BIBAK – növény (családnév)
(Fotó: nőszőfű)
nőszőf ű J: fehér, rózsás vagy zöldes virágú egyszikű növény; Epipactis.
Szikszai Fabricius Balázs (1590), Lippay János (1664) és Nadányi János könyvéből (1656), valamint a Dorstenius-féle Botaniconba bejegyzett magyar növénynevek között (1703) adatolható terminus a ’Satyrion’ neveként. A XVII. században a Nözö fü mellett aHerbolariumban szerepel a növény Ember Erő fű elnevezése is. Benkő Józsefnél (1783: NclB.) a nőszőfű szintén előfordul embererő alakban. (Ugyanitt: kosbor-fü, agár-fü, francia Satyrion femelle, német Knabenkraut.)
Az Epipactis genusnév régi görög növénynév, Dioszkuridész művében is olvasható [< görög epipactoo ’én bezárom (a virágajkakat)’].
A névadás motivációja a növényi szexualitás korai magyarázataival függ össze. Már Plinius természetrajzában is nem egyszer olvashatunk hím és nőstény növényekről. Volt a középkorban Cornus mas, azaz ’hím som’ és Coenus femina, tehát ’női som’, mely a vörösgyűrűt jelölte. Kamerarius a virágot, mint a növény szexuális szervét írta le; a porzókat a hím ivarszervekkel, a termőt a női ivarszervekkel azonosította. Kétlaki és egylaki virágokkal kísérletezett. A mas és femina mint faji név Linné után is használatban maradt. Magyarországon Benkő József Téli bokréta című halotti beszédében (1781) írja: „csudálatos, hogy vannak oly fáknak és füveknek nemei és fajai, melyeknek egy tőkéjén avagy cölönkjén csak him virágok nyilnak, más szálán csak nőstények, mindazonáltal mégis a him virágnak nősző pora a nőstény virágra a levegő-égben való változások által elhat, és eképpen a két hasonnemnek a nemzésre való összeillettetésük következik. Amit erősitek, némelyek előtt csudának, másoknál képtelenségnek, sőt hiábavalóságnak tetszhetik, de e csalhatatlan igazság és oly tudomány, mely aránt a természeti dolgokban megtudósodott világ nem kételkedik.”
Zelenyák János plébános könyvében (1908) igyekezett kerülni a nőszőfű elnevezést, ezért az Orchis morio növényt nőszőfű helyett a noszafű névre keresztelte át. Balszerencsés névadás részéről, hiszen – ismerve a növény hatását – a nosza előtaggal erkölcsös szándéka ellenére felhívást intézett az olvasóhoz.
A nőszőfű társneve a bibak. Az evetkefű (R. 1911: Nsz.) egy kis rágcsáló nevével képzett összetett szó, az Epipactis népi elnevezése. Az evet állatnév
[R. 1395 k.: „píro: euth”,„eueth Ber gerezna” (BesztSzj.)] a mókus – vitatott, valószínűleg ugor eredetű – régi neve. Mára kihalóban lévő nyelvjárási szó,
csak a keleti székelyeknél használatos.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -