BODRI – állat (családnév)



bodorka
(Fotó: bodorka)




bodorka J. az állóvizek igen elterjedt keszegfaja; Rutilus rutilus.

• A koncérok (Rutilus) nemében a Rutilus rutilus népnyelvi elnevezéseit Herman Ottó állította legteljesebben össze, amelyekhez Unger Emil még a bodorka nevet is csatolta: „magyarországi ném. bodorka ’Leuciscus rutilus’, Apatinnál ezt a magyar nevet használja következetesen valamennyi német halász” (Unger). A korábbi vörösszárnyú koncér helyett ma a bodorka a Rutilus rutilus hivatalos szaknyelvi neve (R. 1884: bódorkeszeg ’Scardinius erythrophthalmus’ /Nyr. 13/, 1919: bódor-keszeg ’ua.’ /EtSz./). A név nyelvjárási alakváltozatai bodorkeszeg,bódorkeszeg, bodorka, bodri. A MTsz. szerint a bódor-keszeg nevet Herman Ottó jegyezte fel Komáromban. A bodorka valószínűleg ebből a nyelvjárási névből származó későbbi alakulat. A tájnyelvi bodor ’karikába hajlóan göndörödő’, a népnyelvi bódorog ’kódorog’ jelentésű. Talán a bodorka ’vöcsök’ madárnév is hatott rá. A szbhv. bodorka ’Scardinius erythrophthalmus’ (Fe.) a magyarból kerülhetett át.

Egyéb népnyelvi nevei Herman Ottó összeállításában: bőke, büke, bürke, göndér, őnhal, pápakeszeg, tamáskeszeg, veresszárnyú keszeg, veresszárnyú jász (HalK.). A bodorka népnyelvi neve Tiszafüred környékén az idősebb halászok körében fakókeszeg (Harka), „mert az uszonyai nem olyan pirosak, mint a veresszárnyúnak”. Ritkábban használt a szaronhízott keszeg (uo.), „mert mindenféle büdös vízben is megél”.

A bodorka tautonímiával alkotott latinszaknyelvi Rutilus rutilus neve esetében a névadási szemlélet háttere az volt, hogy a páros úszók enyhén vörhenyesek, a páratlanok szürkésen vörösek. Korábbi neve – többek között – a Leuciscus rutilus és Cyprinus rutilus (Linnaeus). A lat. rutilus ’piros, vörös’ jelentésű.

Szintén színre utaló további társneve a vereskeszeg (MoH. R. 1887: véreskeszeg ’Abramis’, vérkeszeg ’Scardinius erythrophthalmus’ /HalK./; N. Dankó, Unger: vérkeszeg ’ua.’ | Ko.:véreskeszeg ’Abramis brama’ | Viski: véres keszeg ’amely a jégre kerülve megveresedik’ /Tihany/). A Scardinius erythrophthalmus úszói vörösek, az Abramis brama ikrásainak vérerezete duzzadt, innen ez a jelölés, illetve a magyarázat Tihanyból.

♦ A bodorka nagyon hasonlít a vörösszárnyú keszeg ’Scardinius erythrophthalmus’ fajhoz. A garatfogak alapján lehet őket egymástól megkülönböztetni. Megtalálható egész Közép-Európában, Angliában, földrészünk keleti felében csaknem mindenütt, továbbá Északnyugat-Ázsiában. Élőhelye az álló- vagy lassú folyású víz, de hazánk csaknem valamennyi vizében megtaláljuk. A nagyobb tavakban a parti sekélyest népesíti be. Kedveli a part menti nádast, sást és hínárosokat. Hasúszói és a farok alatti úszó élénkvörös, a többi inkább szürkés. Fontos tápláléka legtöbb ragadozó halunknak. A keszegező horgászat gyakori zsákmánya, eléggé szálkás, de ízletes kis hal.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Móricz Zsigmond – Barbárok (Bodri juhász).

Zene: Bodri zenekar (mulatós).