2013.03.23 Apagy - Újszőlőskert - Pócspetri - Máriapócs - Nyírbátor.
Reggel a pontosan érkező vonatról leszállva, szerencsére szép napos időben indulhattunk neki 10:20-kor, hogy folytassuk az előző hónapban itt felfüggesztett gyalogtúránkat.
A márciusi tavasz csillagászatilag már beköszöntött, de a hőmérséklet igen csípős volt, és némi szél is társult hozzá, így tempósan lépdeltünk, hogy vérkeringésünket felpezsdítsük.
Fél óra múlva egy kerítésbe ütköztünk, ekkor gyors fejszámolás, és a csapat képességeinek összevetésével úgy döntöttem, hogy belefér egy picit nagyobb kerülő is, így jobbról kerültük a bekerített erdőt.
Ekkor még nem gondoltam, hogy ez 3 km kerülőt fog jelenteni, de ennyi sem okozhatott gondot. A ragyogó kék ég, és a szélfogó fenyvesek jótékonyan vettek körbe bennünket.
Egy fél óra múlva még néhány nagyobb bucka megmászása után tudtunk az eredeti irányunkba fordulni a kerített terület sarkánál, majd további fél óra séta után értük el a Mária zarándokút felfestett jelzéseit.
Ezen el is jutottunk a frissen épített autópályáig, ahol csak a csatorna átereszén tudtunk volna átbújni, de mivel szerencsére volt egy átjáró látótávolságban,
így újabb 660 méteres kerülővel elmentünk odáig, és azon mentünk át Kállósemjén-Újszőlőskert településrészéhez.
A pár házból álló településrészből a Magy településhez tartozó, Kauzsaytanya felé gyalogoltunk, aminek településtáblája előtt viszont jobbra kanyarodtunk a Mária Zarándokutat követve.
Hamarosan elértük a Móricz Zsigmond túraútvonal piros jelzését is, a Mária Zarándokút egyik táblája itt le volt esve, megpróbáltuk visszaszerelni, de nem volt nálunk semmi, így végül csak odatámasztottuk az oszlopnak.
Pócspetribe érve olvasgattuk a Mária út tábláit, amelyeken a már múltkor is tapasztalt mondások voltak. A kedvencem most Abraham Lincoln mondása volt:
"Jobb csendben maradni, és hagyni, hogy azt gondolják buták vagyunk, mint megszólalni és minden kétséget eloszlatni e felől."
A településen egy gyors vásárlásra mentek páran be a boltba, aztán megnéztük a templomot, és egyből mentünk tovább Máriapócs felé.
Máriapócson pont egy mise kezdete után picivel értünk oda, így csak a kis fatemplomot néztük meg, aztán átmentünk a cukrászdába, ahol 20 percet időztünk.
A rallycross pálya felé hagytuk el a települést, és a Nyírbátori elágazásnál kanyarodtunk, a csak pirossal frissen felfestett Mária Zarándokútra.
Nézegettük az időt és mivel a szállásunkon nem volt étkezési lehetőség, így úgy döntöttünk, hogy bemegyünk Nyírbátor központjába, még ha ez további 2-3 km kitérőt is jelent.
Elsőnek majdnem bementünk az első utunkba eső pizzériába, de szerencsére nem voltunk restek, és bementünk a központba, ahol meg is találtuk a Kakukk éttermet.
Nagyon kulturált hely volt, és nem is volt nagyon drága, megérte bemenni, csak ajánlani tudom a helyet, de A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség is megtette ezt, hiszen védnöki táblájával láta el az éttermet.
Amikor betoppantunk már 31 km volt a lábunkban, és még csak 6 óra volt és bő 2 órát időztünk bent, így már jócskán sötét volt, amikor elindultunk a szállás felé, de legalább a szépen kivilágított sétáló utcán is átmentünk.
Mire megérkeztünk a szállásra, már 34.3 km volt a lábunkban, így nem sokáig beszélgettünk, hamar vízszintesbe helyeztük magunkat.
2013.03.25. Nyírbátor – Nyírderzs - Mátészalka
Reggel 8 órakor indultunk tovább, a meglehetősen csípős időben, ami a maga –8 fokával, még az előző napi hideget is alulmúlta. Nyírbátor szélső utcáin haladva értük el az alföldi kéktúra útvonalát, ahol immáron a sárga Mária Zarándokútvonallal fonódó jelzéseken haladtunk.
Bár alapvetően az általam még nem járt utakon szoktunk menni, itt most kivételesen nem kerülgettünk, mert Nyírderzs benne volt az útitervünkben, és Karcsival 7 évvel ezelőtt tettük meg ezt a szakaszt, most legalább összehasonlíthattam, mennyit változott J
Nyírderzsben a Hangulat büfé, egy 4.8MFt-os támogatással alaposan megújúlt kívülről, hiszen régen egy rozoga palatetős kocsma volt, igaz belülről maradt most is az, így inkább a hideg ellenére is kint ettük meg a reggelinket a teraszon.
Mire mindenki bevásárolt, és megette, megitta a maga frissítőjét, már bő háromnegyed óra is eltelt, így csak fel kellett kerekednünk, és innen Hodász felé vettük az utunkat, ahol még sok látnivaló várt minket.
Hodászra beérve, először a Csanády Gábor tervei szerint 1997-ben épült Görögkatolikus templomot néztük meg, de itt is épp szertartás volt. A Virágvasárnapra való tekintettel volt ilyen intenzív egyházi élet, és a barkák ilyenkor szokásos szentelése miatt láttunk annyi barkás embert is úton útfélen. A református templomot csak kívülről tudtuk megnézni, majd átsétáltunk a Görögkatolikus Cigány Egyházközösség templomához is.
Érdekes volt a nagy ablakos torony, ami a szentélyt fénnyel árasztotta el, a templomhajó apró ablakaihoz képest.
A templom környezete is szépen rendezett volt, és a Hodászi Roma Tájház is helyet kapott a közelben. Sajnos ez utóbbira már nem jutott időnk, mert sokat időztünk már nap közben, és Páran el akarták érni Mátészalkán a 15:02-es vonatot, így felkerekedtünk, mert már jócskán elmúlt dél, és még kb. 10 km. volt a vasútállomásig. A dimbes-dombos tájon sok állatot láttunk, és a gyümölcsösökben is néhol már dolgoztak a napszámosok.
Az idő kegyes volt hozzánk, és délutánra már 0 fok közelébe melegedett a hőmérséklet, és az utunkba sem esett akadály, így 14:40-kor toppantunk be az állomás épületébe, 23.9 km. gyaloglás után.
Fényképek:
http://www.everytrail.com/view_trip.php?trip_id=2062970