BARISKA – növény (családnév)
(Fotó: maszlag)
maszlag J: 1. a burgonyával rokon, tölcséres fehér virágú, szúrós termésű mérges gyomnövény; Datura stramonium. 2. maszlag nadragulya: nadragulya.
A magyar írásbeliségben 1554-től adatolható (NySz.). 1604-ben Szenczi Molnár Albert szótárában már szerepel. 1664-ben Lippay Jánosnál a Datura stramonium
a kerti maszlag. 1708-ban és 1767-ben Pápai Páriz Ferenc, 1784-ben Baróti Szabó Dávid szótározta. Benkő Józsefnél 1783-ban maszlag, tsuda-fa és tsattantó (NclB.). Veszelszki Antalnál 1798-ban még ezeken kívül puttyantó neve is szerepel. Diószegi Sámuelnél 1813-ban (OrvF.) a „Mutató Tábla” terminusai között maszlagfű, a „Tulajdon Fajnevek (Nomina Trivialia)” sorában maszlag. Benkő Józsefnél még csattantó, a Magyar Fűvész Könyvben (MFűvK.) 1807-ben két- vagy háromrétű szirma alapján redőszirom, a népnyelvben pukkantó, putyóka, fúvóka, csudafa, bariska, csattanóvirág, tövisalma. Az Ormánságban pocafű, Csurgó környékén bocamag.
A maszlag vándorszó a törökből. Végső forrása az arab. Az arab eredetű név vándorszóként megvan a németben, a románban, a környező szláv nyelvekben (szerbhorvátban, szlovénban, szlovákban), valamint a lengyelben, sőt az oszmán-törökben is. A magyarba botanikai-gyógyszerészeti szakszóként a németből kerülhetett.
Maszlag szavunk [R. 1544: „Afijan néuvel cum aliqua mazlak” (TESz.)] eredetileg a súlyosan mérgező csattanó maszlag neve volt. 1664-ben Lippay egy, a burgonya rokonságába tartozó mérges, fehér virágú és tövises toktermésű növényt jelöl vele.
A maszlag többi jelentése ezzel a mérgező hatással függ össze: ’méreg, mérgezett étel’; ’hazug állítás’; ’mámort okozó ital’, sőt 1901-ből: ’hitvány, jellemtelen ember’ (Nyr. 30).
A csattanó maszlag tövisalma elnevezése a tövises toktermésre utal. Hívják a németek is szúrós termése miatt Stechapfel, illetve mérgező voltára utalva
Düpelsappel, Pferdegift és Dollkraut néven. Nagyon erősen mérgező, francia neve is herbe aux sorciers, azaz ’boszorkányfű’. A csattanó (puttyantó, pukkantó, csattantó) jelző arra utal, hogy a maszlagnak kis alma nagyságú, tövises termése van, amely négyfelé pattan. Ha összenyomják, csattanva reped el. A Révai nagy lexikona szerint „pártáját a gyerekek szeretik felfújni és elcsattantani”. Innen ered a maszlag nyelvjárási fuvóka neve (Háromszék).
Szerepel a maszlag növénynévként összetételekben is, így például a ’Strychnos nux-vomica’ jelentésű farkasmaszlag kifejezésben, mely a magyar írásbeliségben először erdélyi forrásokban bukkan fel [R. 1620: farkas mazlag, 1627 és 1692: farkas maszlag ’méreg-fajta’ (SzT.)], később azután gyakorta szerepel (Dioszkuridész bej., Pápai 1706, Szenczi, NclB., Baróti, Márton J. 1807, Bugát, CzF., Pallas). Az elnevezés román megfelelője a turta lupului ’ua.’ Mai tudományos neve a latinból származó sztrichnin-fa, egyéb népi társnevei is a növény mérgező voltára utalnak, vö. ebvészmag, hánytatófa. A Strychnos nux-vomica gombnagyságú magjai mérgező alkaloidákat (sztrichint, brucint) tartalmaznak, mint patkány- és egérméregnek van jelentősége.
További összetétel az egérmaszlag [R. XVIII. század: égérmaszlag (GelOrv.), 1833: Dankovszky, 1843: Bugát]. Minden valószínűség szerint az egérmaszlag
nem növénynév, hanem növényi kivonat, az egerek elleni méreg neve. A német Mausegift növénynév is tulajdonképpen ’egérméreg’ jelentésű.
A népnyelvi bariska (ÚMTsz.: Hódmezővásárhely, Torontálvásárhely, Tiszabábolna, Húgyag, Apátfalva, Szentes) a maszlag és termésének neve a nyelvjárásokban. A kisbárányt becézik a bariska szóval. A nyelvjárási adatok egyik gyűjtője (Csokán Pál: Nyr.) azt feltételezi, hogy a gyermekek – kezükbe véve a maszlag tojásdad gyümölcsét – a bárányra gondolva nevezték azt el. Lábjegyzetben Tolnai Vilmos megjegyzi, hogy Aradon is játszanak a gyerekek a maszlag éretlen termésével; ott kis malac, riska, tüskés disznó neveket adnak neki. Apátfalván a bariskát, azaz a beléndek éretlen termését játékszernek használják a gyermekek; és ott báránynak, illetve tehénnek is nevezik (ÚMTsz.).
Nyilván gyógy- vagy bódító hatásával függ össze népnyelvi csodafa, csudafa, csodagaz neve (ÚMTsz.). Egyértelműen orvosságos szerepére utal a Borsában használatos csomafája kifejezés(uo.): a csattanó maszlag, „melyet elgennyesedett seb gyógyítására használnak”.
A Datura nemzetségnév az 1563-tól adatolható portugál datura ’ua.’ néven keresztül a hindu dhatura, dhutra, dhutro és tovább az ősi ind dhattura növénynévre vezethető vissza.
Indiában a tantrikus meditációk alkalmával kender és maszlag keverékét szívják be pipából. Már a keverék is férfi és nő, Siva és Sakti egyesülését jelképezi.
A maszlagot terméseinek formája és felhasználása folytán füstölőalmának is nevezték. Alkaloidokban gazdag magvait gyakran használták azonban bűnös célokra is narkotikus hatásuk alapján. A Kháli istennőt tisztelő, rabló thug szekta ezt használta ki gaztetteinek elkövetése során. Áldozataik ételébe a maszlag
magvait keverték. Mivel az áldozat kábultságában nem tudott ellenállást kifejteni, nyugodtan kirabolhatták, sőt megerőszakolhatták. A magokat amúgy is
gyakran használták fel a női szemérem feloldására vagy tartózkodó, illetve frigid nők elcsábítására. Bizonyos adag elfogyasztása után az áldozat erotikus
vágya a teljes nemi éhségig fokozódik, ami elutasító magatartását megszünteti. Egy XVII. századból származó szövegben az áll, hogy „Az asszonyi állatokkal eme szer révén sokfélét tehetsz, ami kedvedben áll, és sokat, csaknem mindent megkaphatsz tőlük.”
Valamennyi Datura-faj pszichoaktív hatása olyan erős, hogy érthető, miért tekintettek rájuk a természeti népek úgy, mint az istenek növényeire. Hallucinogén hatóanyaguk, a központi idegrendszerre ható szerek miatt élvezetük transzszerű állapotot idéz elő. Főleg a bennszülött törzsek orvos-varázslói használták nagy előszeretettel. Az észak-amerikai navahó indiánok szent növénye a fehérvirágú maszlag. Gyógyászati és rituális célra egyaránt használják. A huichol indiánok szerint a maszlag a sámánizmus sötét oldalának alkotórésze, e nagyhatalmú varázsnövénynek áldozatot kell bemutatni, nehogy emberek ellen fordítsa szörnyű erőit.
Az ősi Mexikóban jól ismerték a maszlag különféle fajait, amelyeket az istenek növényeiként a legnagyobb tiszteletben tartottak. A Yucatán-félszigeten
élő maják ősi isteneiknek mutatták be áldozatul a virágokat. Az aztékok toloatzinnak nevezték el a maszlagot, amiből a spanyolban toloache lett. Ma is
számos falusi templomban megtalálható a keresztény köntösbe bújtatott pogány szent, Santo Toloache képmása, akihez akkor fordulnak, ha fel akarják ébreszteni valakiben a szerelmet. A piacokon maszlagtartalmú fürdősókat, varázsporokat és pomádékat árusítanak. A zsírból és a maszlag magvaiból készült kenőcsöket különösen az asszonyok élvezik. A beszámolók szerint, ha ezzel kenik be magukat, „minden férfi fölöslegessé válik”.
Nálunk is ismerték a maszlag hatását, 1813-ban Diószegi Sámuel arra figyelmeztet Orvosi Fűvész Könyvében, hogy „ez mérges plánta, és a’ gondolatlan vele való bánás, már sokaknak életekbe került… Sokszor a’ gyermekek tudatlanságból ’s játékból, magvát, valamennyire édes ízéért megették, ’s halálos veszedelembe estek tőle; vagy bördős ágaiból szivárványt, ’s sipot tsinálvánn szopogatták, ’s azután rosszul lévénn, a’ Szülék nem tudták mi bajok … Azonbann ezzel a’ mérges plántával a tanult Orvosok nagy orvoslásokat tettek, és kiváltképpenn őrülteket gyógyítottak; de az íljen dólgokbann tudatlan ember vele próbát ne tegyen.”
Hazánkban a maszlag júniustól szeptemberig virágzik. A tápdús talajt és a napos fekvést kedveli. Többnyire a levelét, ritkán a magját is gyűjtik. A leveleket
virágzás kezdetén szedik száraz időben, harmatfelszáradás után. A maszlagból előállított készítményeket reuma elleni bedörzsölőszerként használják. A levél
a gyógyászatban az asztma ellenszere. Az erdélyi Szováta-Szakadáton azt tartják, hogy a „magot mek kell törni, szeszbe tenni, s ezzel a szesszel kell dörzsölni a reomás testrészt. A levele sebre jó.” A levelet ráborítják a kelevényes sebre, melytől az megtisztul, és egy-két héten belül meggyógyul.
Különösen szépek a közép- és dél-amerikai, fa alakú Datura-fajok. Rendkívül nagy virágaik a 26 centiméteres hosszúságot is elérik. A Datura innoxia hatalmas, trombita alakú, felálló virágaiban levő nektáriumokat csak a hosszú nyelvű lepkék tudják elérni. A Datura számos, valószínűleg mutációval kialakult csoportját a bennszülött törzsek már régóta termesztik mint bódító anyagot adó növényeket, és vegetatív úton szaporítják őket.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: dr. Bariska István.
Zene: -