2013.04.28. Mátészalka - Ópályi – Olcsva - Vásárosnamény

Reggel érdekesen indult a túránk, mert Pista barátunkat "elvesztettük" Debrecenben, amikor át kellett szállnunk a vonaton. Mátészalkára pontosan érkezett a vonat 11 órakor, és hamar be is mentünk a pékségbe reggelizni. Egy modern településrészen áthaladva hagytuk el a települést, majd egy jól járható szekérúton gyalogoltunk Észak felé az egyre melegedő kellemes nyár eleji napsütésben. Az utakon kanyarogva közeledtünk Ópályi felé, majd egy búzamezőn átvágva és egy kis patakot átugorva értünk a vasút mellé.
Hamarosan megelőzött bennünket az interpici, amin Pista érkezett, és így 12:47-kor egyesült erővel bontottuk meg a vonatra szánt üveg bort. A település főutcáján találkoztunk a Polgármesterrel, aki ránk köszönt és kedves szavakkal jó utat kívánt. 13:10-kor érkeztünk a kocsmához, ahol a kocsmárosné a hangos zenével szórakoztatta magát és egy szem vendégét, miközben magában énekelve szolgált ki minket.
Így inkább a kocsma előtti padon ültünk le és megkértük, hogy csukják be az ajtót. Fél órát időztünk, majd indultunk tovább, és a Kraszna partjára kiérve, annak túloldali gátján haladtunk tovább Észak felé, ahol érdekes beton szerkezetet láttunk és találgattuk, hogy valami vízügyi építmény készülhet. Nagydobos magasságában picit megpihentünk a gát oldalában, majd Olcsvához közeledve már messziről megláttuk a templom tornyát. Itt is rendezett településsel találkoztunk, és a kocsmában is jót beszélgettünk a helyi fiatalokkal. El is töltöttünk vagy 45 percet, mire felkerekedtünk, és átmentünk a Kraszna nyugati felére.
Továbbra is a gáton maradtunk, és célirányosan haladtunk a szállásunk felé, ahova 25 km. megtétele után toppantunk be.
Innen még átsétáltunk a közeli Kovács étterembe, ahol jól bevacsoráztunk.

2013.04.29. Vásárosnamény – Gyüre – Aranyosapáti – Újkenéz – Tornyospálca

Reggel kényelmesen készülődtünk, hiszen nem kellett sietnünk.
Az előző nap fellelt Kovács étteremben kezdtük reggelivel a napot, majd teli hassal vágtunk neki a gyaloglásnak.
Most a Tisza gátján haladtunk Észak felé, ahol Kisvarsány és Nagyvarsány településekre nem mentünk be, de Gyüre mellé érve, már jelzett a hidegfolyadék -és pihenési hiányt jelző lámpánk, és bekanyarodtunk egy kis tankolásra. A kisboltban be is tudtunk vásárolni, és mögötte egy árnyékos helyen bő 20 percet pihentünk. Tovább haladva a Tisza Necse nevű holtágában terveztük, hogy esetleg meg is fürdünk, de mikor odaértünk, láttuk, hogy fürödni tilos, és amúgy is elég pocsolyaszerű volt ez a holtág, így mentünk tovább.
Aranyosapátinál szintén bementünk a központba, ahol a református és görögkatolikus templomok meglepően közel épültek egymáshoz. A kocsma és kisbolt pedig ugyan azon épületben és ugyan azon személyzet szolgált ki mindkét oldalról. Itt bő fél órát hűsöltünk, majd nekivágunk a következő szakasznak. Úgy gondoltam, hogy sétálunk egy kicsit az ártéri erdőben, de ennek leginkább a szúnyogok örültek, így bármilyen romantikus is volt a madárdalos út, hamarosan kikanyarodtunk a párhuzamos országútra. Újkenézre beérve mindjárt be is kanyarodtunk az első kocsma utcájába, és ott háromnegyed órát hűsöltünk, hogy erőt vegyünk magunkon, és innen már szinte egyhuzamban gyalogoltunk át Tornyospálcára.
A jó hosszú településen végig gyalogolva már nagyon vártuk a nap végét, és szerencsére remek szállásunk volt, és finom vacsorát is kaptunk a háziaktól.
Este még kiültünk a lesőpadra mert láttuk, hogy itt milyen nagy divat, és mi is lestünk picit, majd szép lassan lefeküdtünk aludni.

2013.04.30. Tornyospálca - Mándok - Eperjeske – Záhony

Reggel kimentünk a kisboltba vásárolni, ahol igen csak megcsappantottuk a bolt készletét, mert az összes zsemlét felvásároltuk. Reggeli után úgy döntöttünk, hogy a nagy melegre való tekintettel, pár települést kihagyunk, hogy ne kelljen olyan gyorsan mennünk. Mándokra érve megnéztük a Forgách Kastélyt, majd a központban a sport presszóba tértünk be. Eperjeske felé a vasútállomáson keresztül mentünk, ahol ellestük, melyik ösvényen oson át egy biciklista a túloldali út felé, majd követtük. Eperjeskén a Felszabadulás utcába érkeztünk, ahol Pista és Kati próbálkoztak a kisboltokba gyümölcsöt venni, de nem sok eséllyel. A településen belül egy kis tó mellé értünk, ahonnan rengeteg béka kuruttyolása hallatszott, és ahogy lementünk a partjára, mindegyik fejest ugrott a vízbe. Hamarosan beértünk a központba, ahol a kocsmában ismét kellemes hűvös fogadott, bár a választék nem volt túl nagy itt sem. A pihenő után még megnéztem a Jármy kúriát, míg a többiek szedelőzködtek, majd a kocsmában szerzett információk alapján elindultunk Záhony felé.
El is értünk az Eperjeske rendező pályaudvarhoz, ahol kerülnünk kellett a tehervagonok miatt. A váltókezelőt megkérdeztük, hogy merre érdemes Záhony felé menni gyalog, persze ez a fogalom nem ment bele a vasutas fejébe, és mindenáron vonatozásra akart rábeszélni. Pár száz méterrel arrább egy nagyobb kék objektumra lettünk figyelmesek, ahol emberek is voltak, mint kiderült vagonröntgenező készülék volt, és a kezelők közül volt, aki tudta az utat, mert néha biciklivel szokott menni Záhonyba. Az ő instrukciói alapján szépen meg is találtuk a vasúti pályaudvart, ahol a szigorú váltókezelő elzavart, amikor a Záhony táblánál fényképezkedni akartunk.
A nyolcast az Európa panzió előtt zártuk be, ami már nem volt nyitva, a helyiek szerint kb. fél évvel ezelőtt zárt be.
Ezután még átmentünk abba az étterembe, ahol a kezdetkor vacsoráztunk, ott pedig a másnapi rendezvény miatt nem tudtak vacsorát adni, így egy új helyet kellett a helyiek segítségével felkutatnunk, és sikerrel is jártunk.
Fényképek: http://www.everytrail.com/view_trip.php?trip_id=2112839