BAZSALICSKA – növény (családnév)
(Fotó: bazsalicska vagy bisziók fű)
bazsalikom J: balzsamos illatú, tojásdad levelű, füzérvirágzatú növény; Ocimum basilicum.
1540 körül „Baselicon: basyl(i)k fw” alakban már olvasható. 1570 körül Lencsés György orvosbotanikai művében (Ars Medica) basilicon, basalicom, 1578-ban Melius Juhász Péternél basilicum, barsalicum, 1583-ban Clusiusnál (NomPann.) bosolicon, 1588-ban Frankovith Gergelynél basalicum, 1590-ben Szikszai Fabricius Balázsnál basalicum, 1591-ben Péchy Lukácsnál bazsilikum, 1604-ben Szenczi Molnár Albert szótárában basilikom. Benkő Józsefnél (1783: NclB.) ba’salicom, ba’salyikom. Pápai Páriz Ferenc szótárának Bod Péter-féle kiadásában (1767: PPB.) a barsalikom: bisziókfű, azaz ’Ocinum’. Ez utóbbi nevet Mátyus István és Veszelszki Antal is említi.
A nyelvjárásokban számos alakváltozatban használatos (N. biszijók, biszijó, buszujók, buszujóka stb.),
nyelvünkben a bazsalikom szláv eredetű román busuioc nevének átvétele. Maga a bazsalikom név a görög eredetű középlatin basilicum átvétele.
Illatossága miatt a görögök az ocymum nevet adták neki, a botanika ma is így hívja. Aetiosz görög orvos, aki a VI. században Konstantinápolyban a császár
háziorvosa volt, basilikonnak, azaz ’királyinak’ nevezte a gyógynövényt orvosi tudományokról szóló könyvében. Ebben az értelemben azonban nem helyes a terminus. A nép ugyanis basiliszca néven ismerte a növényt. Ennek jelentése egészen más.
Apuleius, a II. században élt tudós rétor egyik elbeszélésében megemlítette, hogy a növény olyan helyen nő, ahol egy titokzatos állat, a halálos mérgű és gyilkos tekintetű koronás basiliszcusz tartózkodott.
Tabernaemontanus terjedelmes füvészkönyvében legalább húszféle nyavalyát sorol föl, melyeknél a bazsalikom hathatós gyógyszernek bizonyult.
Kerti hasznával kapcsolatban elmondható, hogy érdemes zöldségeskertekbe ültetni, mert a bazsalikom mellett az uborka egészséges marad, nem lepi meg korán a lisztharmat, és bőven terem. Az illatos gyógynövény nagyon jó méhlegelő, s így a rovarbeporzású uborka megtermékenyülését elősegíti.
A falusi kertek kedves, illatos, bokros növésű, apró virágú növénye a bazsalicska vagy bisziók fű. Régen a legyek távol tartására szinte mindenütt nevelték.
A bazsalikom hazája Ázsia és Afrika melegebb vidéke. Indiában mint isteni lényeggel bíró növényt nagy tiszteletben részesítették; a törvényszékeken rá
esküsznek. Visnu és Krisna isteneknek szentelt növény, oltalmazó az életben és a halálban. Haitiben is hisznek a növény védelmező erejében, a szerelem istennőjének, a nagy hatalmú Erzuliének a jelképe. Az üzlettulajdonosok például boltjuk köré bazsalikomos vizet locsolnak, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket, és virágzó üzletmenet következzen.
A görögök és a rómaiak szintén ismerték, és orvosságnak használták levelét és apró magját. Dioszkuridész és Plinius sokat írtak róla, a basilicon, basilicum
ültetésének módját is ismertették. A földet megtiporták, a vetés közben szitkozódtak, átkozódtak, de ha már a földben volt a mag, akkor az istenekhez fohászkodtak, hogy a kikelő növény oltalmazza meg vetőjét minden bajtól. „A bazsalikom magjának elvetése” (semer le basilic) még a mai francia nyelvben is azt jelenti: lármázás.
Mexikó egyes falvaiban a szerelmesek a zsebükbe rakják, hogy kedvesük figyelmét magukra vonják. Sok néphagyomány Európában is a szerelemmel hozza összefüggésbe.
Ha egy olasz hölgy az erkélyére cserepes bazsalikomot tett, az azt jelentette, hogy készen állt szerelmese fogadására. Észak-Európában a szerelmesek hűségük jeléül bazsalikomágacskákat ajándékoztak egymásnak.
Nálunk Melius Herbariumában (1578) megemlítette, hogy „basilicumnac azért hivjac, mert regalis, a basiliscus, azaz regalis király udvarához méltó”.
Illatosnövényként dicséri Péchy Lukács erkölcsbotanikai művében (1591): „Basilicum … melyet gyakor hellen az kertekbe, es fazekakban szoktunc tartani, koszorukhoz, es egyeb féle oruossagokert: mert noha ez fünec kisded leuelei legyenec, es gyengec, mind az altal igen szep, illatia vagyon, mint az szekfünec: kit ugyan szekfü basilicomnak is neueznec.”
Lippay János (1664) mint konyhára való jó szagú fűszernövényt ismerteti. A magyar népnek kedves, dalaiban gyakran előforduló növénye. A Thaly Kálmán által gyűjtött régi vitézi énekekben is szerepel, a kóbor diák dalolta, hogy „Az deák olyan, mint a mezőn basilicum virág…”
A volt Szolnok-Doboka vármegyében, Erdélyben házszenteléskor a román pap a bazsalikomot használta, azt mártotta szentelt vízbe, hogy vele a hajlékot és
a lakókat behintse. Amikor esküvőről az új pár hazaérkezett, a család egyik idősebb nőtagja azzal fogadta, hogy szentelt vízbe mártott bazsalikommal meghintette.
Szimbolikus szerepe lehetett nálunk is, mint Tóth Árpád írja Bazsalikom című versében:
Az asztalomon paraszti csokor,
Bazsalikom, viola, szarkaláb,
szemet vidító, kedves, egyszerű
Mezei tarkaság.
A bazsalikom csipkés levelét
Ujjheggyel gyöngéden megdörzsölöm,
Mint parasztnéne szokta, ha belép
A templomküszöbön.
Hányszor láttam gyermekkoromban ezt,
A hűvös templom fehérre meszelt
Tornácában, mikor már odabenn
A kántor énekelt.
Kellemes, szegfűszegre emlékeztető, fanyar illatú, pikáns ízű fűszernövény. Illóolajat, cseranyagot, szaponint és keserűanyagot tartalmaz. Levesbe, főzelékbe, salátába, szószokba, pácokba, mártásokba, sültekbe, kolbászokba, darált húsokba, valamint ecetes uborka készítésénél kiváló ízesítő és illatosító fűszer.
Teáját gyomorerősítőül, étvágygerjesztőnek, felfúvódás ellen, köhögés csillapítására, idegnyugtatónak, vízhajtónak használják. Egyes vidékeken előszeretettel adják babételekhez. Javítja az emésztést, epekímélő hatást fejt ki. Száraz füvét, akár a levenduláét szekrénybe, ruhák közé teszik.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: Bazsalicska Citerazenekar.