BALDIÁN - növény (családnév)
(Fotó: macskagyökér)
macskagyökér J: magas szárú, erős illatú, apró fehér vagy pirosló virágú évelő gyógynövény; Valeriana.
A macskagyökér, macskagyökérfű, macskagyökönke igen régi növénynevünk, a magyar írásbeliségben 1578-ban Melius Juhász Péter művében bukkan föl először (maczka gykér ’Valeriana’). Ezután 1604-ben Szenczi Molnár Albert szótárában olvasható, majd a legtöbb füvészeti munka és szótár említi a századok során.
A nyelvjárásokban, különösen Erdélyben is használatosak különféle alakváltozatai (N. Nyárády: Marosvásárhely | Gyógysz.: Gyergyó | KertLap. 17: Nagykőrös | Ethn. 87: Árapatak | Nyr. 13: Deregnyő).
Ezt a gyógynövényt, amelynek rendszertani nevét a latin valere ’jó egészségben van’ jelentésű szó adta, már az ősidőktől kezdve nagy becsben tartották.
Gyökerének erős szaga van, régebbi latin neve, a valeriana phu az orrfintorításkor minden nyelvben kiadott hangot idézi. A macskagyökönke, macskagyökér a gyöngymentához (macskamenta) hasonlóan hatással van egyes állatokra, illatanyagaival vonzza a patkányokat, cobolyokat, hiúzokat és a macskákat, szagos gyökereinek illóolaja és még a virágok illata is macskacsalogató hatású. A növénytől megmámorosodott macskafélék a bokrokat megtépázzák. Mint Csapó József (1775) írja: „kedves illatú növény, a macskák szeretik s megeszik”. A Magyar Fűvész Könyv szerzői (1807: MFűvK.) is arról tudósítanak, hogy a növény „gyökere
szagos, a’ matska szeret vele játszani”. Elég, ha messziről megérzi a szagát, és nyomban megváltozik. Elhagyja a lustasága, tűz gyullad a szemében, grimaszokat vág, nagyokat ugrik. Úgy tűnik, mindjárt fölfalja a gyökeret, mint egy egeret. De tánccal és dorombolással, körbejárással ér véget a szertartás. A néphit szerint, ha a méhkasokba macskagyökeret teszünk, a méheket odacsalogatjuk, és ott munkába kezdenek. Följegyezték, hogy a halak közül a pisztrángra ugyanazt a hatást fejti ki, mint a macskára.
Idegen nyelvi párhuzamként vö. orosz kosacsij maun ’Valeriana officinalis’, kosacsjalanka ’Antennaria Gärtn.’. A macskagyökér tükörszava a németben a R.
1783: Katzenwurzel, mai szakirodalmi Katzenwurz.
A növény latin neve a valere ’erős’ szó származéka; a Valeriana a X. században jelent meg, és a növény erős szagára vonatkozik. A macskákra gyakorolt bódító
hatására utal a Valeriana officinalis német tájnyelvi Katzenschlaf (tulajdonképp ’macskaalvás’) kifejezés. A valeriángyökerek Michael Moore amerikai herbalista szerint „büdös zokniszagúak”. A magyarban a Valeriana mintájára keletkezett a növény valerián neve.
Furcsa, kellemetlen szaga a macskára nemi ingerként hat. Mivel a macskák lehetőleg azonnal levizelik, régente a gyógyszerészek a valeriánát tartalmazó
csomagokra rá is írták: „Az matskáktól védett helyen tartsd!” (Term. 1943).
A gyökönke utótaga Magyar Fűvész Könyv szerzőpárosának szóalkotása. A „megállított Plánta Nevek” sorában is szerepel náluk a matska gyökönke, mégpedig„ugyan azoknak bitang nevei” helyett, mint a matska gyökér vagy baldrián, bádiánfű, baldián. Ez utóbbi a német név alapján került a magyarba, római nárdus neve pedig a latin Nardus gallica megfelelője. Nevezték mezei nárdusnak is. Clusiusnál (NomPann.) betzfiuw, azaz bécsi fű, mert a „magyarok fejöket mossák a növénnyel”, s mint havasi füvet, Bécsből hozzák. Társneve még a fordulófű, hodolán, magdolnafű, Szent Magdolna füve.
Hazánkban árkok mentén, napos, homokos helyen fordul elő. Az álmatlanság nagyra becsült, értékes gyógyszere, különösen, ha az ideges kimerültség és szellemi túlterheltség következménye. Szívnyugtató hatású, alacsonyabb vérnyomást idéz elő. Az epilepszia régi gyógyszere. A két világháborúban a növényt a robbanás okozta sokk és az ideges stressz kezelésében használták.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -