BERBECS – növény (családnév)



sefű sefa
(Fotó: sefű sefa)




sefű sefa J: ördögcérna, lícium.

Az első magyar füvészek közül sem Melius Juhász Péter, sem Beythe András nem ismerte a Lyciumot. Diószegi Sámuel már igen, és magyar nevet is alkotott jelölésére: fanzárnak nevezte el, mert virágának, illetve pártájának „torkt a hímszálak szőrei bezárják”. (A szőr régi magyar neve, mint az a Schlägli
Szójegyzékben olvasható: fan.)Találó neve a semfűsemfa (se fű, se fa), Sopron és Vas megyében së-fü-së-fa, a Balatonnál, Baranyában, Kemenesalján sëm-fü-sëm-fa;
az oroszban ni-derevo-ni-trava. Egyes vidékeinken folyófűzfa, szelice, gyurkafa, berbecs, szopóka, ördögcérna. Hosszú, vékony, lecsüngő vesszői függönyszerűen takarnak. Sövénynek is elsőrendű, sűrű ágai valóságos gátat alkotnak; innen ered elevengát társneve. Vörös bogyói alapján boszorkányhegnek is nevezik.
Hitvány, törékeny faanyaga miatt kapta a kutyafa elnevezést (R. 1754: kutja fa, N. SzegSz. | NépNyelv. 1943: Szeged-Kancsaltó, Horgos | Nyr. 27: Vas megye,
Körmend vidéke). A német Hundsbaum tükörszóban ugyanígy a pejoratív előtag a növény hitványságára, használhatatlanságára utal. Akárcsak a románban, vö.
lemn-cîinesc és az angolban, vö. dogwood ’vadsom’.
A cserjét Linné nevezte el Lyciumnak, mégpedig Plinius Naturalis historiae libri című művének 24. könyvében szereplő lycium nevű növénye alapján. Plinius
pedig Dioszkuridész lükion nevű növényét latinosította lyciummá. Erről a lükionról a görög orvos így emlékezett meg: „ho enioi püxakanthon kalousi dendron esin ekanthodés”, azaz ’egyesek pyxacanthonnak nevezik, tövises fa’.
Debreceni hagyomány, hogy a reformáció idején szópárbajt vívott két agilis pap. Az új hit harcosa, Bálint és a katolikus Ambrosius. Nem jutván előre egymás
meggyőzésében, a tréfás kedvű Ambrosius leszúrt a földbe egy Lycium-vesszőt, és azt mondta: „Akkor lesz ebből a vallásból valami, mikor ez fává nő.” Lett
is a reformációból új vallás, ennek magyarországi központja éppen Debrecen volt. A vita 1767-ben történt, Csokonai Vitéz Mihály, később Devecseri Gábor
írt verset a bokorról.
A Lycium halimifolium nálunk is igen elterjedt, árkok, utak mentén nő, s a falusi kertek kerítése mellett csaknem olyan gyakori, mint a bodza vagy az orgona. Jól alkalmazható köves lejtők, sziklák, kőgörgetegek, salakhegyek betelepítésére.
Az ördögcérna (Lycium) nemzetségnek mintegy száztíz faja ismeretes. Közép-Európában a Lycium halimifolium napos, meszes talajú lejtőkön igen gyakori. Ibolyás virágai a hosszú és rövid hajtásokon egyaránt megtalálhatók, bár az utóbbiak rendszerint tövissé módosulnak. Ezek a tövisek a Lycium horrida merev, tömött növésű bokrai esetében olyan szokatlanul erősek, hogy Dél-Afrikában sövénynek ültetik.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -