BECŐ – növény (családnév)

(Fotó: a repce becőtermése)

A felnyíló száraz termések közé tartozik a tüszőtermés, a hüvelytermés, a toktermés, a becőtermés és a becőketermés.
Becőtermés (siliqua):
A becőtermés két termőlevélből és felső állású magházból alakuló, két kopáccsal alulról felfelé nyíló száraz termés. Üregét a placentából származó álválaszfal (replum) két részre osztja, s a magvak hártyás álrekeszfalon ülnek. Ha hossza kb. olyan mint a szélessége, akkor becőkének (silicula) hívjuk. Főképp a káposztafélékre (Brassicaceae) jellemző terméstípus. Becője van pl. a mustárnak, reteknek, káposztának, illetve becőkéje pl. a pásztortáskának, zsázsának.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Becő szó jelentése.
1. becő, becőtermés (főnév). Növénytan: Kétüregű toktermés, amely éréskor megszárad és felnyílik. A keresztes virágú növények rekesszel kétfelé választott, száraz termése, amely rendszerint több keskeny, hosszúkás magot tartalmaz. A káposztafélék magjai becőben érnek meg. Amikor a becő megszárad, a magok kihullanak belőle.
Eredet (becő) ómagyar: becü (becő).
2. ősmagyar: betzü (hüvely, cső).