BÁNYÁSZ(MÉH) -állat (családnév)
(Fotó: csarab-bányászméh)
A bányászméhek (Andrenidae) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsének a rovarok osztályának a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe és a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe tartozó család.
A családba az alábbi 3 alcsalád tartozik:
Andreninae
Oxaeinae
Panurginae
Néhány hazai fajuk: csarab-bányászméh, fűz-bányászméh, spárga-bányászméh.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: A vadon élő méhek kb. ¾-e a földön készít magának fészket. Mivel ezen hasznos rovarok is bajban vannak, érdemes őket segíteni a kertünkben.
A bányászméhek a földben készítik a fészküket, a természetes talaj rendkívül fontos számukra. Sok más élőlényhez hasonlóan a bányászméhek egyedszáma is folyamatosan csökken, mivel a természetes életterük apad. A környezetszennyezés mellett a túlzott beépítettség, az agyonhasznált mezőgazdasági területek, a töltések eltűnése is az okok között szerepel. Ráadásul egyes fajok táplálékspecialisták, csak bizonyos növényfajokra repülnek, rendkívül válogatósak (ilyen például a fűz- vagy a csarab-bányászméh).
A legtöbb bányászméhet tavasszal figyelhetjük meg, fő kirepülési időszakuk április és június közé esik. Fajtól függően 7-17 mm hosszú rovarok, testük szinte teljesen szőrös. A szőr fehér, sárgás, pirosas, barnás vagy fekete színezetű lehet. A hímeknek legtöbbször világos foltos, a nőstényeknek bársonyosan szőrözött a feje. Tavasszal a hímek általában a fészkelőhelyük közelében, alacsonyan repülnek, a nőstényt keresve. Aggodalomra nincs ok, ők nem tudnak szúrni, teljesen ártalmatlanok. Párzás után a hím elpusztul, a nőstény pedig megkezdi a fészkelőhely építését, egy 5-60 cm mély folyosó ásásával a földben.
A bányászméhek a meleg, száraz klímát kedvelik. Ezért a fészkelőhelyüket leginkább homokos földbe készítik. A természetben fészkeiket leggyakrabban meredek lejtőkön, töltéseken, kavicsbányáknál, gyepekben találjuk.
A fészkelőhely kialakítását érdemes a ház déli oldalára tervezni. A legmegfelelőbb egy alig benőtt vagy szabadon álló, sovány talajjal borított rész. A természetes, buja kertek előnyben vannak, mivel sok vadnövény eleve ezt a talajtípust kedveli. Először is ássunk egy gödröt kb. ásónyi mélységben. A helyszín lehetőség szerint meleg, napos legyen, némileg védve az esőtől. Töltőanyagként akár egy régi homokozó homokját is használhatjuk. Fontos, hogy ne friss, mosott homokot hozzunk! Ez ugyanis túl laza és a járatok könnyen bomlanak. Akkor a megfelelő állagú a homok, ha alkalmas egy „homoksüti” formázására.
Mivel a bányászméhek nem távolodnak el messze a fészkelőhelytől, érdemes a közelben virágzó területet is kialakítani a számukra, fontos takarmánynövényekkel. Mindegyik faj más növényt részesít előnyben, és akad olyan is, amely csak bizonyos növényfajra repül rá, pl. a már említett fűzfa-bányászméh, illetve a spárga-bányászméh, amelyik csak a spárga pollenjét gyűjti. A legfontosabb takarmánynövények közé tartoznak a harangvirágok, a juhar, a fűz és a borbolya. Kedvelik a bogyósgyümölcsűeket is, például az áfonyát vagy a ribizlit. A keresztesvirágúak is gazdag pollenforrást rejtenek. Ide olyan dísznövények tartoznak, mint a viola vagy az aubrieta, de a haszonnövények között is bőségesen akadnak belőlük, például a salátafélék, a kerti zsázsa vagy a bimbós kel. A boglárkafélék, a fészkesvirágzatúak, rózsafélék is jó takarmánynövények.
Amennyiben fészket készítünk a bányászméheknek a kertben, gondoskodnunk kell a megfelelő táplálékforrásról is. Ha elegendő helyünk van, egy virágos rétet is létrehozhatunk a szorgalmas rovarok számára. Ehhez ássunk fel egy kijelölt területet, távolítsuk el a növényeket és gyomokat. A vadvirág magját keverjük el némi homokkal, így egyenletesebben kiszórhatók. Ezután tapogassuk le egy kicsit lapáttal a földet és öntözzük meg. Néhány hét múlva virágos terített asztal várja a méheket.
Zene: Dorogi Bányász zenekar.