2013.01.26.
Debrecen - Pallag - Bocskaikert - Rákóczikert
Reggel a Nyugati pályaudvarról indultunk a Holló intercity járatával, ami pontosan meg is érkezett Debrecenbe.
A napot mindjárt kesztyűvásárlással kezdtük, mert Pista otthon felejtette a kesztyűjét, majd bementünk a Gara cukrászdába egy fél órára. Szép időben folytattuk a sétát. A nagytemplom és sok más nevezetesség mellett megnéztük a Líciumfát is.
A Nagyerdőhöz érkezve Tamás is hozzánk Csatlakozott, így már hét főre duzzadt a kis csapatunk. Jókat beszélgetve hagytuk el a Nagyerdőt, miközben sok futóval, sétálóval és még egy sízővel is találkoztunk.
Hamarosan Pallagon találtuk magunkat a kocsmában, ahol töltöttünk magunkba folyadékokat és 22 percnyi pihenőt.
Még egy darabig követtük a piros jelzéseket, majd mivel átadták a 354-es utat, így az azon való átkelést nem akartuk megkockáztatni, kerestünk egy rövidebb utat Bocskaikert felé. Szerencsénkre fagyos volt az idő így a máskor nyilvánvalóan sáros utat most fagyottan találtuk és jól tudtunk haladni.
Bocskaikertre a szépen kiépített kerékpárúton érkeztünk be, majd a központ felé érve betértünk egy presszóba, mert már alaposan elfáradtunk, és elemózsiánkat sem akartuk már sokáig cipelni. Bő félóra alatt sikerült mindent lerendeznünk, és már sétáltunk is tovább. Mivel kezdtünk kifutni az időből, így Rákóczikert felé vettük az irányt, és így értünk el Hajdúhadházra. Itt már kezdett a horizont felé közelíteni a nap, de még sikerült pár fényképet készíteni a főtéren található szobrokról, és a templomról is. Tamástól itt vettünk búcsút, mert a család már várta és épp jött egy busz, ami Debrecen felé ment. Mi még bementünk ezután egy boltba, ahol a másnapi élelmiszerkészleteinket és néhány üveg bort vettünk, de a csapatból néhányaknak ez több, mint 20 percig tartott, így már sötétben érkeztünk végül a szállásunkra Téglás szélén.
Fárasztó volt a 27 km gyaloglás, a vacsora után már nem is tudtuk az összes borunkat meginni, mert hamar elálmosodtunk és mély álomba zuhantunk.
2013.01.27.
Téglás - Újfehértó
A szállásunkon elfogyasztott bőséges reggeli után, 8 órakor vágtunk neki a csípős reggeli időben, hogy a sárga jelzés mentén a mókás nevű Magazin utcán hagyjuk el Téglást. A 4-es úton átértünk, hamarosan egy hatalmas erdőirtáshoz értünk, ahol eltűntek az út menti fák, és velük a turistajelzések is. Mentünk tehát tovább Észak felé, míg egy szabadon rohangászó 5-6 nagytestű kutya által őrzött tanyához nem értünk, ahol balra fordultunk az úttal együtt. Szerencsénkre inkább területüket őrizték a kutyák, és nem léptek fel támadó jelleggel, de azért nem jó érzés, egy
ilyen csaholó csapat közepette gyalogolni. Aztán hamarosan elmaradoztak, és mi nyugodtan folytathattuk az utunkat,
miközben ismét előtűnt pár turistajelzés. Amikor egy széles szekérút keresztezte az utunk, akkor azon ismét Észak
felé fordulva, elhagytuk a sárga turistajelzést, és egyben elhagytuk Hajdú-Bihar megyét, és beléptünk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe. Kellemes, fenyvesek és akácosok között haladtunk, majd pár km. múlva egy gyümölcsöst kellett megkerülnünk. A Hajdúböszörmény és Újfehértó közti műútra kiérve megálltunk 7 percre, és egy arra járó asszonnyal beszélgettek Laciék, míg én a tovább vezető utat nézegettem. Egy mezőn átvágva értünk egy földes útra, ahol egy furgonnal arra járó fiatal invitált egy tanyára, ahol épp tetőverés volt, de aztán végül nem esett utunkba. Újfehértó felé, még elhagytunk pár tanyát, majd egy egykori mezőgazdasági telepen keresztül a Hadházi csatornán áthaladva értünk be a településre. A Debreceni út széles biciklisávján gyalogolva esett utunkba a Király kocsma, ahol közel negyed órát töltöttünk, miközben Pista buszra szállt, hogy elérje a déli vonatot.
Újfehértón átsétálva éttermet próbáltunk keresni, amit a központba érve, pont akkor találtunk meg, amikor a torony órája elütötte a delet.
A hatalmas választékból alig bírtunk választani, végül kinek-kinek szerencséje szerint sikerült jobb, és kevésbé jobb ebédet összeállítania. Csak egy felszolgáló lány volt, és a konyha sem remekelt a sebességet illetően, így volt aki bő egy óra után inkább kisétált a következő vonathoz, mi még megvártuk a desszertet is, és 13:37-kor indultunk tovább, hogy lesétáljuk a bőséges ebédet a város utcáin. A múzeum előtt egy érdekes sírhelyet találtunk, aminek a fejfáján egy Nagy Magyarország térkép volt, ezen kissé elméláztunk, majd bementünk a Molnár cukrászdába is körülnézni.
Újfehértó elég nagy város, és érdekes, hogy sok a burkolatlan utca benne, így az aszfaltos utcákon meg elég nagy a forgalom.
A vasútállomásra ismét a kerékpárúton mentünk ki, úgy látszik itt kedvelik a kerékpárosokat, hogy ilyen sok utat készítettek nekik.
A megtett 20km után, a vasútállomáshoz érve még fél óra maradt a vasút indulásáig, de gyorsan eltelt az idő, és a vonat percre pontosan érkezett.
Fényképek:
http://indafoto.hu/olah_tamas/52_debrecen_teglas_ujfeherto