BÁRÁNY(SAS) – állat (családnév)
(Fotó: rétisas)
Sötétbarna színű, fehér farkú, nagy ragadozó madár; Haliaeetus albicilla.
Alföldi nyelvjárási elnevezése, a réti sas (R. 1898: Nom.) vált a madár szaknyelvi nevévé. A faj gyakori tartózkodási helyére utal. Volt réti bese és réti csonttörő neve (KissMad.), és hasonló a nádisas (R. 1702: Miskolczi), valamint tavi-sas (R. 1898: Nom.) elnevezése is.
A rétisas népnyelvi neve még a fehérfarkú rétisas, a görögből fordított csonttörő sas, a csonttörő harács, halászsas, saskirály ’ahogy a véneket a nép nevezi’ (Term. 1897).
A régiségben 1590-ben tengeri sas keselioe (SzikszF.), a név a lat. Haliaëtus mintájára, részfordítással alkotott. (A tudományos latin név görög elemekből
áll; vö. ógör. haliétosz ’tengeri sas’ a nemi névben.) A ném. Meeradler pedig a terminustükörfordítása. A német madárnevet közli 1793-ban Grossinger, nála szerepel ennek alapján a m. tengeri-sas név. 1841-ben Vajda meg is magyarázza a kifejezést: „A folyamok és tenger partján tartózkodnak…” Ugyancsak Grossinger közli 1793-ban tsont-törő sas társnevét, ez pedig a R. lat. szaknyelvi Ossifragus és a R. ném. Beinbrecher ’ua.’ (Brehm) fordítása és az értelmesítő sas hozzátétele. Mivel ez a hatalmas ragadozó madár kisebb emlősöket zsákmányol, és képes „összetörni” őket, népszerű lett a név; vö. csonttörő harács ráró (R. 1887: TermtudKözl.), csonttörő rétisas (1898: Nom.).
Nagy termetére utal N. saskirály neve (SzegSz.). Nyelvjárási báránysas elnevezését (uo.) azért kapta, mert képes a kisebb bárányokat is elragadni; vö.
ném. Lämmergeier és Gemsengeier (Brehm), azaz ’báránykeselyű’, illetve ’zergekeselyű’. Az 1904-ben Petényinél olvasható fehérfarkú sas (1887: fehér farkúharács, fehérfarkú réti-sas, fejér sas /TermtudKözl./) neve fehér farkára utal.
Az Észak-Amerikában honos fehérfejű rétisas ’Haliaeetus leucocephalus’ német neve is Weißkopfseeadler. A leucocephalus fajnév az eredeti görög szó latin
átírásával ’fehérfejű’ jelentésű (< leukosz ’fehér’, kefale ’fej’). Amerikában a neve bald eagle. Az ang. eagle ’sas’ jelentésű, a bald elsődleges jelentése
’kopasz, csupasz, tar’, illetve ’tollatlan’. Egyes magyarázatok szerint a piebald ’tarka ló’ kifejezés hasonló, utalás a fehér fej és faroktollak, illetve a test többi részének sötét színe közötti kontrasztra.
Európában Észak-Norvégiától egészen a Balkán-félszigetig honos. Sokféle élőhelyen előfordul, de táplálkozása miatt elsősorban a vizes területek (tengerpartok, folyók, tavak vidéke, mocsarak) kedvelt tartózkodási helyei. Magyarországon kis számban fészkel. Elsősorban halakat, madarakat, hüllőket és kisebb emlősöket eszik. Hiába tiltakozott Benjamin Franklin, a „haza atyja”, a fehérfejű rétisas lett és maradt az USA emblémája. Ott van az állami pecséteken, és jó néhány érme hátoldalán is, amint egy olajfaág felé fordítja a fejét. A legenda szerint ez csak békében van így, háborús időkben az ellenkező oldalra néz.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Mikszáth Kálmán – A néhai bárány
Zene: Néhai Bárány zenekar