béka J. 1. csupasz, nyirkos bőrű, dülledt szemű, négylábú, kétéltű állat. 2. a kétéltűek farkatlan rendje; Anura.
• A béka köznévként már első szószedetünkben felbukkan; 1395 k.: „rana: beka” (BesztSzj.), 1570 k.: beka (ArsMed.). A nyelvjárásokban MTsz. bíka | ÚMTsz. bëka, bika. Ótörök jövevényszavunk; vö. kirg. baka, oszm. bağa, tat. baka, jakut baγa ’béka’. Megfelelői a mong. baqa, burját baχa ’ua.’ (TESz.). Bizonyára hangutánzó eredetű, ahogy nálunk az állat hangját jelölő brekeg, brekeke, vartyog és kuruttyol szavak is. Sok békafajnál jellemző a szaporodási időszakban a – felfújható torokzacskók segítségével történő – brekegés, kuruttyolás és számos másféle hangadás. A magyarban az első szótag magánhangzója hangrendileg elhasonult, ez ritka, de nem példátlan jelenség (lásd gyertya, békó, így lett a latin Bartolomeusból a magyar Bertalan név stb.). A béka lárváinak neve ebihal.
A lat. szaknyelvi Anura terminus görög elemekből alkotott; vö. gör. an- ’nélkül’ és urá ’farok’. Arra utal, hogy a kifejlett békák már farok nélküliek (az ebihalakkal ellentétben). A béka idegen nyelvi neveinek esetében jól látszik, hogy számos elnevezés összetartozik.
♦ A békák vagy farkatlan kétéltűek (Anura vagy Salientia) 5000-nél is több faja a kétéltűek osztályának egyik rendszertani rendjét alkotja. Közös jellemzőjük a farok hiánya kifejlett állapotban, a viszonylag gyenge elülső és izmos, hosszú ugrólábbá fejlődött hátsó végtagok, a dülledt szemek. Mind ragadozók vagy rovarevők. Zömmel víz közelében élnek, bár akadnak szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott (például sivatagi vagy egész életüket vízben töltő) fajok is. A békák a többi kétéltűhöz hasonlóan petékkel szaporodnak. Lárváik változatosan táplálkoznak, általában vízben nevelkednek, kopoltyújuk van és hiányoznak végtagjaik. Fejlődésük során végül tüdejük, hátsó-, majd elülső lábuk nő, végül eltűnik farkuk. Nem minden béka rakja a vízbe a petéit. Van olyan, amelyik levelekre helyez tápfolyadékkal teletöltött „nevelő zacskót”, és ebben látszólag tetszhalottként fejlődnek az utódai az ebihal állapot kihagyásával (!), mintegy 3 hét alatt békává. Dél-Amerikában több olyan békafaj él, amelyeknek a puszta érintése halálos lehet. Ezért az indiánok ezzel a méreggel kenték be a fúvócsöveikből kilőtt nyilat.
