BAZSÁR – növény (családnév)



bazsarózsa
(Fotó: bazsarózsa)




bazsarózsa J: 1. nagy, telt piros, fehér vagy rózsaszín virágú növénynemzetség; Paeonia. 2. N. pünkösdirózsa. peónia J: a pünkösdirózsával rokon, illatos
fehér vagy rózsaszín virágú dísznövény.

A peónia legrégibb magyar neve bazár vagy bazsár, néhol basal vagy bazsál (FK.), basi rózsa (NomPann.), illetve basarózsa vagy bazsarózsa.
Először a Casanate-glosszákban (CasGl.) bukkan fel 1500 körül: peoniaca, bazar. Az Ortus Sanitatis glosszái között (1525) is olvasható: Bosyr vel Zenth Georg Rosaya. Egy csonka latin nyelvű természetrajzi műben a XVI. században: busir rosa ’Peonia’. Szerepel Lencsés Györgynél (1570 k.: Ars Medica) és Melius Juhász Péternél (1578): basarosa, Clusiusnál (1583: NomPann.): basi rosa, Szikszai Fabricius Balázsnál (1590): basa rózsa, majd baza rosa alakban (1610 k.). Megtalálható Kájoni Jánosnál (1656), valamint Lippay Jánosnál (1664): bása rósa. Ezután Pápai Páriz Ferencnél (1690) bukkan föl. A Dorstenius könyvébe bejegyzett magyar növénynevek között bazsa rozsa szerepel (1703). Erdélyben, az 1742-i szárhegyi leltár a virágok között említi a basa rozsa elnevezést. A Magyar Fűvész Könyvben (MFűvK.)
található bazsál és bazsál rózsa valószínűleg Lippay változatán alapul.
A Magyar etymológiai szótár (EtSz.) szerint népetimológiával keletkezett a bazsarózsa, mégpedig a basal, basar, basal-rósa szóból, melyet a basa szóval
hoztak kapcsolatba.
Beke Ödön 1935-ben (Vasi Szemle) azt írja, hogy ez nem valószínű, mert a virág nevében mindig zs volt. Az EtSz. föltevése valóban nem
fogadható el, de nem ezért, hiszen a szótörténetből látható, hogy voltak s-sel írt alakváltozatok is.
Dankovszky Gergely, Miklosich és Rapaics Raymund szerint a név a délszláv božur szóból ered, melynek ’isteni’ a jelentése. A szó valóban megvan a bolgárban, szerbhorvátban és szlovénben ’sáfrány’ és ’bazsarózsa’
jelentéssel. Ez utóbbi jelentéssel került át nyelvünkbe, és csakhamar kiegészült a rózsával. A török hódítás idején a bazsár szó basa alakban jelent meg.
Ettől kezdve a növényt is nevezik így.
A nyelvjárásokban szintén számos hangalakváltozatban volt használatos: bazsa ruozsa (Sopron és Vas megye), basa-ruzsa (Borsod), bazsarózsa (Háromszék, Nógrád), bázsárrózsa (Gömör megye), buzsarózsa (Tárkány), busarózsa (Hunyad megye).
Társneve a peónia (< latin < görög), szintén a latin paeonia szóból való a pébenye, pévenyerózsa (R. 1833:
Kassai), Pozsony megyében a szlovákból átvett pivonka (< pivonyka, pivonia, pivonye)és a köznyelvben általánosabb pünkösdirózsa.
A Paeonia tudományos genusnév egy régi görög növénynév folytatója; Theophrasztosztól származik, aki azt paeon néven írja le. „Az istenek orvosától” származtatja, aki a monda szerint a növény gyökerével meggyógyította Pentót, a sötét alvilág istenét.
A bazsarózsa gyökerét a görög gyógynövényárusok titokzatos szertartások között ásták ki; Plinius szerint „éjjel kell kiásni, mert különben könnyen megesik, hogy a fekete harkály a védelmére siet, és a gyökérásó szemébe csap”.
Ő úgy tudta, hogy az egyik legrégebben termesztett virág.
A bazsarózsák a legősibb virágos növények közé tartoznak, számos primitív anatómiai bélyeget mutatnak. Ilyen például a villás elágazási szerkezetre emlékeztető levél és hajtásrendszer, a teltvirágúságra való hajlam – amit a nemesítők a legtöbb kerti változatnál ki is használtak –, a spirálisan elrendeződő porzó és termő stb.
Kínában káprázatos pályafutása volt, évszázadokon át a legnépszerűbb növénynek számított. Császárok rajongtak érte, költők, tudósok dicsőítették, a köznép szintén nagy becsben tartotta.
A Szung-dinasztia idején hua-vangnak, ’virágok királyának’, paj-liang-csinnek, azaz ’száz uncia aranynak’ nevezték, sőt
egyszerűen csak ’a virág’ néven emlegették. A művészetek gyakori tárgya volt csodaszép virága. Virágzáskor minden tavasszal többnapos ünnepségeket rendeztek a fővárosban. Már Li Csan császár híres csangani kertjében 820 körül 10000 tő különféle színű bazsarózsa nyílott. Szaporítási, oltási módjairól már 900 évvel ezelőtt kitűnő szakmunkák láttak napvilágot. Egy-egy új fajtáért mesés összegeket fizettek. A zengzetes nevű fajták közül kedvelt a ’Rózsaszín selyembe öltözött nefrit’, a ’Mennyei fény’ vagy a ’Legfelsőbb méltóság skarlát köpenye’.
A kései bazsarózsa ’Paeonia albiflora’ ősidők óta kerti virág; már a Kr. e. V. században említi az Ódák könyve. Kínai sao-jao nevének jelentése ’elragadó, gyönyörű’. A szerelem jelképeként ajándékozták egymásnak a fiatalok. Nevezték csiang-linek, azaz ’búcsúvirágnak’ is, mert elváláskor adták a távozó barátnak.
Régóta gyógynövény, gyökerének kérge mind a mai napig nagy mennyiségben terjesztett drog.
A Szung-dinasztia idején tiszteletének központja a gazdag kereskedőváros, Kuangling (ma Jangcsou) volt, ahol a XII. század végén a Csu család híres kertjében 60000 tő virított. Az e korból fennmaradt írások 35-40 változatot említenek.
A VIII. században Japánba is átkerült a virág, mindmáig rendkívül népszerű ott.
Európában viszonylag későn került a gyógynövények közé, a Capitulare de villis királyi rendelet (795 k.) még nem említi. Hildegard von Bingen apácafőnöknő
a XII. században azonban már ír róla. A bazsarózsát a lovagkertekben szép piros virágai miatt a rózsákhoz számították. A németben Königsblume, Benedictenrose, Venedischrose volt, ma Bauernrose, azaz ’parasztrózsa’ a neve. Az olaszban pasqua rosa, azaz ’pünkösdi rózsa’, mely a latin–zsidó pascharum rosa folytatója.
Nálunk a gyógyhatásáról Lippay János (1664) után részletesen ír Csapó József (1775) és Veszelszki Antal (1798), aki szerint ekkor „még a parasztoskertekben
is közönséges”. Szintén ő az, aki korának felvilágosodott törekvései alapján a babonás használattól óva int: „Ha a magvaiból tizenötöt mézes vízben megisznak, használ az éjjeli nehézségek, vagy amint mondják tudatlanul s esztelenül, a boszorkány-nyomások ellen; kő legyen a fülökben. Jaj, rossz világ, setétség, nem világ!”
Diószegi Sámuel Orvosi Fűvész Könyvében (1813: OrvF.) még inkább megtépázta a bazsarózsa gyógyító hírnevét. Mint gyökeréről írja: „undorító mérges szer, inkább kerülni kell. Elég nézni a virágát.”
Gyökerének porát nyavalyatörés ellen használták. Gyergyóban a sebre tett sziromlevélnek vérzéscsillapító hatást tulajdonítottak. A gyökérből vagy a sziromlevélből készült főzetet háziállatoknak adták véres vizelés esetén. A bazsarózsa magja (semina Paeoniae officinalis) csúzgyöngy néven keresett orvosszer volt. Azt tartották ugyanis róla, hogy nyakban viselve megszünteti a csúzt. Gyakran kérték a csúzgyöngyöt a gyógyszertárban, de azt többnyire nem tudták, hogy a bazsarózsa magja. A kemény magvakat vízben megpuhítva tűvel keresztülfúrták, zsinegre fűzve a nyakon hordták. Németországban a bazsarózsamagból készült gyöngyfüzért a fogzó gyermekek nyakába akasztották.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Kisznérné Bazsár Krisztina Anna.

Zene: -