BÁRSONY(FUTÓ) – állat (családnév)
(Fotó: szíveshátú bársonyfutó)
A budapesti Sas-hegyen a gyepek talajlakó bogárfaunájában is találunk jellemző fajokat. A gyászbogarak közül tavaszi napokon találkozhatunk a pohos gyászbogárral (Gnaptor spinimanus) és a földi gyászbogárral (Pedinus fallax gracilis). Kövek alatt és növényi törmelékben rejtőzik a pusztai földiböde (Tetrabrachys connatus), hangyafészkekben pedig a pikkelykés hangyászsutabogár (Satra-Rosalia 8 (2012)
pes sartorii); e két utóbbi fajnak eddig csak az 1920-as években fogott példányai ismertek. Csak a Budai-hegység és a Mecsek meleg sziklagyepeiből ismert a feketelábú közfutó (Amara proxima). Hasonló elterjedésű és még ritkább déli közfutó (Amara sollicita). A sziklagyepek jellegzetes, melegkedvelő, az utóbbi időben egyre ritkábban észlelt fajai a fényes laposfutó (Cymindis axillaris) és a szíveshátú bársonyfutó (Ophonus puncticollis). Csak a Dunántúli-középhegység meleg dolomitgyepeiben honos a nyugati fémfutó (Harpalus dimidiatus).
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Ophonus parallelus (Dejean, 1829) (Carabidae) – apró bársonyfutó – Közép- és Dél-Európában, valamint Kis-Ázsiában fordul elő, a nyílt, meleg területek lakója (HŮRKA 1996). Hazánkban csak a Balaton-felvidék (Csopak, Tihany), a Bakony (Bakonykúti) és a Zselic (Vásárosbéc) területéről ismert (KUTASI 2006). Sas-hegyi előfordulását mindössze egyetlen, 2012-ben fényre repült példánya bizonyítja. Parophonus hirsutulus (Dejean, 1829) (Carabidae) – nagy bársonyfutó – Közép- és Dél-Európától Kis-Ázsiáig tart elterjedési területe (LÖBL és SMETANA 2003). Ismert hazai lelőhelyeinek száma alig haladja meg a tízet. Elsősorban az Alföldről került elő, de a Bakonyból és Baranya megyéből is van adata (KUTASI 2006, 2009). Sas-hegyi előfordulását mindössze egyetlen, 2012-ben fényre repült példánya bizonyítja.
Zene: Bársony Bálint.