BICSKE – növény (fiú keresztnév – régi)



csipkebokor
(Fotó: csipkebokor)




csipke, csipkebokor, csipkerózsa J: a vadrózsa cserjéje. csipkenye J: csipkebogyó.
hecsedli J: csipkebogyó.

A csipkebokor szó mint növénynév már 1246-ban („ab vna dymo, que wlgariter chypkebokor apellatur”), majd 1405 körül a Schlägli Szójegyzékben felbukkan:
„rubus, chipke”. 1517-ben a Jordánszky-kódexben, 1578-ban Melius Juhász Péternél csipkefa. 1590-ben a Károli Gáspár-féle Vizsolyi Bibliában cypke bokor, ugyanebben az évben Szikszai Fabricius Balázsnál czipke rosa. Diószegi Sámuel 1813-ban megjelent Orvosi Fűvész Könyvében (OrvF.) a „Tulajdon Fajnevek (Nomina Trivialia)” sorában tsipkefa. 1833-ban Kassai József szótárában tsipke rósa.
A népnyelvben Pápa vidékén csicskenye, csitke, bicske, hëcsëdli, hëcsli, másutt bicskefa, vadrózsa, tüskefa.
A csipke szláv eredetű, a bolgár, macedón sipka, szlovák, szorbšipka megfelelője. Ezek a ’tüske, tövis; nyíl’ jelentésű szlávšip szó származékai. A szerbhorvátšípak, csehšípek ugyanebből a tőből, de más képzővel alakult. A német Hagebutten szó ’rózsabokor’ jelentésű, mely eredetileg Hain-Butzen volt. Ezt szintén átvette a magyar, délnémet módosulataiból lett hecsedli, hecsepecs szavunk. A felsőőri nyelvjárásban hëcsëlli, a német Hetscherl ’ua.’ átvétele. A szláv kölcsönszó később ’tövis’ értelmet kapott, ez a név tehát – Erdélyben néhol ma is csipkét mondanak a tövisre, tüskére – tulajdonképpen a tövis szinonimája.
Több növénynevünk is hasonló, vö. csipkefa ’akácfa’, szamárcsipke ’Cirsium vulgare’, csipkebokor, csipkerózsa, csipkebogyó (
már a XVI. században Szikszai: czipke-rosa, Calepinus: tsipke rosa), mely a szörnyen tüskés, szúrós vadrózsa neve, csakúgy, mint a német Hagerose, Hagebutte ’ua.’, melyek első tagja azonos a Hagedorn ’galagonya’ első részével és eredetije az ófelnémet hagan, középfelnémet hagen ’tüskebokor’ szó. Vagy a galagonya neve (1578: Melius: eb cypke), mely Háromszék megyében giligáncsüpke.
A csipke szó mindkét értelmezése jól látszik a Csipkerózsika néven, amely a német Dornröschen fordítása. Clusius szerint: „Rosa canina, eb chipke; hoc
est caninus rubus”. A vadrózsa, illetve csipkerózsa ebcsipke nevében [R. 1578: eb cypke (Melius), 1584: NomPann.] az eb- pejoratív jelzői előtag az illető
növény szúrósságára utal.
A növény társnevei is hasonlóak: kutyarózsa, csipkebogyó, csipkebokor, csipkerózsa.
Latin Rosa canina nevének tükörszava a kutyarózsa, ebrózsa, továbbá a német Hundsrose, az angol dog rose, francia rosier de chien, olasz rosa canina is,azaz ’kutyarózsa’ (< latin canis, cane), mert veszettség elleni gyógyhatást tulajdonítottak neki. Olasz népnyelvi rosa matta neve ’bolondrózsa’, a rosa selvatica ’vadrózsa’, a rosa spina ’tüskés rózsa’, a spina novella ’új tüske’ (ME.) jelentésű. A csipkenye elnevezés a csipke ’ua.’ és a gelegenye ’galagonya’ szavakból alakult.
Fontos szerephez jut a helynévadásban is a csipkebokor. Számos terület, határrész elnevezésének alapja. Gyakori a valamivel ellátottságot kifejező -s képzős megoldás, majd a név kaphat további -i képzőt. Ilyen földrajzi név az egri járásban a Csipkés, Csipkés gödre, Csipkési verő (verő ’a domboldal déli lejtője’), Csipkési orom, Csipkés-tető, Kis-csipkési-erdő.
A népnyelvben ismerik gyepűrózsa és bicskafa néven is.A Balatonnál, Kemenesalján és a Székelyföldön használatos a seggvakaró [már Benkő Józsefnél megvan 1783-ban (NclB.)],Beregben a seggvakarcs, Somogyban a seggböködő, a Bakonyban a seggviszkető, míg a németben az Arschkratzel, Arschkitzeln kifejezés, mely a csipkebogyó termésére vonatkozik. Mint Kassai József fogalmaz 1833-ban: „e fának a’ gyümöltse, és kotsánja szőrös, a’ ki ezt eszi tsípi, és marja al-felét, és meg vakarja”.
A szarkatövis [R. 1604: szarkatvis (Szenczi); N. Gyógyn.: Csíkszereda] a régi forrásokban ’Cynosbaton’ értelmezésű volt. Szúrós, tüskés növényt jelöl a latin Cynosbaton (< görög künosz ’a kutyáé’; batosz ’szeder’). A régi görög növénynév azonban nem a szeder neve volt, hanem egy szintén tüskés növényé: künoszbatosz ’Rosa semperviens’. Hasonlót jelent az Erdélyben ma is használatos etnobotanikai szarkatövis név, mely alatt ott ma a csipkerózsát értik. A Szigetközben, Tejfaluszigetben a csipkebokrot Mária-nyugotta-bukornak hívják, mert amikor Mária Betlehemből Egyiptomba menekült, elfáradt és leült a rózsabokor tövébe pihenni. A szintén szigetközi Dunakilitben a Mária-nyukta-bukor hajtásával tűzködik tele a sövénykaput, hogy a boszorkányok Szent György-nap éjjelén be ne repülhessenek az istállóba a teheneket megfejni.
Piros gyümölcse C-, B- és P-vitamint, valamint karotint tartalmaz. A magvaktól elválasztott csipkehús C-vitamin-tartalma kb. ötször nagyobb a citroménál.
Teája szintén egészséges. Rendkívül nehéz azonban a csipkebogyó szedése az ágak horgas tüskéi miatt. Szívós, igénytelen cserje, szinte minden vidékünkön
megterem. Tavasszal virágba borult bokra szépen díszlik.
A csipkebokor a Bibliában is megjelenik, számtalan nyelven megénekelték a költők. Népdalok szólnak virágjáról és bimbójáról, de természetesen töviséről
is. Dalok és költemények emlegetik árvaságát.
A Biblia elbeszélése szerint Mózes egy alkalommal égő csipkebokrot pillantott meg, amikor a nyájat legeltette. A bokor lángolt, de nem égett el. Amint a csipkebokor közelébe ment, Jahve szólt hozzá: „Én vagyok az Isten, atyáid Istene … Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. Azért szálltam le hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából”
(Kiv 3,6–8).
A nép nagy örömmel fogadta Mózest, a szabadítót, de a fáraó nem engedte el a zsidókat. Isten ekkor tíz csapással sújtotta Egyiptomot, és a
zsidók végre a sivatagon keresztül útnak indulhattak.
A lovagkor rózsakultuszának legszebb emléke Csipkerózsika meséje, melyet Giovan Battista Basile a XVII. század első felében tett közzé. Hozzánk is eljutott, magyar népmesegyűjtők szintén feljegyezték.
Kedves verset írt Goethe a szúrós csipkebokorról, a vadrózsáról (Képes Géza fordítása):

Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a réten;
szép, akár a hajnalfény,
fut a fiú könnyedén:
erre vágyik régen.
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.
Fiú szól: Letörlek én,
vadvirág a réten!
Rózsa szól: megszúrlak én,
nyúlhatsz százszor is felém:
nem szakítsz le mégsem!
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.
A fiú letépi már
a rózsát a réten:
jajgat, szúr a rózsaszál,
tolvajával szembeszáll,
nem menekszik mégsem…
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: A „csipke” magyar családnév ugyan, de mivel legalább kétértelmű, ezért lett a szócikk elnevezése a „Bicske” régi fiú keresztnév szerint.

Zene: -