BARBARA – növény (leány keresztnév)
(Fotó: rebarbara)
A Barbara női név görög eredetű, jelentése: idegen, külföldi nő. A névnek ez a másodszori átvétele, mivel először Borbála névre módosult.
Névnapok: december 4.
Gyakorisága: nem gyakori.
rebarbara J: nagy levelű, magasra növő dísz- és gyógynövény; Rheum.
Először Lencsés György kéziratos orvosbotanikai művében (1570 k.: Ars Medica) olvasható, majd Melius Juhász Péternél (1578) és Pápai Páriz Ferenc Pax Corporisában (1690). Az ő szótárának későbbi, Bod Péter-féle kiadásában 1767-ben rhabarbarum-fü. Benkő Józsefnél (1783: NclB.) rappontz, rabarbarum. Diószegi Sámuelnél (1813: OrvF.) rabarbara. A tájszólásokban további alakváltozatai keletkeztek, mint például barbara, lebarbara, rebabara, reborbora.
Nemzetközi vándorszó a latinból, ősi perzsa rewend neve a középkori latinban rheu barbarum, majd rhabarbarum volt. A görög közvetítette, melyben a névnek ’barbár, idegen növény; gyökér’ jelentése volt. Német neve is Rhabarber. A növény mai tudományos Rheum nevét Linné Galénosztól, az ókori görög orvostól vette át, aki gyógyszerként gyakran ajánlotta a rheont, latinosan a rheumot, tehát a rhagyökeret. A magyarba a botanikai latinból – részben olasz közvetítéssel – került.
Európában a XVI. század óta ismert ez a Közép-Ázsiából elterjedt évelő növény. Nagy sötétzöld levelei a gyökértörzsből fejlődnek. Jól tűri a hideget.
A gyökere gyógyhatású. Húsos, 30-40 centiméter hosszú, vastag szárából ízletes kompót vagy süteménytöltet készíthető. A levele mérgező. Gyökeréből étvágygerjesztő és hashajtó készül, már az ókorban fontos gyógyszer volt. ’Nagy sárga gyökér’ néven szerepel Sen-nung császár Kr. e. 2800-ból származó gyógyszerkönyvében.
A görögök és rómaiak is ismerték, Dioszkuridész a gyökerét rha néven említi, mert valahonnan a Volga vidékéről hozták Görögországba (rha a folyó régi görög neve). A későbbi szerzők kétféle rhagyökeret különböztettek meg: a rha ponticumot, mert a Pontus, azaz a Fekete-tenger vidékéről szállították, és a rha
barbarumot, mert ezt idegen földről, valahonnan az Indus vidékéről hozták Rómába. Ebből a két ókori névből származik a legtöbb nyelvben ma is használatos rapontika és rebarbara terminus.
Az arab orvosok a XI. században szintén használták a rebarbara gyökerét. A középkorban Európában a rebarbara gyökere ritka és drága volt, csak a gazdagok használhatták. Ludwig Reinhardt Kulturgeschichte der Nutzpflanzen című művében az olvasható, hogy a rebarbarát Kantonban és Makaóban rakták hajóra. Később azonban az oroszok kezébe került a növény kereskedelme. Az orosz kormány ugyanis 1704-ben megállapodott Kínával, hogy minden rebarbaragyökeret átvesz.
Szánokon Irkutszkon át Moszkvába vitték a gyökereket, ahol átvizsgálták, és áruba bocsátották. 1842-ig csak ilyen „moszkovita” vagy „korona” rebarbarát
lehetett kapni a kereskedőknél, illetve a patikákban. Ekkor azonban Kína több kikötőjét is megnyitotta a külföldi hajók előtt, és ezzel a kínai kereskedőknek
alkalmuk nyílott a szibériai út elkerülésével a nyugati államokba irányuló közvetlen szállításra.
A régi orvosok így foglalták időmértékes versbe a rebarbara dicséretét:
„Est rha-barbaricum, radix preciosior auro Quae purgat choleram phlegmatta crassa
quoque, Hanc jecoris vitam rerum dixere periti, Quod juvat ictericos quod juvat hydropicos”,
azaz ’egyél rebarbarát, aranynál is becsesebb gyökerét, mert
űzi a kolerát s a sűrű nyálkát is’.
Váli Mihály Házi orvosi szótárotska című könyvében azt ajánlotta, hogy „hasfájás ellen törje porrá az ember és vízben kevervén igya meg”.
Diószegi Orvosi Fűvész Könyvében megemlítette, hogy az utasemberek s „némely idősebb emberek darabokban zsebjeikben hordozzák, és ottan-ottan
rágogatják” a hasnak lágyan tartása végett. A patikákban számos kenőcs, forrázat, kivonat és szörp rebarbarakészítmény volt.
A hashajtóanyagokat tartalmazó rebarbara termesztését több helyen Európában is megkísérelték. Kátai Gábor könyvében megjegyezte, hogy az „európai gyökerek az ázsiaiakat nélkülözhetőkké tehetni talán sohasem fogják”. Újabban tavasszal és ősszel hajtatni is szokták a rebarbarát. Kerti dísznek is ültetik. Olyan
növény, amellyel célszerű úgy a virágos, mint a konyhakertet gazdagítani, mert szép és hasznos.
A növény zsenge leveleiből saláta készíthető. Levélnyelét kompót és mártás készítésénél használják fel. Különös, halvány sárgászöld, bíborszínnel enyhén
befuttatott növényrészeit, vastag levélnyeleit árulják a piacokon. Elsősorban konyhakerti, gazdasági növényként termesztik. Gazdag ásványisó- és oxálsavtartalma miatt értékes. Foszfor, mész és magnézium is van benne, ezért szívbetegeknek, csecsemőknek, gyerekeknek és szellemi munkát végzőknek különösen ajánlható.
Kedvező étrendi hatásán kívül az is növeli jelentőségét, hogy kora tavasszal szedhető, amikor más zöldség még alig van. Felhasználás előtt a nyelek végét
bemetszve húzzuk le róla a vékony hártyát. Vigyázzunk, mert 4-5 perc alatt szétfő. Arra is gondoljunk az ételek elkészítésekor, hogy íze savanykás.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Rózsássy Barbara (költő).
Zene: Schoblocher Barbara – a Blahalouisiana együttes énekesnője