Sulyom szavunk növénynévként 1405 körül, a Schlägli Szójegyzékben fordul elő először: „acatega: suliu”, majd 1554-ben: „Ferrea instar nucum aquaticarum
vulgo sulyom” (OklSz.). Melius Juhász Péternél (1578) a sullyom, sullyomlapú a’Tribulus aquaticus’, Szikszai Fabricius Balázsnál (1590) a sulyom ugyanaz,
illetve ’Nux aquatica, lacustris’ jelentésű. 1715-ben foglalkozásnévben tűnik fel: „sulyom-áruló” (GazdtörtSzemle 9). Csapó Józsefnél (1775) vízi dió.
Benkő Józsefnél (1783: NclB.) a Tribulus terrestris a Földi súlyom, és ismét a Trapa natans a súlyom, illetve vizi dió (ez a német Wassernuß tükörfordítása),
vizi gesztenye (ennek mintája nyilván az ugyancsak német Wasserkastanie volt). Diószegi Sámuel Orvosi Fűvész Könyvében (1813: OrvF.) sulyom.
A TESz. szerint bizonytalan eredetű. A sulyom talán összefügg süly ’skorbut, aranyér, vérbaj’ szavunkkal (vö. sülyfű). Említi a finnugor eredetű sün ~
sül szavunkból való származtatás lehetőségét, a Baranya megyei N. suly változat -m kicsinyítő képzős alakja lehetne. Ez annál is inkább lehetséges, mert
a szerbhorvát nyelvterület határáról való a tájnyelvi szó, és a szerbhorvát šulj egyik jelentése ’sulyom’. Skripecz Sándor (MNy. 89) felveti az orosz csilim,
ukrán csulim, román ciulin ’Trapa natans’, illetve török és iráni gabonanevek lehetséges idetartozását.
Borbás Vince szerint Linné a Trapa nevet a francia chausse-trape ’rókavas, vastőr’ szóból latinosította,a régiek a sulymot a tribulusról, erről a vastövisről,
vastőrről vagy lábcsapdáról nevezték el. Ez olyan vaseszköz, amelyet az ostromolt hely körül a fűbe hánytak el, hogy az ellenség vagy a lova lábát megsebesítse. A rómaiaknál tribulus volt a neve. Borbásnak igaza lehet, noha a Trapa nemzetségnév nem Linnétől származik, már a XVII. században Bauhinnál (1623, 1650) felbukkan a Tribulus aquaticus, Tribulus terrestris párhuzamaként, de forrása valóban francia szó, a ’vassulyom, lábcsapda’ jelentésű francia trappe kifejezés.
Bizonyítja az etimológiát a régebbi Tribulus genusnév is, hiszen a – már Vergiliusnál, Ovidiusnál, Pliniusnál is olvasható – latin tribulus ’a gabonaföldek
tüskés gyomnövénye’ elnevezés a görög tribolosz név átvétele. Ez a ’vízidió; ehető, gyógyító hatóerejű gyümölcsökkel’ jelentésű növényt jelölte, amit Theophrasztosz és Dioszkuridész kimerítően leírt. A tribolosz a görög triboloi ’négy tüskével ellátott háromszögű vassulyom (lábhurok)’ nevéből magyarázható. Ezt az eszközt először a gaugamelai csatában Kr. e. 331-ben használták az ellenséges támadás megakadályozására. A magyarban tüzes-sulyom, vas-sulyom [R. 1605: thwzes
swliom, was suliom (OklSz.)] a neve. A tulajdonképpen ’háromszögű’ jelentésű tribolosz tehát a növény csészelevelekből fejlődött 2-4 feltűnő tüskéjére
utal. A hegyes vaseszköz nevével alkotott metaforikus növénynévnél a névadás szemléleti háttere a növény sajátságos tőrös fegyverzete, négycsúcsú termésének
gyümölcstövise, mely a fürdő, halászó, gázoló ember lábát felsebzi. Keszthelyen ugyanezért Isten nyila vagy bökős hínár a neve. A Bodrogközben gyoszom.
Mivel ennek a vízi növénynek ehető a termése, könnyen érthető vízi dió társneve, mely a legtöbb európai nyelvben szintén megvan; vö. angol water chestnut, német Wassernuss, orosz vodjánoj oreh. Pótolja a gesztenyét, innen a vízi gesztenye neve. Dél-Ázsiában kenyeret sütnek a lisztjéből. A sulyom termésének neve bika Baján (Nyr. 42) és Fogarason (uo. 45), illetve Bácson (MNöv.). Ennek az az oka, hogy terméséből szarvak állnak ki. Nevezik még jezsuitadió és vízimogyoró néven. A Trapa natans sólyomcsemege (R. 1792: Váli; N. KertLap. 17: Nagykőrös) neve a növény sulyom nevéből való népetimológiás átalakítás eredménye. Egyszeri előfordulású; idegen nyelvi párhuzama nincs, a német Falken (< Falke ’sólyom’) ugyan növénynévként is szerepel (’Pelargonium’), de ennek a magyar növénynévhez aligha lehet köze.
Magát a növényt istennyilának nevezik némely vidéken, mert rendkívül el tud szaporodni. Gúnyos neve a királydinnye (R. 1525: királyné asszony dinnyéje,
1807: királydinnye), illetve a koldustetű (R. 1578:Melius, 1783: NclB., 1793: Földi, 1807: MFűvK., 1833:Kassai, 1894: FöldrKözl., 1896: TermTudKözl. 28,
1903:MVN., 1911: Nsz.). Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály (MFűvK.) ezt a kifejező és érzékletes népi elnevezést – minden bizonnyal Földi János hatására
– felsorolják ugyan, de a Tribulus terrestrisnek új nevet adnak: sulyom szurdants. Egyes növények termése, tüskés gyümölcse rátapad mindenféle ruhaszövetre, az állatok bundájára, s így terjednek mindenfelé, mint a koldustetű. A koldustetű (kúdústetű, kódistetű) elnevezés számos más növényt is jelöl. Ilyen például a mizsót, párlófű, tüskemag, Orlay-murok, ragadós galaj, szerbtövis, subás farkasfog, bojtorján stb. Könnyen lehetséges – figyelembe véve a szó első fölbukkanását az írásbeliségben –, hogy a magyar nyelvben Melius honosította meg tükörfordítással, mégpedig német mintára. Német megfelelője ugyanis szó szerint megegyezik;
vö. az akkori R. (XVI. század második fele) Bettlersleus ’Xanthium’ elnevezéssel.
A középkorban halastavakba ültették a sulymot. Vízinövény voltát jelzi ’úszó’ jelentésű faji natans neve is, mely a latin natare ’úszni’ igéből képzett.
Holtágaink vizét gyakran kilométer hosszan borítja összefüggő szőnyege. Régebben a csónak végéből szedték össze a halászok, fontos néptáplálék volt. Főzve vagy sütve fogyasztották magas keményítőtartalmú termését, de kenyér és puliszka is készült belőle. A fontos néptáplálék szedését azonban szigorúan szabályozták. A halászok sulyomadót is fizettek.
A sulyom a meleg nyarakat kedveli, ezért elterjedési területe az idők során dél felé húzódott. Nagy terméseinek 5000–7000 éves kövületei jelenlegi elterjedésének határától északabbra is megtalálhatók a tavi üledékekben. Ez azt sugallja, hogy abban az időben melegebb volt az éghajlat, s így a sulyom északibb területeken is képes volt megélni.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: Jön már a bika…
Hang: Bélaműhely (tízéves jubileumi koncert) – 2017. november 21., Trafó.
