastól származik, így közelebbről az oroszból való. Népetimológiai alakulat a cápakeszeg (N. Jankó: czápkeszeg | ÚMTsz.: cápa keszeg ’ua.’). A halat minden bizonnyal hegyes orra miatt hasonlítják a cápához. A szápakeszegből származik a cápkeszegen keresztül. Kerekkeszeg nevét (HalK.; R. 1791: kerek-keszeg Dugonics 1791, 1884: kerekkeszeg Nyr. 13; N. ÚMTsz.: kerekkeszég, kerek keszeg) a bagolykeszeg magas, lapított teste, jellegzetesen lekerekített orra után kapta.
További társneve a laposkeszeg R. 1794: lapos-hal (Grossinger). ÚMTsz.: laponya bűke ’satnya, bélféreg miatt puffadt hasú dévérkeszeg’. Másutt az országban a név lapota, lapinda, lapiska, lapkó, laposka, lapinta alakváltozatai használatosak. Származékszó a lap alapszóból, a halnév a keszeg jellegzetes alakját írja le. A magyarból való a kárpukr. laposko ’Rhodeus sericeus’ (Vladykov) és a ro. lopiscă, N. lopistea (Gyurkó). A pleincnyi, pleicnyi (K.) a Szigetközben használatos neve, mely német eredetű; vö. osztrák Pleinzen (EIWF.), bajor Pleinze (BÖWb.), stájer pleinze ’ua.’ (StWsch.).
♦ Az Azovi-, a Fekete- és a Kaszpi-tengerbe észak felől beömlő folyókban él. Előfordulásának nyugati határa a Duna, amelyben felúszik egészen Bajorországig. Teste magas, oldalról lapos. Fejének alakja és félig alsó szájállása alapján különböztethető meg legjobban a laposkeszegtől. Csapatosan megtalálható Magyarország valamennyi nagyobb vizében. Igazi rajhal, táplálékát csapatosan keresi. Hatalmas tömegben ívnak, ilyenkor a folyómeder be van borítva a ragadós ikrákkal. Legnagyobb testhossza 30 centiméter lehet, amihez 60–70 dekagramm tömeg párosul. Húsa szálkás, de eléggé ízletes, zsírtartalma magas.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -