BÉRA – állat (családnév)
(Fotó: béra)
A béra (Dorcatragus megalotis) az Emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába, az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjába és a törpeantilopok (Neotragini) nemzetségébe tartozó Dorcatragus nem egyetlen faja.
Elnevezése a Szomáli nevéből (behra) ered.
Elterjedése:
Északkelet-Afrika lakója. Élőhelyéül köves, sziklás domboldalak, ritkábban meredek lejtők szolgálnak, ahol a kevert, akáciák dominálta, fás pusztai növényzet jellemző. Elsősorban Szomália északi részén, Szomáliföldön él a Nogaal-völgytől északra, de Dzsibuti déli részén és Etiópia e két országgal szomszédos északi határvidékén, a Marmar-hegységben is előfordul. Sem a szomáliai, sem az etiópiai állományról nem állnak rendelkezésre érdemleges információk.
Megjelenése:
A béra, törpeantilop lévén, meglehetősen kis termetű állat: testhossza 80-86 centiméter, amihez rövid, 6-7,5 centiméteres, bozontos farok csatlakozik; marmagassága 50-60 centiméter, testtömege 9-11,5 kilogramm körül mozog. A faj végtagjai rendkívül hosszúak és vékonyak. Szarvai csak a bikáknak vannak, ezek hegyes tüskék, amelyek függőlegesen állnak a fültő közelében; hosszuk 7,5-10 centiméter körüli.
A bérák durva szőrzete vöröses szürke, hasoldaluk fehér, a két terület között mindkét oldalon sötét sáv húzódik a könyökrésztől a hátsó lábig. A
fej színezete sárgásvörös, a fekete szemhéjú szemek körül fehér gyűrűvel. A béra legjellegzetesebb testrésze rendkívüli méretű füle, ami tudományos névadásában is tükröződik (megalotis = nagy fülű): hossza tizenöt, szélessége 7,5 centiméteres, belső felületét pedig fehér szőr borítja.
Életmódja:
A béra párokban vagy kisebb csapatokban él, amelyekbe egy hím és néhány nőstény tartozik. Délelőtt és estefelé aktív, a legforróbb órákat pihenéssel tölti.
Táplálékául elsősorban cserjelevelek szolgálnak, de fűféléket is fogyaszt; a száraz környezethez alkalmazkodva nincs szüksége ivásra, vízigényét a táplálékául szolgáló növényekből nyeri. Rendkívül óvatos faj, nagy füleivel a legkisebb zajra is felfigyel. Vész esetén gyors, kecskére emlékeztető szökellésekkel a biztonságosabb, meredekebb sziklákra menekül.
Szaporodása:
Hat hónapig tartó vemhességet követően egyetlen utód jön világra áprilisban, az esős időszakban.
Természetvédelmi helyzete:
Elsősorban élőhelyének beszűkülése és degradációja fenyegeti a fakitermelés és a túllegeltetés folytán, emellett vadásszák is. Ezek következtében állománya
csökkenőben van, becslések szerint már nem haladja meg a tízezres példányszámot, ezért a Természetvédelmi Világszövetség sebezhetőnek nyilvánítja. Élőhelyén nincsenek természetvédelmi területek.
Fogságban csak egyetlen helyen él: a katari al-Vabra területén sikeresen szaporítják egy tenyészprogram keretében.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -