AGÁR – állat (családnév)



 magyar agár
(Fotó: magyar agár)




agár J. hosszú lábú, hegyes orrú, nyúlánk vadászkutya.

• Korai felbukkanású állatnév a magyar írásbeliségben, helynévben 1193-tól, személynévként 1211-től adatolható (OklSz.). Köznévként 1395 k.: leporosus: agar (BesztSzj.), 1405 k.: ua. (SchlSzj.), 1560 k. ua.(GyöngySzt.), 1581: Egi eurw agarra walo (OklSz.), 1582: agarakkal, 1584: agar, 1585: agarakat, 1588: agarat (SzT.), 1604: agar (MA.),1625: Agarak, 1670: agár (SzT.), 1708: agár ’Molossus, Vertagus’, agár kutyó; növénynévben agár mony, agár fü’Orchis, Satyrion’ (PP.).

Korábban a törökből magyarázták, azonban csak palatális változatok mutathatók ki. Valószínűleg szláv jövevényszavaink közé tartozik, mégpedig északi szláv, a vadászkutya neve a cseh vagy lengyel királyi udvarból származhat; vö. cs. és szlk. ohar, le. ogar, szbhv. ògar, szln. ogar ’agár, vadászkutya’ (TESz.). A szláv nyelvekben valószínűleg török jövevény. A népnyelvben az agár a Székelyföldön ’sovány’ jelentésű (MTsz.), melléknévi jelentésénél a névadási szemlélet háttere az agár nyúlánk testének karcsúsága. Nyelvjárási alakváltozata az ogār (CsángSz.), ogárkutya (ÚMTsz.).

A Székelyföldön hosszúkutya az agár (Kriza:Vadr.) testfelépítése miatt. Ismert agárfélék az afgán agár, angol agár (greyhound), arab agár (sloughi), lengyel agár (chart polski), magyar agár, olasz agár, orosz agár (borzoj), perzsa agár (saluki), skót szarvasagár (deerhound), spanyol agár (galgo espanol).

Hogy az állatnevekkel milyen szabadon bántak a növénynévadásban, arra jó példa az Orchisagárfű neve (R. 1604: MA.). Már a XVI. századtól adatolható hasonneve, az agármony (R. 1590:SzikszF.). Utóbbi metaforizációval mint összetétel vált növénynévvé; így botanikai terminusként tulajdonképpen nem összetétel, csak morfológiai tekintetben. A nyelvben már más jelentésben meglévő összetett szó vált egyszerű botanikai terminussá; részben idegen nyelvi mintára. A magyar agármony név ellen többen kikeltek, pl. Földi János szerint (Természeti história. Pozsony, 1801) „nem jobb lett vólna é az illyen Nevekre egy pohár Léthe vizet inni, az által magának a’ Bészedőnek is azokat elfelejteni, és a’ tanúlni kivánó maradéknak Nemzeti Nyelvünk tsúfságára által nem adni??” Ő a „gyermeki, tsúf, alatsonyságot mutató betstelen Nevek” között sorolja fel, noha jó képzésű, szemléletes és igen elterjedt név volt. Még a debreceni füvészkönyv szerzői, a felvilágosodás racionalizmusát képviselő Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály is hasonlóan vélekednek a népi növénynevekről. Az agármony elnevezés ugyanis a növény gumójára utal, mivel azok az agár ivarszervéhez hasonlítanak. Mint Kassai 1833-ban fogalmazott: „gyökere hasonló a’ kettős tojományhozz, iker petéhezz”. Az alacsony szárú évelő növénynek valóban két, tagolatlan gumója, iker­gumója van.

♦ Az agár az egyik ősi kutyaféle, elegáns vadászkutya. Szívós, kitartó, jellegzetesen karcsú testalkattal. Másik fő erénye a bátorság, ezért nemcsak apróvadat vadásztak vele, hanem farkas-, sőt leopárdvadászatra is használták. A magyar agárral rendszeresen őzre, szarvasra és vaddisznóra is vadásztak. Valaha csak a módosabb nemesek hódolhattak az agarászásnak. A lovas agarászaton a vadász lóháton ült, és mellette haladtak, nyeregnél, az agarak. Amint a vadat megpillantották, a kutyákat hajszára engedték. Az agarak hosszú lábaikkal igen gyorsak, testsúlyuk is könnyeddé teszi mozgásukat. Ma már agarakkal csak elvétve vadásznak (Ázsia és Afrika néhány országában). Viszont közkedvelt sport lett a pályaversenyzés, ahol technikai berendezések segítségével – műnyúl, startbox stb. – rendezik meg az agarak futtatását.

A ma élő agárfajták közös őse az egyiptomi agár, amelynek létezéséről már a Kr. e. III. évezredből vannak bizonyítékok. A magyarok valószínűleg már a honfoglalás előtt is ismertek és használtak a vadászaton agárhoz hasonló kutyákat, amelyek a látásukra és a gyorsaságukra támaszkodtak a vadállatok üldözésekor. A későbbi korokban szintén divatos és előkelő tevékenység volt az agarászat, Hunyadi Mátyás is szenvedélyesen agarászott. Igazán ismert kutyafajtává Széchenyi István tevékenysége nyomán vált. Az 1840-es években egymás után alakultak az agarászegyletek. Az agarászat az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukását követően újra fellendült, mivel nem kellett hozzá fegyverviselési engedély.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Lovik Károly – A kertelő agár

Zene: -