BOA - állat (családnév)



szivárványos boa
(Fotó: szivárványos boa)




A Boa a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül az óriáskígyófélék (Boidae) családjába tartozó nem.
Előfordulásuk:
A Boa-fajok habár egy nembe tartoznak, érdekes módon két, egészen különböző helyen élnek. A közönséges óriáskígyó Mexikótól Argentínáig fordul elő, míg a többi három faj Madagaszkáron található meg. Továbbá a Duméril-boának a
Réunion szigeten is van állománya.
Rendszerezés:
A nembe az alábbi 3 faj tartozik:
• közönséges óriáskígyó (Boa constrictor) Linnaeus, 1758 -
típusfaj
• Duméril-boa (Boa dumerili vagy Acrantophis dumerili) (Jan in Jan & Sordelli, 1860)
• madagaszkári boa (Boa madagascariensis vagy Acrantophis madagascariensis)
(Duméril & Bibron, 1844)

KÖZÖNSÉGES ÓRIÁSKÍGYÓ

A közönséges óriáskígyó, más néven bálványkígyó vagy bálványboa (Boa constrictor) a kígyók alrendjébe és az óriáskígyófélék (Boidae) családjába tartozó szárazföldi kígyófaj. A legismertebb és legelterjedtebb óriáskígyófaj, nem csak természetes élőhelyén, hanem hobbiállatként is. A
Boa Kígyónem típusfaja.
Előfordulása:
A közönséges óriáskígyó az Újvilág trópusi részének legismertebb óriáskígyója, Közép-Amerikától Észak-Argentína területéig élnek populációi.
Elterjedése nem folytonos, vannak területek, ahonnan hiányzik, míg a szomszédos térségekben megtalálhatók. A hatalmas elterjedési területből
következik, hogy változatos élőhelyeken él a száraz pampáktól a sűrű trópusi esőerdőkig, viszont a víz közelsége fontos feltétel. Tipikus élőhelye a bozótos vízpart.
A tengerszint feletti 1000 méteres magasságig hatol fel. Sokszor közepes termetű emlősök üregeibe bújva rejtőzik el a többi ragadozó elől.
Alfajai:
Hatalmas elterjedési területén több alfaja is kialakult, amelyek több szempontból is különböznek egymástól. Sokáig kérdéses volt az is, hogy egy fajba
tartoznak-e a különböző változatok, az alfajok pontos száma ma is vita tárgya. Az alfajokon belül számos további szín- és mintavariációja ismert.
• Boa constrictor constricor: vörösfarkú boa
Brazília,
Kolumbia,
Guyana,
Venezuela,
Peru,
Trinidad és Tobago.
A legnagyobb méretű és egyben legszínpompásabb alfaj. A fiatalok általában világosabb színűek, majd felnőtté válva sötétebbek lesznek.
• Boa constrictor auspex:
Dél-Amerika
északi területei
• Boa constrictor diviniloquus: Peru
• Boa constrictor formosissimus: Dél-Amerika északi területei
• Boa constrictor rex-serpentum: Dél-Amerika északi területei
• Boa constrictor amarali: Amaral boa, Dél-
Brazília,
Bolívia,
Paraguay.
Változatos megjelenésű, kis méretű alfaj. A farki része rövidebbnek tűnik, ezért kurtafarkúnak is nevezik.
• Boa constrictor imperator: Császárboa,
Közép-Amerika,
Kolumbia,
Karib-tenger
szigetei. Kisebb termetű, de heves vérmérsékletű alfaj.
• Boa constrictor mexicana:
Mexikó
• Boa constrictor sigma: Sigma-boa, Mexikó
• Boa constrictor isthmica: Panama és Kolumbia
• Boa constrictor diviniloquax var. mexicana: Mexikó
• Boa constrictor eques: Peru
• Boa constrictor longicauda: tumbesi boa,
Peru.
Elképzelhető, hogy az B.c. ortonii változata, nem önálló alfaj. Mint neve is mutatja, hosszú a farki része. A mérete kisebb a törzsalakénál, a színe idősebb
korában szép kontrasztos.
• Boa constrictor melanogaster: ecuadori feketehasú boa,
Ecuador.
Az alfajként való elkülönítése még kérdéses, feltehetően a B.c. constrictor változata. Jellegzetessége a sötét alapszín, a fekete színű nyeregminta.
• Boa constrictor nebulosa: ködfoltos boa:
Dominika
szigete. Annyira eltér a törzsalaktól, hogy többen külön fajnak tartják. Sötét színű, a nyeregmintázata elmosódott. Viszonylag kis méretűek.
• Boa constrictor occidentalis: argentin boa,
Bolívia,
Paraguay
és
Argentína.
A felnőttek alapszíne sötét. Nagy méretű, akár 3 méteresek is lehetnek. A két évszakos szavanna élőhelyhez alkalmazkodott. Veszélyeztetett.
• Boa constrictor orophias: Szent Lucia szigeti boa,
Szent Lucia.
A szigeten elszigetelten élő boákat sokan külön fajnak tartják. Sötét, barna színű kígyók, az idősebbek sötétszürkékké válnak. Viszonylag kis méretű.
• Boa constrictor ortonii: Orton-boa,
Peru.
Közepes méretű, szürkés, világosbarna színű alfaj. A hegyvidéki életmódhoz alkalmazkodott, akár 10 °C alatti éjszakai hőmérsékletet is képes átvészelni.
• Boa constrictor sabogae: Pearl-szigeti boa,
Panama
nyugati része (Perlas, Taboga és Tabogilla szigetek). Világos színű (hypomelanisztikus), kis méretű alfaj. Veszélyeztetett.
Megjelenése:
A faj egyedei változatos megjelenésűek, az alfajok között nagyok a különbségek. Közepes termetű kígyó, felnőtt egyedei átlagosan 0,9-4 méteresek. A legkisebb alfaj a Boa c. imperator, a legnagyobb alfaj a Boa c. constrictor. A rekordot egy trinidadi 5,6 méter hosszú példány tartotta, míg ki nem
derítették, hogy valójában egy zöld anakonda (Eunectes murinus).
Ezzel egy új rekord vált hitelessé, 4,3 méter. A hímek általában 30–40 cm-rel rövidebbek, mint a nőstények. Sok nőstény még 3 méternél is hosszabb, különösen, ha fogságban nőtt fel. A hímek farka aránylag hosszabb, mivel ez tartalmazza a hemipéniszt, és csökevényes hátsó lábai is megfigyelhetők, amelyek a nőstény megragadására valók párzás közben.
Erős izomzata miatt viszonylag nehéz, a nőstények testsúlya általában 10–15 kg. Néhány példány akár még a 27–45 kg-ot is eléri. A testméret nemcsak az alfajtól és a helytől, hanem a rendelkezésre álló zsákmánytól is függ. A különösen kicsi Cayos Cochinos szigeti B. c. imperator a szigeti törpeség egy példája.
A közönséges óriáskígyó színezete is változatos. Alfajtól és színváltozattól függően alapszíne lehet fehér, vörös, szürke, barna vagy fekete. A legtöbb
színváltozata a Boa c. imperatornak van. Hátukon sötét, többnyire barna vagy vörösesbarna nyeregmintás foltokat viselnek, amelyek formája és mérete is
változatos. A farok felé haladva a nyeregminta kifejezettebbé válik. Az egyedek színükkel képesek a hőmérséklethez igazodni, így az árnyékban több árnyalattal sötétebb lehet, mint a napon. Ez a színezet kiváló álca a természetes élőhelyükön. A természetben ritkák az albínók, de fogságban külön tenyésztik őket, újabb színváltozatokat hozva létre. Nyílhegy alakú fején sötét csíkok láthatók. Az egyik csík a fejtetőn fut végig, a többi a szemen át.
Ajkukkal érzékelik a hőt, habár a család több tagjától eltérően nincsenek gödröcskék ezeknek az érzéksejteknek. Két tüdőfelük közül a bal csökevényes, a jobb nagy és a hosszúkás testformához igazodott.
Életmódja:
A fákon és a talajfelszínen egyaránt ügyesen mozog, kiválóan úszik, de csak ritkán megy be a vízbe. Fák üregében, sziklák hasadékában, gyökerek között
búvik meg, ahol több egyed is tartózkodik egyidejűleg, négyes-ötös csoportokat alkotva. Napközben csak alkalmanként jön elő napfürdőzni. A fiatalok fák
koronájában élnek, de ahogy növekszenek, egyre lejjebb költöznek, míg végül talajlakóvá válnak. Vannak alfajok, például a Boa c. orophias, amelyek egyedei még felnőve is a fán maradnak.
Viszonylag keveset mozognak; egy szondával felszerelt boa 12 nap alatt mindössze 135 métert tett meg. A kifejlett példányok este aktívak. Kisebb és közepes nagyságú emlősökkel, madarakkal, gyíkokkal, sőt, kisebb kajmánokkal
is táplálkoznak, zsákmányszerzés céljából a fákra is felkúsznak. Inkább az emlősöket és a madarakat kedvelik. Egyes jelentések szerint ocelotot és nagy gyíkokat is elfogyasztottak.
Kétféleképpen is vadásznak: vagy lesből támadnak, vagy a zsákmány szagnyomát követik. Ha elég közel kerül hozzá, akkor ráveti magát. Áldozatát nem roppantja össze, hanem megfojtja. A zsákmány minden kilégzésekor összébb húzza magát. Ez a folyamat akár negyedórán át is eltarthat, ami nagy megerőltetés a kígyó számára. Amikor már nem érzi a zsákmány szívverését, akkor kiengedi magát.
Fogazatuk segít egészben lenyelni a zsákmányt. Az emésztés 4-6 napot vesz igénybe a táplálék méretétől és a hőmérséklettől függően. Lassú anyagcseréje
miatt a kígyó két étkezése között több hét is eltelhet.
A fiatal boák a farkukat csaliként is használják, így fognak egereket, madarakat, denevéreket, gyíkokat és kétéltűeket. Ahogy növekszenek, úgy térnek át egyre nagyobb zsákmányra.
Szaporodása:
Álelevenszülők, a szaporodási időszak a helyi környezeti sajátosságoknak megfelelően területenként eltérő hónapokra esik, de jellemzően a száraz évszakban van. Ekkor a kifejlett nőstények fele hajlandó párzani. A túl gyenge, vagy rossz fizikai állapotú nőstények amúgy is képtelenek lennének életképes utódokat szülni. 2010-ben bizonyították a szűznemzést a boáknál.
Keveset tudunk a vadon élő óriáskígyók szaporodásáról, ezért ismereteink leginkább a fogságban élő példányoktól származnak. A tenyésztők a párzási hajlandóság növelésére először 6-8 hétig 22
Celsius-fokra csökkentik a hőmérsékletet, valamint a nappali világítás időtartamának hosszát; ezenkívül megvonják a táplálékot az állatoktól. Mihelyt visszaáll a normális helyzet, a kígyók rövidesen párzani kezdenek. A nőstény feromont bocsát ki, aminek szagára köré gyűlnek a közelben tartózkodó hímek. Ha több hím keresi fel egyszerre a nőstényt, akkor előbb megküzdenek egymással a párosodás jogáért.
Párzáskor a hím elkorcsosult hátsó lábával megkarmolja a nőstényt, mire az felemeli a farkát, hogy a hím hemipéniszével behatolhasson. Egy párzás órákon át tarthat, a nőstény akár egy hétig többször is pározhat ugyanazzal a hímmel, és a feromon hetekig csalogatja a hímeket, így a nőstény több hímmel is pározhat. A hímek is rendszerint több nőstényt keresnek fel. A nőstény akár egy évig is tárolhatja a spermát a tulajdonképpeni megtermékenyítés előtt. Ekkor testének középső része megdagad, mintha egy nagy állatot nyelt volna le. Ezután két-három héttel vedlik, ami újabb két-három hétig tart, így hosszabb, mint egy normális vedlés. A vemhesség 6-8 hónapig tart, az utódok számától és a hőmérséklettől függően.
A szülés többnyire az esős évszak elején megy végbe. A 10-65 kis boa 35-50 centiméteres hosszal látja meg a napvilágot. Egyszerre átlagosan 25 utód születik. Születésükkor vékony tojáshártya borítja őket. Nem ritkák a halva születések. Az anya a szülés alatt és utána is védelmezi utódait, és megfigyelték már azt is, hogy farkával felszakította a tojáshártyákat. A korán önállóságra kényszerülő kicsik 1-3 hetes korukban, az első vedlésük után esznek először. A fiatalok ivaréretté 3-4 éves korukban válnak, miután elérték felnőttkori méretüket. Még ezután is növekednek, igaz, az eddiginél lassabban. Ekkortól kezdve 2-4 havonta vedlenek.
Terráriumi körülmények között akár 20-30 évig is élhetnek.
A kultúrában:
Mexikó lakói az istenek küldötteiként tekintettek rájuk. Mozgásukból, sziszegésükből jósoltak.
Amazónia népei úgy vélték, hogy az óriáskígyók, mint a közönséges óriáskígyó és az anakonda a maniókaültetvényeken dolgozó nőket megtermékenyítve szaporodnak. Ha egy gyermekágyas anya halt meg, akkor a halál okaként ezt az erőszaktevést jelölték meg.
Az inkák ezeket az óriáskígyókat azonosították Amaro nevű kétfejű kígyó istenükkel, akit pusztító ereje miatt féltek. Habár ezek nem fordulnak elő az inkák lakhelyén, Pachakutiq Yupanki inka császár az alávetett népektől adóként beszedett kígyókat Cuscoban egy kígyóverembe gyűjtette. Elítélteket és hadifoglyokat dobtak be nekik; amelyikük három napot túlélt, az elmehetett.
A közönséges óriáskígyó mintázata gyakori díszítőmotívum a gyarmati korszak előtti kerámiákon. Különösen gyakoriak ezek az elnéptelenedett panamai Sitio
Conte városának termékein; ebből a közönséges óriáskígyó fontosságára következtettek a Gran Coclé kultúrában.
A közönséges óriáskígyó hasznosságát korán felismerték a gyarmatosítók. A rabszolgák nappal ládában tartották a kígyókat, és éjszakára kiengedték őket,
hogy rágcsálókra vadásszanak. Egyes területeken még ma is használják a leismaniaziszt terjesztő oposszumok és a rágcsálók gyérítésére. Európában és Észak-Amerikában a vándorcirkuszok állandó látványosságává vált, ahol takarókkal és melegvizes palackokkal igyekeztek életben tartani.
A népi gyógyászat is felhasználta, így Dominika szigetén máig kapható boa-olaj, amelyet megfőzött közönséges óriáskígyóból nyernek, és a legkülönbözőbb betegségeken hivatott segíteni.
Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című regénye 1. fejezetének 1. bekezdésétől szerepel ez az állat.
A hobbiállattartás mellett húsáért és bőréért is vadásszák, és gyakori látvány a helyi piacokon. Bőréből cipőt, zsákokat és más ruházati cikkeket készítenek.
Fajmegőrzés:
Ma a közönséges óriáskígyót inkább terráriumi, mint haszonállatként tartják. A Cayos Cochinos szigetekről 1979 és 1986 között annyit vittek ki, hogy csak
még ivaréretlen példányok maradtak.
1993-ban Honduras kormánya természetvédelmi területté nyilvánította Cayos Cochinost, így onnan már nem visznek ki kígyókat. Más helyekre az ember hurcolta be, így megtelepedett Aruba szigetén, ahol invazív fajnak tekintik.
Bár nincs a Vörös Listán, a CITES hatálya alá tartozik. Legtöbb alfaját a CITES II. függeléke sorolja fel, kivéve a B.c.occidentalist, ami a CITES I. függelékében
szerepel.
Egyes területeken megritkult a vadászat miatt, amelynek célja a befogás és a bőr hasznosítása. Ez azonban nem fenyegeti közvetlenül a legtöbb populációját,
ezért kerültek a II. függelékbe.
Floridában invazív fajként tartják számon.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom:

Zene: Boa Veronika – énekesnő, előadóművész.