ÁNIZS - növény (leány keresztnév)
(Fotó: ánizs)
Az Ánizs női név az ánizs növénynemzetség nevéből ered. Az ánizs szó angol anise alakja a görög anison és a latin anisum szavakból ered ófrancia közvetítéssel.
Névnapok: nincs.
Gyakorisága: nem gyakori.
Az ánizs (Pimpinella anisum) ismert fűszernövény. Népies neve: ánizsmag, illatos ánizs, közönséges ánizs, bécsi- vagy édeskömény. A Földközi-tenger mellékéről származik, de már nagyon sokfelé termesztik, így nálunk is.
Már az ókori Egyiptomban is használták fűszerként; az ókori Keleten fizetőeszköz is volt. Pannóniába a római katonák hozták be. A középkor kedvelt fűszere volt.
A közönséges ánizs egyéves, lágy szárú növény. Hazánk bármely területén termeszthető, a legtöbb talajon jól fejlődik. Meleg- és tápanyagigényes. Magról szaporítható; március közepén–április elején 30–40 cm-es sortávolságra vetik. A fő- és mellékernyők érésekor, általában júliustól aratják, és cséplés után szellős helyen tárolják.
Fűszerként szürkésbarna, 3,5–5 mm hosszú termését (Anisi fructus) használjuk; ezen gyakran a kocsány is megmarad. Illata jellemző, kellemes. A köménymagra emlékeztető, de annál erősebb szagú, édesen aromás ízű fűszer. Jellemző kártevője a köménymoly (Depressaria daucella).
Az ánizsmagot általában egészben használjuk. Ha kell, össze is törhetjük, de mindig csak a szükséges mennyiséget, mert gyorsan elveszíti jellegzetes aromáját. Fűszerként az egész világon sokoldalúan használják, illóolajat,
fehérjét, cukrot tartalmaz. Felhasználható főzelékek (vörös káposzta-, sárgarépa-, tök-, cékla- stb.), vadas ételek, mártások ízesítésére; ezeket egy kevés ánizs előnyösen érdekessé teheti. Gyakran teszik édességekbe, gyümölcskompótokba, édes rizsbe, köhögés elleni cukorkákba, pudingokba, tésztákba, süteményekbe, egyes vidékeken még a kenyérbe és a sós süteményekbe is.
Sokféle italhoz adják, így puncsokhoz, szirupokhoz, likőrökhöz, édesborokhoz és teákhoz, de leginkább a likőrgyártásban jelentős
Ánizslikőrök, ánizsos párlatok:
az ánizs adja a görög nemzeti italnak számító ouzo (ejtsd: úzó) jellegzetes aromáját. Házilag főként törkölypárlatból (ritkábban borpárlatból) készítik, ami pedig kereskedelmi forgalomba kerül, azt általában gabonaszeszből. Az eredetileg a híoszi pisztáciafa gyantájával ízesített, szintén görög eredetű likőrt, a masztikát Görögországon kívül ánizzsal ízesítik. Az anisette (vagy anis), mely a csillagánizsból készülő pastisra hasonlít, egy nagyon édes, színtelen likőr; fő alapanyaga az ánizs.
Az ánizs (a fehér üröm és az édeskömény mellett) a hasonlóképp karakteres svájci-francia abszint egyik fő alkotóeleme is. Ha ezen italokat vízzel keverjük, érdekes jelenséget figyelhetünk meg, melyet louche-hatásnak vagy ouzo-hatásnak neveznek. Az ánizsolaj (más illóolajokhoz hasonlóan) vízben nem oldódik, ezért ilyenkor kicsapódik a párlatból és többé-kevésbé átlátszatlan, fehéres színt ad neki. Ez a színváltozás lehet az egyik oka annak, hogy ezeket az italokat már-már rituálisan isszák.
Gyógyhatása:
Az ánizst étvágyjavító, emésztést serkentő, vértisztító, hurutoldó, idegerősítő, felfúvódást szüntető, gyomor-, bél- és epebántalmak elleni szerként is használják. A gyermekgyógyászatban mint szélhajtó szinte nélkülözhetetlen. Gyógyszerekhez ízjavítónak adják.
Magvaiból vízgőzzel illóolajat párolnak le. Származási helyétől függően az ánizsmagból 6–9% ánizsolaj vonható ki. Használják illatosításra, gyenge hashajtónak, és a belső elválasztású secretumok (tej, köpet) gyorsabb kiválasztására. A tetveket gyorsan elpusztítja, ezért kenőcsként vagy borszeszes oldatban fejtetvek ellen is ajánlott. A háziállatok féregűző szereinek egyik alkotója. Könnyen összetéveszthető a foltos bürökkel, ami mérgező!
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Németh László – Égető Eszter:
„Ha az uraságén nem kerül munka, mennek be Szegedre vagy az árvízszabályozóhoz, sokszor hetekre oda vannak. Ők meg igazán nem panaszkodhatnak. Aki a fehér tégelyek közé az ánizsszagba belép, az akármilyen keményen köszön, csak elkezd nézelődni”.
„S ezt nemcsak mutatta, valóban tisztelte is a falakon körülfutó tinktúrás üvegeket, a folyosón a kis méregszekrényt, a beporosodott vegyvizsgáló lombikokat, még a szagot is, amely a hosszú nevű drogokból, az ánizsos köptetőkből s a gilisztacukrokból a villogó fehér köpenyekbe beveszi magát.”