BALLAGÓ – növény (családnév)



ballagófű
(Fotó: ballagófű)




ballagóf ű J: ördögszekérszerű szúrós gyomnövény; Salsola kali ssp. ruthenica.

1792-ben barlang-kóró Baróti Szabó Dávid szótárában, 1798-ban a Magyar Kurirban ballagó, ballagókóró vagy ballangkóró. Társnevei a balla, ballangó, bandzsalgó, barlangkóró és a barlangófű. Származékszó: a ballag melléknévi igenevének főnevesült változata. Azért kapta ezt a nevét, mert elszáradása után a tövéről leszakadva viszi a szél, maga előtt kergeti, és a növény „bebarangolja” a rónát, mintegy ballagni látszik.
Nevezik még kanborz, szükségfű, ördöglova, hentericskóró, bondor, szakasavar, orosházifű néven is.
Benkő Józsefnél (1783: NclB.) szakafű volt, a Magyar
Fűvész Könyvben (1807: MFűvK.) savar a spirálisan csavarodott csíra alapján. Hazánkban három faja él, szikes talajon előszeretettel tenyészik.
A tudományos nemzetségnév Linné alkotása a kicsinyítő képzős olasz salso ’sós’ (< latin salsus ’sózott’) szóval. A jelölt növény termőhelyére vonatkozó
elnevezés. Ennek mintájára jött létre a ballagófű magyar sófű, sósika társneve és a növény német Salzkraut, azaz ’sófű’ neve.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Balla Bálint.

Zene: Balla Antal - Jobbágytelke