BOGLÁR – növény (leány keresztnév)
(Fotó: százszorszép)
A Boglár női név a régi magyar boglár szóból ered. Jelentése: ékköves gomb, csat,ékszer.
Névnapok: augusztus 1. és 22.
Gyakorisága: nem gyakori.
százszorszép J: fehér, rózsaszín vagy piros, fészkes virágzatú, alacsony szárú mezei és kerti növény; Bellis perennis.
Már 1643-tól adatolható a magyar írásbeliségben, Comenius Janua lingua latinae című munkájában olvasható: „Jószagúk és koszoruban valók a majoranna, bársonyvirág, százszor-szép virág.” Pápai Páriz Ferenc 1708-ban megjelent szótárában „Százszor-szép nevű virág”. Egy csonka latin nyelvű természetrajzi műben a XVIII. században bukkan föl: áar zép ’Premula ueris’. Ugyanitt egy másik bejegyzés: szászor ép. Diószegi Sámuel 1813-ban megjelent Orvosi Fűvész Könyvében (OrvF.) a „Tulajdon Fajnevek (Nomina Trivialia)” sorában százszorszép. Kassai József szókönyvében 1833-ban százszor szép-virág.
Már Pliniusnál bellis a neve; szépnek tarthatta, hogy ezzel a névvel felruházta. Nyomában számos szerzőnél, így Dodoens (1561), Matthiolus (1574), Kamerarius (1588) műveiben szerepel a bellis elnevezés. A százszorszép tudományos nevének jelentése tulajdonképpen ’egész éven át szép’ (< latin bellus ’szép’; per ’át’, annus ’év’). Nálunk Lippay Jánosnál a Posoni kertben (1664) olvasható, hogy a „bellist némelyek csillagvirágnak nevezik: nagyon vad és együgyű, közönséges virágocska”. Számos más nyelvben is megvan a növény hasonló – a százzal vagy ezerrel képzett – neve: német Tausendschön, cseh és szlovák stokrása, illetve a szlovákban sedmikraska (< sedmo ’hét’; krása ’szépség’). Hívják még a németben ’libavirág’, a svédben ’papgallér’,az angolban pedig daisy (< day’s eye), vagyis ’nappal szeme’néven. Bock Maasliebchennek, azaz ’mezei kedveskének’ nevezte (< kelta maas ’mező’).
Sok társneve van a magyarban a százszorszépnek, mint például a tavaszthozó fű, bőjtike, szikrázó rózsácska, gömböstűvirág, pipitér, kisebbik nadály, pászkamorzsa, aprópere, boglár, bojtika, földipere, murvairózsácska, pászkamorzsa, pipitér, pitzérfű, pizselevirág, százforint, tavaszfű. A férjhez menő leányok virága is, régebben pártamag és szerelemtapló neve is volt. A Magyar Fűvész Könyvben – minden bizonnyal Péchy Lukács nyomán, ahol 1591-ben rvkercz, vagy Földi János nyomán, aki 1793-ban fölelevenítette a régi szót – Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály (MFűvK.) 1807-ben rukerzi néven említik, ez ma a népnyelvben rukerc. 1838-ban a Magyar Tudós Társaság magyar és német zsebszótárában (Tzs.) rükerc. Közli a CzF. szótár is. Irodalmi előfordulása Csokonai Vitéz Mihály A szamóca című anakreoni dalában:
Illatja rozmarinnak,
Mézíze a fügének,
És a rukerc pirossa…
Marcaliban, Kéthelyen és Kaposváron ikrice volt a százszorszép neve, mely alighanem összefügg a rukerc névvel. A szlovén rukalica szóból való magyarázata (Nyr. 46) téves, hangtani okokból nem fogadható el. De azért sem, mert a szó Debrecen környékén lehetett használatos, erre mutat a debreceni Magyar Fűvész Könyvben és Csokonainál való előfordulása, és arrafelé a szlovénnel mint átadó nyelvvel nemigen számolhatunk. Inkább szóba jöhet a növény német Rückerl neve.
A százszorszép egyik népi elnevezése a csibevirág (N. Kovács: Szigetköz). A Szigetközben hívják pipifűnek is, ez a pipitér névből való népetimológiás alakulat.
„Akkor virágzik, amikor a csibék kelnek.” A népnyelvben Vajta vidékén macskaszem (R. 1911: Nsz.) a ’Bellis perennis’, mely név a virág alakján alapul.
A macskaszem német megfelelője, a Katzenauge egész sor (tizenkilenc) növényt jelöl.
A németek Gänseblümchennek, azaz ’libavirágocskának’ is nevezik, mert a liba nagy élvezettel csipkedi a leveleit. A magyarban is megvan a libavirág elnevezés
(R. 1895: Pallas, 1911: Nsz.). Rendkívül széles elterjedtségű a nyelvjárásokban (vö. N. ÚMTsz.: Szatymaz, Torda, Nagyszalonta | SzegSz. | Nyr. 41: Veszprém
megye Csögle, Felsővisó és Arad megye | uo. 40:Győr megye Ásvány | uo. 10:Sopron és Vas megye | uo. 27: Somogy megye | NyIrK. 34: Erdély | Ethn. 3: Körmend vidéke | MNöv.: Dunántúl,Veszprém | Kovács: Szigetköz | MiTsz.: Mihályi).
A libavirág többek között a Taraxacum officinale elnevezése. Megvan a németben is szó szerint, vö. Gänseblumen, N. Gänseblume, Gansblume, Gänseblümlein, Gansblum. A Baranya megyei Ormánságban a százszorszép neve bibikavirág volt. Az összetétel előtagja szintén ’kis liba’ jelentésű [vö. N. Somogyban bibica ’pelyhes kis liba’, R. 1834: bibuska ’libácska’ (Kassai)], tehát a bibikavërág tulajdonképpen ugyancsak ’libavirág’.
Szintén a német nyelvben használatos a százszorszép Osterblümchen neve, mert ott a germánok jóságos Ostara istennőjének szentelték a tavasszal nyíló virágot.
Hieronymus Bock 1547-ben azt írta, hogy „A bájos százszorszép koszorúba fonva üdvös és kedves fiatal lányok számára.”
Évelő növény, erre utal perennis faji neve is (< latin per ’át’, annus ’év’). Az apró, vad százszorszép nemesített fajtái nagy virágúak, fehérek, rózsaszínűek
vagy pirosak, sima vagy hengeres szirmúak, egyszerűek és teltek. Egyben megegyeznek: mindig nyitottak. Egy kedves Andersen-mese szerint azóta nyitott a kelyhük, amióta egy kis haldokló pacsirta a kis virágon pihent el örökre.
Hasznáról Péchy Lukács 1591-ben azt írja, hogy „ez virag, az koszorut igen ekessiti, es ugyan chac azertis tartyac ekessegért, midön vendegseg vagyon …
ez virag, mint igaz seb gyogyitto virag, ha vizben meg fözic, es vgy meg iszac, mind belsö, es kilsö sebet gyogyit.”
Gyógyhatásáról ma azt tartják, hogy a virágjából készített tea vérnyomáscsökkentő, izzasztó, vizelethajtó és vértisztító hatású.
Nevelése az árvácskáéval megegyező, azonban virágzása sokkal tartósabb és hosszabb. Ültethetjük egymagában vagy éppen árvácskával vegyesen, igen szépen díszlő virágágyásokat készíthetünk vele.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Boglár-Kislak Irodalmi Kör.
Zene: Boglár Band.