AMBRÓZIA - növény (leány keresztnév)
(Fotó: ürömlevelű parlagfű)
Az Ambrózia az Ambrus férfinév görög eredetijének női párja, illetve a görög mitológiában az istenek étele.
Névnapok: december 7.
Gyakorisága: nem gyakori.
A parlagfű (Ambrosia) az őszirózsafélék (Asteraceae) növénycsaládjának egyik, mintegy 50 fajt számláló nemzetsége. Carl von Linné nevezte el Szent Ambrus (Ambrosius) milánói püspökről.
A nemzetség fajai Észak-, Közép- és Dél-Amerikában honosak. Számos közülük emberi közvetítésével jutott el más földrészekre. A nemzetség tagjai közül az ürömlevelű parlagfűnek az Európai térhódítását a 19. század végére valószínűsítik. A történelmi Magyarországon először Orsova környékén került elő 1908-ban, Magyarország mai területén pedig Dél-Somogyban találta Boros Ádám 1922-ben. 1925-ben Jávorka Sándor a Magyar Flóra című határozójában Tihany mellől is említi. Egy másik faj, az évelő parlagfű, 1962-ben tűnt fel Magyarországon. A nemzetség egyetlen, Európában őshonos faja a tengerparti parlagfű (Ambrosia maritima), mely a Földközi tenger partvidékén terjedt el.
A nemzetség minden tagjának virágpora allergén hatású, ezek közül kettő az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában több virágpor-allergiás gondot okoz, mint az összes többi növényfaj együttvéve.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Zene: Ambrózia énekegyüttes:
Tagok: Némethné Dankó Borbála, Németh Zsuzsanna, Orbán Ottilia, Suba Dorottya, Werner Ágnes
"Együttessé formálódásunk elsődleges oka saját érdeklődésünk és szeretetünk e nemes énekkincs iránt, célja pedig a liturgikus szolgálat, és a zenei, illetve egyházzenei ismeretterjesztés."
Az Ambrózia Énekegyüttes a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene tanszakán végzett hallgatókból alakult 2014 nyarán. Repertoárukon elsősorban a legnemesebb egyszólamú egyházi énekanyag szerepel (gregorián, ambrozián, órómai és beneventán ének), melyet szívesen egészítenek ki a formáció számára előadható többszólamú kompozíciókkal a középkori repertoártól a kortárs egyházzenéig, illetve kapcsolódó népénekekkel, népzenével, orgonás és egyéb hangszeres tételekkel. Szívesen és gyakran énekelnek mind liturgiába illesztve, hiszen ide születtek ezek a kompozíciók, mind pedig hangverseny keretében, mivel a repertoárukon szereplő művek önmagukban is megismerendő és megcsodálandó remekei a sok száz éves európai, és magyar kultúrának.