• R. 1840: puhu-bagoly (MTsz.), Chernel 1899-ben buhó néven tárgyalja. A Bubo bubo népi nevei: Nyr. 6: búhú| Nyr. 21: buhu, búhú | MTsz.: puhu, uhu, huhú, huha, huhuk.
E madár buhó neve hangutánzó szó, hangja mély huhogás, nevéhez hasonló. Mindegyik magyar névváltozatnak vannak idegen nyelvi megfelelői; vö. buhó, buhu: baj.-osztr. Buhu, sp. buho, port. bufo, lat. bubo, ném. Buhuo, ro. buhă(KissMad.), illetve uhu: ném. Uhu, észt uhuu (uo.), valamint puhu: vog. puhuw-puhuw, baj.-osztr. Puhu, végül huhu: ném. R. Huhu (uo.).
Szintén hangjára utaló korai neve az ordító madár és bőgető madár; R. 1533: ordeito madar, bügheto madar (Murm.), 1590: ordito madar, ordito bagoly (SzikszF.), 1604: bögető (MA.), 1702: huholó bagoly (Miskolczi), 1708: huhogó bagoly (PP.).A Bubo bubo további népi neve a nagy bagó, nagy füles bagó vagy bagoly (Chernel).
♦ Majdnem egész Európában, Észak-Afrikában (főleg az Atlasz-hegységben) és Ázsiában elterjedt. Magyarországon sziklás, szakadékos hegyi erdőkben él. A buhú nappal valami vastag ágon, odúban szunyókál, s alkonyatkor vadászik. Bátor, elszánt állat, mely otthona tájáról még a nagyobb sasokat is elzavarja, s erősebb emlősöket, őzgidákat is zsákmányol.
